2010. december 30., csütörtök
2010. december 28., kedd
Ebből egy kicsit, abból egy kicsit.
De a fő téma máma már mi maradhat más mint a poker.
De hülye mondat lett ez.
Ott kezdem, hogy jött a Süti. És mi lapult a tarsolyában? Egy fél üveg házi készítésű förmedvény.
Én még ilyen szart nem ittam, de szerintem ő sem. Azzal biztattuk egymást, hogy ingyér van, meg amúgy is kurva hideg. Ártani nem fog.
Annyira nem is, mert csak módjával fogyasztottunk. Inkább rámentünk a csapolt Fosterre, mert az hiteles forrásból eredt.
Kellemes meglepetésként ért, hogy mikor megérkeztünk, mindenki a nevemen szólított, tehát vették a fáradtságot és megjegyezték. Sőt, az idegeneknek be is mutattak. He's the Lui. The fucking lucky man.
Nos Fortuna már az elején megüzente, kinyalhatom ám a seggét, dobszó mellett a katedrális tövében.
Már az ültetés is szerencsétlen volt, mert Valterral meg egy sunyiképű lengyel suhanccal kerültem egy asztalhoz.
Valtert nem kell bemutatnom, a sunyiképű lengyelből meg kinéztem, hogy igen agro, veszélyes ellenfél lesz.
Annyit tudtam lendíteni az esélyeimen, hogy leülésnél gyorsan a Valter melletti széket választottam, természetesen a bal kezénél. :) Nem vették oly szigorúan a szabály ezen részét.
Magáról a versenyről egyszerű lesz írnom, mert fold, fold és fold. Semmi, az égvilágon semmi nem jött.
Csak számok, de azok is olyan távol egymástól, hogy mire összeértek volna egy sort alkotva, már rég mindenki hazament. Fogytam, fogyogattam, míg rám mosolygott az a dög egy AKs képében.
Nosza játsszunk, gondoltam én, de sunyi lengyel, meg a haverja is úgy gondolták, mert szép betemre all in meg egy call volt a válasz. Mit csináljak? Betoltam a maradékot is.
És mibe néztem bele? Persze hogy.
Sunyi lengyel AA, haverja KK. Basszátok meg! Így lerontani Anna Kurnyikovát!
Sunyi elégedett volt, de a mosoly lefagyott az arcáról, mert haverjának riverre flösse lett az egyik királyával.
Rebuyt nem ekkor vettem, mert maradt még zsetonom, de végül arra is sor került.
Házigazdánk nem hitte el, hogy rebuyért megyek az asztalához.
No mindegy. Kihúztam valahogy összeültetésig. Mennyim volt akkor?
Egyszerű. Három darab zsetonom maradt. Egy ötezres, egy ezres, meg egy ötszázas.
Leültem, elhelyezkedtem, biztonságba helyeztem a sörömet, és már jött is a pofon. Vakemelés.
4K 8K. No fasza. Akkor lopjunk. De kitől és mit? Mert az összeg ami előttem árválkodott, arra sem volt elég, hogy egy tisztességeset ráhuhogjak valakire, nemhogy megijeszteni.
Mondjunk vakon all int! Az be szokott jönni. És most is.
Már 13K tornyosult előttem, ideje befeszülni.
Feszültem is, míg rám nem került a nagyvak szerepe. Nyolcezer és maradt előttem öt. Meg sem néztem a lapjaimat, toltam be ismét azt a pár fillért. Négy megadó, így nem maradt sok esélyem az A9-emmel, mint ahogy a végén kiderült. Egy csaj vitte flössel a kasszát.
Oda se neki, jót élvezkedtünk megest, és tovább mélyítettük kapcsolatainkat a bristoli polgárokkal.
Közben annyit vártam a folytatással, hogy karácsony is átsuhant rajtunk.
Hozattam lakótársunkkal otthonról füstölt csülköt, hogy majd összeütök egy jó kis bablevest.
Persze megpenészedett a rohadék, pedig a hűtőben tároltam. Az az egy vigaszom volt, hogy az övé is. Hiába no, minőségi Pick csülök zsugorfóliában. Nagy csalódás volt.
Csináltam töltött káposztát 24.én. Nyersanyagok híján igen körülményes dolog, de megoldottam.
Az asszonyoknak első nap nem ízlett. Érthető, mert nem jött a megszokott savanykás íz, meg picit kijött a fokhagyma bukéja is, meg ráadásul előtte töltött pulykamellet flamóztak, és már volt is az arcukban.
Így könnyű fikázni bármit is. Másnap már elégedetten mammogott Kedvesem, sőt már dícsérte is, hogy milyen finom. :) Harmadnapra mennyei mannává avanzsált a cucc.
Ennyi volt az ünnep, mert 25.-én már mindenki dolgozott, kivéve engem, mert nekem fizetett ünnep volt.
És ilyen szolíd lesz a szilveszter is, mert elsején tűz Magyarországra unokanézőbe, meg persze Mariannak államvizsga.
Valamelyik éjjel kiszúrta valaki a kocsink kerekét.
Három rokkantparkoló van az utcánkban, de csak kettő rokkant lakik itt. Legalább is az előző tulaj ezt mondta, úgyhogy a lakásunk előtt lévőt nyugodtan használhatjuk. Hát nem.
Egy udvarias levélke várta Mariannt a szélvédőre rögzítve, melyben elnézést kér az írója, de megkér szépen, hogy ne álljunk ide, mert ő egy nagyon beteg ember, és rossz neki messziről megközelíteni a lakását.
Plusz ki volt szúrva a gumi.
Gondolkodtam, és arra jutottam, a kettő nem ugyanaz a személy.
A tollnok intelligens elmélyű valaki, aki a kést használta az meg nem.Nagyon nem.
Átellenben lakik egy elég összevissza família. Nekik van rokkant parkoló egy öregasszony nyomán, akit reggel elvisznek a szállítók valahová, este meg hozzák. Lakik ott egy benga feka, aki fekete Audival Quattroval jár, meg egy fehér, nagyon kicsi, nagyon dagadt szőke picsa, aki meg egy fekete Wv-vel, meg még egy dagadék, meg a fasz tudja még ki. Ők lehettek a vandálok.
Sunyi népség.
Arra nem képesek, hogy kihúzzák a szemetes konténerüket, így meg nem viszik el. Halomban áll a szemét a kis előkertben, és a múltkor véletlen szemtanúja voltam, mikor benga feka két nagy zsákot a szomszéd kukába rejtett.
Azóta már a miénkbe is dugott a köcsög.
No én kiírtam volna a kertkapura, angolul persze, hogy "Köszönöm az oktatást! A munkámhoz elengedhetetlen a kocsi, mivel carer vagyok, aki idős, beteg embereken segít. Egész délelőtt hiába vártak, s nagyon remélem, hogy anyád is a reménykedők közt volt!"
Hotelban minden rendben, a fizetés szintjét leszámítva. Csendben csordogálnak a hétköznapok, amit csak néha tör meg egy -egy hangosabb orgazmus sikolya.
Ilyenkor már nem adnak ki szobákat csak az első emeleten, így nem kell bóklászni szanaszét.
Kértem szabit elsejétől tizenharmadikáig. Szó nélkül adta a Don. Biztos úgy van vele, hogy minek tépje a száját, úgysem értem. Pedig de. Egyre többet. Csak titkolom. Jól titkolom.
Néha egész jól elbeszélgetek a vendégekkel. Már ha nem bizonytalanodom el, hogy vajh jól értettem-e.
Mint annál a cingár faszinál, aki kopogott, bejött a szobába és kért még egy paplant. No azt nem szoktak.
Párnát azt igen, meg nagy ritkán polár takarót, de extra paplant soha.
Egy. Kurva vastag a dupla paplan nálunk. Kettő. Olyan fűtés van, hogy a poklot is innen táplálják távhővel.
Mondtam a faszinak, nem értem mit szeretne, talán ha megmutatná.
Mentem utána be a szobába, hát leszakadt rólam a víz egyből, olyan meleg volt benn. És mutatja, paplan, még paplan.
Ok.
Ha én nem hittem a fülemnek, Joe a szupivazi még úgy sem. Egyre csak hajtogatta, nem párna? paplan?
Én meg, hogy hát hülye nem vagyok, csak a nyelvet nem beszélem. Bementünk a szobába, víz le megint, meg már Joeról is, és mutatam, hogy PAPLAN köcsög, PAPLAN.OK? Nem párna.
Amúgy meg le vagy szarva. Én szóltam, aztán vagy szerzel a fagyosszentnek, vagy nem.
Hát ilyenek.
Eltűnt egy fiatal lány Bristolban. Szülei a híradóban könyörögtek, hogy ha valaki tud valamit, akkor jelentkezzen.
Huszonnegyedikén talált rá egy kutyás. Halott volt már. Megyilkolták. Borzalom.
Ma, 28.-án nem mentem dolgozni, pedig kellett volna. Beteg lettem, olyan igazi beteg. Már tegnap sem voltam a toppon, de elvánszorogtam. Hazafelé már nagyon nem voltam jól, és estére fel is ment a hőmérsékletem. Reggel aztán mondta Mariann, hogy inkább ne is menjek. Nem is tudtam volna, olyan szarul voltam.
Most lábadozom. Reggelire kamilla tea, ebédre egy kis skót leves, vacsira valszeg pirítós lesz. A káposzta puszta szagától felfordult a gyomrom, pedig nem az a bűnös tudom.
Lényeg, hogy mire indulunk Magyarországra, rendben legyek, mert különben nem mehetek az unokám közelébe.
Direkt nem írom, hogy haza megyünk, mert azt már elbaszták a politikusok, a rendszer. Sokat gondolkodom ezen, hogy hol a hazám, hazánk, és én arra jutottam, ott a hazám, ahol befogadtak, békén hagynak, és hagynak élni.
Stressz és hatóságok és kiskirályszerű hivatalnokok nélkül élhetek, élhetünk végre. Egyszerűen, mégis boldogan. Aztán ha unoka megnő kicsit, jöhetnek ők is hárman a fiammal és a csajával együtt.
És egy édes történet a végére.
Mariann jött hazafelé késő este a kocsival. Elöljáróban még annyit, itt nem állítgat meg a rendőr, hogy gépjármű ellenőrzés, pótféklámpakurblit és tartalék wolframszálat a pót izzóba prezentálni szíveskedjék vagy húszezer lesz kiskezitcsókolom.
No rombolt hazafelé Mariann, és az előtte lévő autót lemeszelte egy rendőr különítmény. Keresték a lányt még akkor.
Ezen a látványon úgy meglepődött Kedvesem, hogy szépen beállt ő is a lemeszelt kocsi mögé és várt.
Nem kellett sokáig, mert a túloldalról már át is sétált egy közeg és mosolyogva kérdezte: Hát magácska miért állt meg? Mire Mariann: Mert ő is megállt-intett fejével az előtte álló autó felé.
Ezen kicsit elcsodálkozott a rendőr, de aztán úrrá lett derültségén és szólt, hogy lehet nyugodtan tovább menni, de mielőtt elindul, nézzen hátra a válla felett, mert igen erős a forgalom mostanság.
De hülye mondat lett ez.
Ott kezdem, hogy jött a Süti. És mi lapult a tarsolyában? Egy fél üveg házi készítésű förmedvény.
Én még ilyen szart nem ittam, de szerintem ő sem. Azzal biztattuk egymást, hogy ingyér van, meg amúgy is kurva hideg. Ártani nem fog.
Annyira nem is, mert csak módjával fogyasztottunk. Inkább rámentünk a csapolt Fosterre, mert az hiteles forrásból eredt.
Kellemes meglepetésként ért, hogy mikor megérkeztünk, mindenki a nevemen szólított, tehát vették a fáradtságot és megjegyezték. Sőt, az idegeneknek be is mutattak. He's the Lui. The fucking lucky man.
Nos Fortuna már az elején megüzente, kinyalhatom ám a seggét, dobszó mellett a katedrális tövében.
Már az ültetés is szerencsétlen volt, mert Valterral meg egy sunyiképű lengyel suhanccal kerültem egy asztalhoz.
Valtert nem kell bemutatnom, a sunyiképű lengyelből meg kinéztem, hogy igen agro, veszélyes ellenfél lesz.
Annyit tudtam lendíteni az esélyeimen, hogy leülésnél gyorsan a Valter melletti széket választottam, természetesen a bal kezénél. :) Nem vették oly szigorúan a szabály ezen részét.
Magáról a versenyről egyszerű lesz írnom, mert fold, fold és fold. Semmi, az égvilágon semmi nem jött.
Csak számok, de azok is olyan távol egymástól, hogy mire összeértek volna egy sort alkotva, már rég mindenki hazament. Fogytam, fogyogattam, míg rám mosolygott az a dög egy AKs képében.
Nosza játsszunk, gondoltam én, de sunyi lengyel, meg a haverja is úgy gondolták, mert szép betemre all in meg egy call volt a válasz. Mit csináljak? Betoltam a maradékot is.
És mibe néztem bele? Persze hogy.
Sunyi lengyel AA, haverja KK. Basszátok meg! Így lerontani Anna Kurnyikovát!
Sunyi elégedett volt, de a mosoly lefagyott az arcáról, mert haverjának riverre flösse lett az egyik királyával.
Rebuyt nem ekkor vettem, mert maradt még zsetonom, de végül arra is sor került.
Házigazdánk nem hitte el, hogy rebuyért megyek az asztalához.
No mindegy. Kihúztam valahogy összeültetésig. Mennyim volt akkor?
Egyszerű. Három darab zsetonom maradt. Egy ötezres, egy ezres, meg egy ötszázas.
Leültem, elhelyezkedtem, biztonságba helyeztem a sörömet, és már jött is a pofon. Vakemelés.
4K 8K. No fasza. Akkor lopjunk. De kitől és mit? Mert az összeg ami előttem árválkodott, arra sem volt elég, hogy egy tisztességeset ráhuhogjak valakire, nemhogy megijeszteni.
Mondjunk vakon all int! Az be szokott jönni. És most is.
Már 13K tornyosult előttem, ideje befeszülni.
Feszültem is, míg rám nem került a nagyvak szerepe. Nyolcezer és maradt előttem öt. Meg sem néztem a lapjaimat, toltam be ismét azt a pár fillért. Négy megadó, így nem maradt sok esélyem az A9-emmel, mint ahogy a végén kiderült. Egy csaj vitte flössel a kasszát.
Oda se neki, jót élvezkedtünk megest, és tovább mélyítettük kapcsolatainkat a bristoli polgárokkal.
Közben annyit vártam a folytatással, hogy karácsony is átsuhant rajtunk.
Hozattam lakótársunkkal otthonról füstölt csülköt, hogy majd összeütök egy jó kis bablevest.
Persze megpenészedett a rohadék, pedig a hűtőben tároltam. Az az egy vigaszom volt, hogy az övé is. Hiába no, minőségi Pick csülök zsugorfóliában. Nagy csalódás volt.
Csináltam töltött káposztát 24.én. Nyersanyagok híján igen körülményes dolog, de megoldottam.
Az asszonyoknak első nap nem ízlett. Érthető, mert nem jött a megszokott savanykás íz, meg picit kijött a fokhagyma bukéja is, meg ráadásul előtte töltött pulykamellet flamóztak, és már volt is az arcukban.
Így könnyű fikázni bármit is. Másnap már elégedetten mammogott Kedvesem, sőt már dícsérte is, hogy milyen finom. :) Harmadnapra mennyei mannává avanzsált a cucc.
Ennyi volt az ünnep, mert 25.-én már mindenki dolgozott, kivéve engem, mert nekem fizetett ünnep volt.
És ilyen szolíd lesz a szilveszter is, mert elsején tűz Magyarországra unokanézőbe, meg persze Mariannak államvizsga.
Valamelyik éjjel kiszúrta valaki a kocsink kerekét.
Három rokkantparkoló van az utcánkban, de csak kettő rokkant lakik itt. Legalább is az előző tulaj ezt mondta, úgyhogy a lakásunk előtt lévőt nyugodtan használhatjuk. Hát nem.
Egy udvarias levélke várta Mariannt a szélvédőre rögzítve, melyben elnézést kér az írója, de megkér szépen, hogy ne álljunk ide, mert ő egy nagyon beteg ember, és rossz neki messziről megközelíteni a lakását.
Plusz ki volt szúrva a gumi.
Gondolkodtam, és arra jutottam, a kettő nem ugyanaz a személy.
A tollnok intelligens elmélyű valaki, aki a kést használta az meg nem.Nagyon nem.
Átellenben lakik egy elég összevissza família. Nekik van rokkant parkoló egy öregasszony nyomán, akit reggel elvisznek a szállítók valahová, este meg hozzák. Lakik ott egy benga feka, aki fekete Audival Quattroval jár, meg egy fehér, nagyon kicsi, nagyon dagadt szőke picsa, aki meg egy fekete Wv-vel, meg még egy dagadék, meg a fasz tudja még ki. Ők lehettek a vandálok.
Sunyi népség.
Arra nem képesek, hogy kihúzzák a szemetes konténerüket, így meg nem viszik el. Halomban áll a szemét a kis előkertben, és a múltkor véletlen szemtanúja voltam, mikor benga feka két nagy zsákot a szomszéd kukába rejtett.
Azóta már a miénkbe is dugott a köcsög.
No én kiírtam volna a kertkapura, angolul persze, hogy "Köszönöm az oktatást! A munkámhoz elengedhetetlen a kocsi, mivel carer vagyok, aki idős, beteg embereken segít. Egész délelőtt hiába vártak, s nagyon remélem, hogy anyád is a reménykedők közt volt!"
Hotelban minden rendben, a fizetés szintjét leszámítva. Csendben csordogálnak a hétköznapok, amit csak néha tör meg egy -egy hangosabb orgazmus sikolya.
Ilyenkor már nem adnak ki szobákat csak az első emeleten, így nem kell bóklászni szanaszét.
Kértem szabit elsejétől tizenharmadikáig. Szó nélkül adta a Don. Biztos úgy van vele, hogy minek tépje a száját, úgysem értem. Pedig de. Egyre többet. Csak titkolom. Jól titkolom.
Néha egész jól elbeszélgetek a vendégekkel. Már ha nem bizonytalanodom el, hogy vajh jól értettem-e.
Mint annál a cingár faszinál, aki kopogott, bejött a szobába és kért még egy paplant. No azt nem szoktak.
Párnát azt igen, meg nagy ritkán polár takarót, de extra paplant soha.
Egy. Kurva vastag a dupla paplan nálunk. Kettő. Olyan fűtés van, hogy a poklot is innen táplálják távhővel.
Mondtam a faszinak, nem értem mit szeretne, talán ha megmutatná.
Mentem utána be a szobába, hát leszakadt rólam a víz egyből, olyan meleg volt benn. És mutatja, paplan, még paplan.
Ok.
Ha én nem hittem a fülemnek, Joe a szupivazi még úgy sem. Egyre csak hajtogatta, nem párna? paplan?
Én meg, hogy hát hülye nem vagyok, csak a nyelvet nem beszélem. Bementünk a szobába, víz le megint, meg már Joeról is, és mutatam, hogy PAPLAN köcsög, PAPLAN.OK? Nem párna.
Amúgy meg le vagy szarva. Én szóltam, aztán vagy szerzel a fagyosszentnek, vagy nem.
Hát ilyenek.
Eltűnt egy fiatal lány Bristolban. Szülei a híradóban könyörögtek, hogy ha valaki tud valamit, akkor jelentkezzen.
Huszonnegyedikén talált rá egy kutyás. Halott volt már. Megyilkolták. Borzalom.
Ma, 28.-án nem mentem dolgozni, pedig kellett volna. Beteg lettem, olyan igazi beteg. Már tegnap sem voltam a toppon, de elvánszorogtam. Hazafelé már nagyon nem voltam jól, és estére fel is ment a hőmérsékletem. Reggel aztán mondta Mariann, hogy inkább ne is menjek. Nem is tudtam volna, olyan szarul voltam.
Most lábadozom. Reggelire kamilla tea, ebédre egy kis skót leves, vacsira valszeg pirítós lesz. A káposzta puszta szagától felfordult a gyomrom, pedig nem az a bűnös tudom.
Lényeg, hogy mire indulunk Magyarországra, rendben legyek, mert különben nem mehetek az unokám közelébe.
Direkt nem írom, hogy haza megyünk, mert azt már elbaszták a politikusok, a rendszer. Sokat gondolkodom ezen, hogy hol a hazám, hazánk, és én arra jutottam, ott a hazám, ahol befogadtak, békén hagynak, és hagynak élni.
Stressz és hatóságok és kiskirályszerű hivatalnokok nélkül élhetek, élhetünk végre. Egyszerűen, mégis boldogan. Aztán ha unoka megnő kicsit, jöhetnek ők is hárman a fiammal és a csajával együtt.
És egy édes történet a végére.
Mariann jött hazafelé késő este a kocsival. Elöljáróban még annyit, itt nem állítgat meg a rendőr, hogy gépjármű ellenőrzés, pótféklámpakurblit és tartalék wolframszálat a pót izzóba prezentálni szíveskedjék vagy húszezer lesz kiskezitcsókolom.
No rombolt hazafelé Mariann, és az előtte lévő autót lemeszelte egy rendőr különítmény. Keresték a lányt még akkor.
Ezen a látványon úgy meglepődött Kedvesem, hogy szépen beállt ő is a lemeszelt kocsi mögé és várt.
Nem kellett sokáig, mert a túloldalról már át is sétált egy közeg és mosolyogva kérdezte: Hát magácska miért állt meg? Mire Mariann: Mert ő is megállt-intett fejével az előtte álló autó felé.
Ezen kicsit elcsodálkozott a rendőr, de aztán úrrá lett derültségén és szólt, hogy lehet nyugodtan tovább menni, de mielőtt elindul, nézzen hátra a válla felett, mert igen erős a forgalom mostanság.
2010. december 17., péntek
Aztakurva!
Fenti kiszólás akkor hagyta el ajkaimat, mikor megnéztem mikor írtam utoljára, aztán átgondoltam mi minden történt azóta.
Első és legfontosabb, elköltöztünk végre a siralom völgyéből.
Fájdalom, de nem volt indulatoktól mentes az elválás. Ugye a landlord kezében ott van a depozit, ami biztosíték arra, hogy ha valami kárt okozol a kecóban, akkor abból levonja a kárt, a maradékot visszaadja.
Átcuccoltunk, visszamentünk a depozitért, de már láttam a feszkót az arcukon. Gondoltam is, nem lesz sima a válás. Úgy is lett.
Magyar testvérünk belecsapott a lecsóba.
-Késtetek a fizetéssel.
Igen valóban. Az elején késtünk három napot, mert pénteken volt fizu, mi meg hétfőn utaltunk. Meg még egyszer, mikor meg tényleg szarban voltunk, mert elfogyott a hazai lé, fizu meg még a távolban valahol.
Megbüntette őt a bankja 40 fontra mert csak.
-OK, vond le!
No nézzük a szobát, s mint akik tudnak valamit, már ráncigálták is el a szekrényt.
Engem is megdöbbentett a vastag penészréteg, ami mögötte volt.
-Hát ez penészes. Nem megfelelően használtátok a szobát. Szellőztettetek ti rendesen? Szerintünk nem.
-Persze öreg szellőztettünk, de ha normálisan fűtesz, nincs penész.
-Volt itt fűtve, de ti állandóan nyitott ablaknál voltatok.
-Akkor miről beszélsz ember? Ennyire kell a lé?
Ez csak egy részlet a párbeszédből, csak azért, hogy a jellemrajzokat mindenki felvéshesse az agyába.
Nem kaptuk vissza a lakbér időarányos részét sem, mondván akkor a maradék depot sem adják vissza, mert kell mesteremberre, aki újrafesti a szobát.
Itt szakadt el a cérna. Elkezdtem érezni tarkómban a zsibogást, ami nálam azt jelenti, vége a társalgásnak, mert az ölési vágy minden gondolatomat kiüti. Zakómat akkurátusan a sarokba vágtam, de Kedvesem halkan szólt: "Hagyjad, menjünk!" Pedig azt is mondhatta volna: Fogd, csibész!"
Ez tulajdonképpen nem Rátok tartozik, de mindenkinek tudnia kell, itt is élnek más felfogású emberek, azonkívül ez egy mérföldkő is az életünkben. Lezárult egy fejezet a bristoli sztoriban. Nem szabad elfeledni, mint ahogy magyar házigazdáinkat sem!!!
Az új kecó fantasztikus. Hárman költöztünk, s minden csodás.
Csendes egyirányú utca a miénk, de pár lépés és ott a pezsgés, a Church road.
Van itt minden, még maszek zöldséges is, ami errefelé nagy ritkaság.
És Polish bolt, benne mindennel ami magyar gyomor álma. Meg persze csempész cigi a pult alatt. :)
Meg rengeteg kocsma, de még ott nem voltam.
Mindjárt teszek fel képeket.
Járok iskolába is. Angolt tanulok ezerrel, no jó csak öccázzal. Fizetős, de majd meghozza az árát ez is.
Hárman vagyunk a csopiban, két leány meg én. Nincs nagy lehetőség sumákolásra. Nem lehet elbújni a társ háta mögé. Mondjuk nem is akarok, mert bár hihetetlen, de élvezem a dolgot, és itt nem a két vaginára gondolok.
Minden alkalom hoz újdonságot, amit másnap már élesben tolok az áldozatok arcába. DDD Hadd szokják franciás akcentusom. Bár az Kedvesemnek van. Mindenki azt hiszi, francia.
Lehet kialakítok egy roma akcentust, valami jó kis orrhanggal kombinálva.
-Hóvannyú geco?
-Vacckorném more?
-Hát oszt háold jér, he?
Közben odadobtam a sütőnek egy tepsi rakott krumplit. Ez volt a parancs. Nem szeretem csinálni, mert kiázik a kezemen a bőr.Háziasszonyok tudják miről beszélek.
Elvesztettem a fonalat. Pfú még csak hat óra. Sört sem ihatok még.
Mi volt még várjatok!
Jaj, ma kötötte a NET-et a Virgin, és ki maradjon itthon? A leghülyébb angolból. Én.
Mondtam is, ne csodálkozzanak, ha a doboz kinn lesz a kertben, esetleg a padlásra lövik fel.
De nem lett baj. Egyedül jött a csóka, mert itt olyan okosak, hogy nem kell két ember egy szaros nethez.
Bajban csak akkor voltam, mikor kereste a hálókártyát a gépemen. Ejh, nem jó ez így haver! Két gép a minimum, ami lóg a hálón, ahhoz meg rúter kék, de wifi. Szorri, és már hozta is a kocsiból az amúgy igen drága cuccot. Beállítottuk közösen, mert itt már én voltam fölényben a magyar XP miatt. DDD
Száguld mint a picsa.
Hehe. Olyan bátor lettem a végefelé, hogy megkérdeztem, kér-e kávét.
A szóegyvelegből kivettem a köszönöm, meg a minden rendben kifejezéseket, s ebből azt szűrtem le, hogy kell neki.
Meg előtte mondtam, hogy üljön le, de azt mondta, akkor elalszik.
Kell ide a kávé, konstatáltam.
A konyhában már elbizonytalanodtam, mert mi van ha nem, ezért vizet melegítettem, egy kistányérra raktam az üres csészét meg a nescafét, meg a cukrot külön, aztán elegánsan bevonultam a szobába, hónom alatt a vízforralóval. Lesett is rendesen, mi ez a hülye kávézási ceremónia.
Lepakoltam, aztán vártam, mi lesz. Nem nyúlt hozzá, ezért tíz perc után célirányosan rákérdeztem, mert kurvára útban volt a cucc: Nescafe? Yes or no? Just simle please!
Thanks, no, mondta vigyorogva. Én meg lerámoltam a gépről és csináltam magamnak egy hideg feketét, mert közben kihűlt.
Mi volt még?
Iggen, poker.
Két hete, talán három, hogy nekivágtam Süti barátommal az éccakának, hogy játszunk egy jót?
Mára kialakult az a hagyomány, hogy ezekre a túrákra én szállítom a whiskey-t, ő meg állja a söröket, meg vezet.
Jaj voltunk náluk. Csak úgy átruccantunk egy sörre, meg ittam egy pohár hazait, és mivel erősen jegesedett gondoltam vezetek én. Kedvesem nem szólt, mert gondolom neki is jobb volt így. De a lényeg, hogy egész úton olyan lelkiismeretfurdalásom volt amiért ittasan vezetek, hogy beszarás.
Legközelebb többet iszom mielőtt a volánhoz ülök, így elaltatom a lelkemet. DDD
No, nagy lelkesen megyünk a Sexpírbe, de gyanús volt a dolog, mert marhára fel volt díszítve még az utca is. Most tartották a hagyományos kézműves, meg a faszom tudja milyen fesztivált. Házigazdánk is gyanúsan részeg volt, s ekkor én már gyanítottam, nem lesz játék. Nem is, de azért minden pokerarc ott volt, mert bár már tíz éve minden évben ezen a napon van a fesztivál, mindenki bízott benne, talán most elmarad.
Ittunk egy-két pintet, aztán szóltam Sütinek, tipli van, mert egyedül én nem röhögök a standupos viccein, és már mindenki engem néz, mifasz bajom van a néger viccmondóval.
Átmentünk a Gála nevű kaszinóba, mert úgyis fel akartuk deríteni, csak sajnáltuk rá az időt.
Sokáig kerestük, mert a kikötői negyed puccos részén van, de egy középkorú öltönyös fószer mondta, kövessük, mert oda megy. S valóban.
Fene nagy kaszinó, s mikor Süti kérdezte, poker merre, ők mondták, a negyediken, de előbb regelni kell.
Az előcsarnokból csak ilyen metroátjárón lehetett bejutni a kánaánba.
Nálam semmilyen igazolvány nem lévén, a csaj megengedte, hogy anélkül regeljek, de megígértette, hogy legközelebb hozok iratot. Mindent előtte, a saját kezünkkel kellett kitölteni. Gondolhatjátok.
Aztán int a csaj, nézzek föl, Felnéztem, és akkorát villantott a szemembe a vaku, hogy utánna Sütivel kézenfogva mentünk a lifthez, mert mindketten megvakultunk kicsit.
Fasza képek lehettek. Két fagyosra mart orrú ember, akkora pupillákkal, mint egy teáscsésze, a fogukra meg nem tudnak bőrt húzni az állandó vigyortól.
No felmentünk a negyedikre, dobtunk egy sárgát, meg egy nyelet tüzes vizet, aztán kezdtünk vegyülni.
De nem nagyon tudtunk a tornacipős, farmeres szerelésünk végett.
Találtunk a terem végében egy asztalt, ahol négyen játszottak. Süti meg is kérdezte, ez a híres pokerterem?
Nem barmok, ez csak egy privát asztal, de ha visszamentek, ott van egy külön hodály, ott lehet jádzani.
Végül nem játszottunk, mert a min. beülő húsz font volt, mi meg már elittuk a javát. De megállapodtunk, ide még visszatérünk, kifosztani az ángliusokat.
Ja. Adtak belépőkártyát is. Ilyen mágnescsíkosat.
Viszont most vasárnap biztos, hogy Sexpír.
Elmondom még, hogy a hotelszakmában tolom még mindig, s idén ez már így is marad, mert hülyén venné ki magát, ha két-három hét meló után szólnék, hogy január elsején hazamennék.
Közben hét óra is lett, úgyhogy egészségetekre!
2010. december 9., csütörtök
Csak röviden.
Nem haltam meg Tisztelt Nagyérdemű, egyszerűen nem volt NET, amivel közvetíttethettem volna a gondolataimat.
És hadd ragadjam meg rögtön az alkalmat, hogy ez úton üzenjek azon követőknek, akik írásban is kifejezték aggodalmukat! Bár hiába, mert válaszra nem volt módom.
Köszönöm Gyurika! :)
No jó, ez egy, de számomra igen sokat jelent.
Barátom.
Félve írok, mert bármire kattintok, eszi a megabájtokat a számláló, és csak 5 gigás a limit.
Ebből 1,1-et ellőttem pár óra alatt, mert bekapcsolva maradt a torrent kliens és kapásból feltöltött ennyit hirtelen.
Ez csak ilyen szükségmegoldás, mert 17.-én kötik a rendes netet, ami itt a megszokott 24M és korlátlan.
Virgin.
Az új kéró pöpec. Hatalmas terek vannak benne, de azt is mondhatnám, alig van bútorunk. DDD
Költözés előtti nap este még matracért szaladgáltunk a városban, hogy legalább aludni ne a földön kelljen.
Mára már emberibb a kép, és minden nap kerül a lakásba valami apróság, amitől otthon az otthon.
No akkor ennyi.
És hadd ragadjam meg rögtön az alkalmat, hogy ez úton üzenjek azon követőknek, akik írásban is kifejezték aggodalmukat! Bár hiába, mert válaszra nem volt módom.
Köszönöm Gyurika! :)
No jó, ez egy, de számomra igen sokat jelent.
Barátom.
Félve írok, mert bármire kattintok, eszi a megabájtokat a számláló, és csak 5 gigás a limit.
Ebből 1,1-et ellőttem pár óra alatt, mert bekapcsolva maradt a torrent kliens és kapásból feltöltött ennyit hirtelen.
Ez csak ilyen szükségmegoldás, mert 17.-én kötik a rendes netet, ami itt a megszokott 24M és korlátlan.
Virgin.
Az új kéró pöpec. Hatalmas terek vannak benne, de azt is mondhatnám, alig van bútorunk. DDD
Költözés előtti nap este még matracért szaladgáltunk a városban, hogy legalább aludni ne a földön kelljen.
Mára már emberibb a kép, és minden nap kerül a lakásba valami apróság, amitől otthon az otthon.
No akkor ennyi.
2010. november 13., szombat
Poker és egyéb szarságok. második, befelyező rész
Végre!
Tegnap este ratifikáltuk a bérleti szerződést, melynek értelmében nov. 20.-án beköltözhetünk rég áhított házunkba. Beljebb költözhetünk a világ végéről. Új kecónk Redfield városrészben lesz. Két szintes sorházi, ilyen klasszikus építésű, ahol két bejárat van egymás mellett, meg egy picike előkertecske. Angol filmeken látni ilyet.
Két szoba az emeleten, egy a földszinten, amit nappalinak hívnak, meg egy hatalmas étkező, amit meg mi hívunk nappalinak. És hátul kert, egy bazi nagy 3x5 méteres. Ott termelem majd a konyhakerti növényeket. Mákot, gombát, kendert, meg mindent, ami egy háztartásban kell. A felét meg meghagyom parlagon. Tudjátok, a vetésforgó miatt. Nem vagyok ám én hülye városi. DDD Meg csinálok lugast a bornak. Illetve előbb a szőlőnek meg a palackoknak.
Nehezen indult ez az üzlet, mert három módon lehet itt lakást, házat bérelni.
Magánszemélytől, magánszemélytől, akinek van landlordja, meg ügynökségtől, akik meg drágán dolgoznak, és az ánuszodba is belenéznek, hogy mennyi pénzed van, bírod-e majd fizetni a rentet.
Mi a középső utat választottuk, de eleinte bizalmatlan volt, mikor megtudta, hogy külfik vagyunk.
Aztán egy személyes találkozón csak kibökte, hogy ugye mi nem ilyen veszélyes külfik vagyunk?
Bakker de! A hálóban lesz a bombagyár.
Aztán mi kezdtünk gyanakodni mikor kesben kérte a depozitot, ami nem kis summa.
Sokfelé kérdezősködtünk, mennyire gyakori itt az ilyen átveréses buli. Tudjátok, mikor más házát kiadom bérbe, akár többször is.
Ilyenről még senki nem hallott, sőt Mariann angol kolléganője a kérdést sem értette. Miért adná ki, ha nem az övé?
No mindegy. Túl vagyunk ezen is. A szerződéshez mi kellett? Semmi. Nem volt személyi meg útlevél, megafaszomtudjami. Aláírtuk szépen a nevünket, ő is az övét. Remélem. :)
Rövidre zárom már ezt a pokercuccot, mert mindjárt jön a kövi. Holnap vasárnap.
Összeültetés után kezdett elhagyni a szerencsém, vagy érkezni a merészség, de gyors iramban csökkent zsetonjaim száma. Főleg az öreg Valter /nevezzük így a mumusomat/ lopkodta rendesen, de jutott belőle mindenkinek. Pedig még feszítettem is a játékomon, de hiába. Tudjátok milyen az, mikor jönnek a jó lapok, a vakok hatalmasak, aztán nem talál el a flop, de még a board sem, de az ss-t igen.
Lefogytam rendesen és avéget megint Valter hozta el számomra.
Egy kinek nagyobb a farka partiban, mikor tudtam, hogy flop után semmilye nem volt Valternak, meg nekem sem, all in toltam, mert nem volt értelme emelgetni.
Mondtam Valternek, hogy tudom, hogy nincs lapja. De azt meg én tudom-mondta ő, hogy neked sincs.
Call.
K3o vs J8o. Valter vs Lui
Nem segített semmi. Valter kivert K magassal. Úgy tűnik, nyitott könyv vagyok a számára, vagy egyszerűen mákja volt. Vagy egy jó megérzése. Fene tudja.
Aztán osztottam, csak osztottam...
Volt egy érdekesség, amire múltkor nem figyeltem fel.
Éjfél körül megszólalt egy kis harang. Nem a fejemben, hanem úgy a pult mögül.
Erre a jelre mindenki őrült piavásárlásba kezdett.
Nem értettem, meg magyar barátom sem, ezért megkérdezte, mi a fasz van?
Az volt, hogy a harangszó után még pár percig mérnek piát, aztán lezárják a sörcsapokat meg a pálinkás csutorákat.
Nekem még volt bőven söröm, ezért nem is pánikoltam, de erre a pár percre megállt a játék.
És hogy ki nyerte a küzdelmet?
SÜTI barátom.
Innen is nagy-nagy gratula neki.
Annyi mindenről akartam még írni tegnap, de mára elfelejtettem.
A tea az ugye örökzöld téma. Lehet ebbe az irányba viszem majd el kis terrorista különítményünket.
Tizenöt antiteaista.
Első körben felégetjük a teaültetvényeket. Ez nem lesz nehéz. Majd kinevezek egy témafelelőst.
Második körben a teagyárakat robbantjuk fel. Van ilyen, hogy teagyár? Mindegy. Valahol csak készítik ezt a szart.
Harmadik lépcsőben kiktatjuk a háttéripart.
Filtergyár, címkegyár, cérnagyár. Tudjátok. Azon lóg a filter. Annyi cérnát hagyunk csak, ami a tamponiparnak elég, mert kihúzni ki kell. Nem akarok világháborút. DDD
Aztán lecsapunk a fogyasztókra, de isszonyat keményen.
A végén meg minden nemzet nyelvéből töröüljük azt a kifejezést, hogy tea.
Ez már egyszerű lesz.
És így szép lassan feledésbe is merül ez az egész teacuccos.
De elég mára a hülyeségből!
Tegnap este ratifikáltuk a bérleti szerződést, melynek értelmében nov. 20.-án beköltözhetünk rég áhított házunkba. Beljebb költözhetünk a világ végéről. Új kecónk Redfield városrészben lesz. Két szintes sorházi, ilyen klasszikus építésű, ahol két bejárat van egymás mellett, meg egy picike előkertecske. Angol filmeken látni ilyet.
Két szoba az emeleten, egy a földszinten, amit nappalinak hívnak, meg egy hatalmas étkező, amit meg mi hívunk nappalinak. És hátul kert, egy bazi nagy 3x5 méteres. Ott termelem majd a konyhakerti növényeket. Mákot, gombát, kendert, meg mindent, ami egy háztartásban kell. A felét meg meghagyom parlagon. Tudjátok, a vetésforgó miatt. Nem vagyok ám én hülye városi. DDD Meg csinálok lugast a bornak. Illetve előbb a szőlőnek meg a palackoknak.
Nehezen indult ez az üzlet, mert három módon lehet itt lakást, házat bérelni.
Magánszemélytől, magánszemélytől, akinek van landlordja, meg ügynökségtől, akik meg drágán dolgoznak, és az ánuszodba is belenéznek, hogy mennyi pénzed van, bírod-e majd fizetni a rentet.
Mi a középső utat választottuk, de eleinte bizalmatlan volt, mikor megtudta, hogy külfik vagyunk.
Aztán egy személyes találkozón csak kibökte, hogy ugye mi nem ilyen veszélyes külfik vagyunk?
Bakker de! A hálóban lesz a bombagyár.
Aztán mi kezdtünk gyanakodni mikor kesben kérte a depozitot, ami nem kis summa.
Sokfelé kérdezősködtünk, mennyire gyakori itt az ilyen átveréses buli. Tudjátok, mikor más házát kiadom bérbe, akár többször is.
Ilyenről még senki nem hallott, sőt Mariann angol kolléganője a kérdést sem értette. Miért adná ki, ha nem az övé?
No mindegy. Túl vagyunk ezen is. A szerződéshez mi kellett? Semmi. Nem volt személyi meg útlevél, megafaszomtudjami. Aláírtuk szépen a nevünket, ő is az övét. Remélem. :)
Rövidre zárom már ezt a pokercuccot, mert mindjárt jön a kövi. Holnap vasárnap.
Összeültetés után kezdett elhagyni a szerencsém, vagy érkezni a merészség, de gyors iramban csökkent zsetonjaim száma. Főleg az öreg Valter /nevezzük így a mumusomat/ lopkodta rendesen, de jutott belőle mindenkinek. Pedig még feszítettem is a játékomon, de hiába. Tudjátok milyen az, mikor jönnek a jó lapok, a vakok hatalmasak, aztán nem talál el a flop, de még a board sem, de az ss-t igen.
Lefogytam rendesen és avéget megint Valter hozta el számomra.
Egy kinek nagyobb a farka partiban, mikor tudtam, hogy flop után semmilye nem volt Valternak, meg nekem sem, all in toltam, mert nem volt értelme emelgetni.
Mondtam Valternek, hogy tudom, hogy nincs lapja. De azt meg én tudom-mondta ő, hogy neked sincs.
Call.
K3o vs J8o. Valter vs Lui
Nem segített semmi. Valter kivert K magassal. Úgy tűnik, nyitott könyv vagyok a számára, vagy egyszerűen mákja volt. Vagy egy jó megérzése. Fene tudja.
Aztán osztottam, csak osztottam...
Volt egy érdekesség, amire múltkor nem figyeltem fel.
Éjfél körül megszólalt egy kis harang. Nem a fejemben, hanem úgy a pult mögül.
Erre a jelre mindenki őrült piavásárlásba kezdett.
Nem értettem, meg magyar barátom sem, ezért megkérdezte, mi a fasz van?
Az volt, hogy a harangszó után még pár percig mérnek piát, aztán lezárják a sörcsapokat meg a pálinkás csutorákat.
Nekem még volt bőven söröm, ezért nem is pánikoltam, de erre a pár percre megállt a játék.
És hogy ki nyerte a küzdelmet?
SÜTI barátom.
Innen is nagy-nagy gratula neki.
Annyi mindenről akartam még írni tegnap, de mára elfelejtettem.
A tea az ugye örökzöld téma. Lehet ebbe az irányba viszem majd el kis terrorista különítményünket.
Tizenöt antiteaista.
Első körben felégetjük a teaültetvényeket. Ez nem lesz nehéz. Majd kinevezek egy témafelelőst.
Második körben a teagyárakat robbantjuk fel. Van ilyen, hogy teagyár? Mindegy. Valahol csak készítik ezt a szart.
Harmadik lépcsőben kiktatjuk a háttéripart.
Filtergyár, címkegyár, cérnagyár. Tudjátok. Azon lóg a filter. Annyi cérnát hagyunk csak, ami a tamponiparnak elég, mert kihúzni ki kell. Nem akarok világháborút. DDD
Aztán lecsapunk a fogyasztókra, de isszonyat keményen.
A végén meg minden nemzet nyelvéből töröüljük azt a kifejezést, hogy tea.
Ez már egyszerű lesz.
És így szép lassan feledésbe is merül ez az egész teacuccos.
De elég mára a hülyeségből!
2010. november 12., péntek
Poker és egyéb szarságok
Örömmel látom, hogy követőim száma egyre nő. :) Hajrá hölgyeim, törjük le a férfiak egyyeduralmát!
Tizenkét olvasó az nagy szám. No jó, velem együtt tizenhárom, de én csak tévedésből kezdtem követni magam.
Ez a skizofrénia egyik kellemetlen mellékhatása.
És akkor ott vannak még a titkos imádók, meg azok, akiknek ciki lehet bevallani, hogy engem olvasnak, mert mégis csak egy blog, nem pedig a Háború és béke. Meg ott vannak azok, akik utálják a pofámat, de titkon nyomon követik munkásságom.
Tizenkét ember meg egy követendő példa. DDD
És ha azt mondom foglaljuk el a TV székházát, vagy a britt királynő palotáját? Isten óvja!/
Nagyon nagy felelősség ez.
Heh! Közben löfagyott a gépem, de a randszer mentette a cuccot.
Hol tartottam? Igen.
Szóval nagy ez a felelősség, ha valakinek követői, vagy nevezzük inkább úgy, olvasói vannak, de ha abból indulok ki, hogy Shakespeare is kezdte valahol, és az ő olvasói sem rohantak a méregkeverőhöz a fejadagjukért, meg a fegyverkovácsot sem rohamozták meg tőrökért a Rómeó és Júlia olvastán, hát kicsit megnyugodom. :)
S ezen rövid bevezető és a frappáns átkötés után máris elérkeztünk első számú témánkhoz, a pokerhez, ugyanis előzetes bejelentés nélkül ismét tiszteletemet tettem a neves tollnokról elnevezett csehóban egy laza pokerestére.
Egyik magyar kollégám nem ért rá, ezért a másikkal mentem. Nem akarom őket nevesíteni, mert esetleg személyiségjogi pert akasztanak a nyakamba. Nem. Arról van szó, hogy elég nagy ez a bristoli közösség, sok ember ismer még többet, és hátha nem vennék jó néven, hogy egy blogban szerepel a nevük, ahol valaki rájuk ismer.
Mondjuk az élettárs, akinek az lett hazudva, hogy benn kellett maradni túlórázni, azért ért haza hajnal háromra. Ez is csak fikció ám.
Lényeg. Felfegyverkezve, a szokásos menázsival érkeztünk, ahol ismét kedvesen fogadtak minket, mint rég nem látott barátokat. Szinte.
Rövid leszek, mert addig érleltem a gondolataimat, hogy elfelejtettem, mi minden történt azon az éjszakán.
Ami biztos, hogy csapolt Foster's-el indítottunk és San Miguel-el fejeztük be az estét. :)
Ami még fontos. Kiderült, hogy a faszi akinek már a nevét is tudom, tehát Colin nem azért nem ült le a múltkor, mert részegségében lefordult volna a székről, hanem van valami betegsége, de nem aranyér, ami miatt nem tud leülni. Mondjuk ez nem gátolta meg abban, hogy megint seggrészegre igya magát. Meg arra is volt esze, hogy megbántson, mert mikor kiestem, vállatam az osztó szerepét, hogy haladjunk. Mindenki elégedett volt, de Colin kikötötte, hogy helyette én ne osszak, mert a kezem túl gyors, nem látja amit csinálok. Persze. Colin barátomnak egy csiga versenytempója is gyors lett volna azon a szinten. Komolyan. Majdnem egy egész vakszinten át osztott le egy kört.
Előre szaladtam kissé. No, a szokásos iramban kezdtem, mert ők továbbra sem tágítottak a 2-3 vaknyi emeléstől, meg a minrease-től. Ilyenek, hogy ezres kasszába van képe belehívni kétszázat? Már kíváncsiságból is emeltem nyolcszázig. Jól álltam nagyon, sőt egy flössömet is kifizették, pedig már turnon kész voltam. Aztán a szemben ülő testépítőt nulláztam egy floppolt sorral.
Agressziómra jellemző, hogy egy partiban, ahol valamiért öten voltunk, flop után körcsekk, én meg gombról megtettem a ztokásos bejelentésem.- Áj Ríííz...
Jobbomon a faszi üvöltve:
-RÍÍÍZ, RÍÍÍZ! VÁJ RÍÍÍZ?
Nem idézem magam angolul, mert esetleg überelném mókásságban az eddig leírtakat, de azért elmagyaráztam a videojátékokból kölcsönzött nyelvismeretemmel, hogy az ott középen halott pénz. Senkinek nem kell, mert nem licitáltak rá. Nekem kell, de ha neki is, akkor tartson vagy emeljen. Nőttem a szemükben, mert ilyen hosszú monológot még nem hallottak tőlem.
Leírom még, hogyan mákoltam ki vasgyúrót szemben aztán elég is lesz a pokerből.
Ezek után befeszültem, és vártam a nagy kasszát.
Ismét gombról játszottam, mert az jó. 3 6o-val agróztam keményen és flop után még mindig voltunk hárman.
Egy bátor emelés, egy kissé gyanús megadás után jöttem én, akinek mindössze egy hármas párja volt a 3AK floppból, ahol az A meg a K az kőr volt. Lazán all in toltam, nem sejtvén, hogy vasgyúró barátomnak egy K párja is akad. Ketten maradtunk, és szégyenkezve mutattam lapjaimat.
-Disz iz a bed blaff.-rebegtem halkan. Turn kőr 6, river Kőr3. Jaj. Nem írtam ide, hogy nála is volt egy kőr, így flösse lett.
Boldogan húzta volna be a kasszát, de mikor már sokadszor szóltam neki, hogy ájm szorri, ájem the winner, végre felnézett, és látta meg a fullomat.
Itt elszakadt a cérna, mert semmi gratuláció, amit meg is értek valahol, hanem felpattanván berontott a wc-be és úgy bebaszta az ajtót, hogy mindenki felkapta a fejét, a csapos meg a sörétes puskáját.
Bement, lecsillapította és mikor kijött, csak akkor gratulált, de akkor már csak arra tudtam gondolni, vajon mosott-e kezet?
No közben elszaladtam bevásárolni, meg tankolni, de mindjárt megyek is tovább, mert rohanok Kedvesemért a belvárosba, aztán meg az új lakásunkba, aláírni a bérleti szerződést.
Innen folytatom, csak még egy Murphy féle törvényt idebiggyesztek.
A jó csajok törvénye:
Ha jó csajokkal futsz össze a szálloda folyosóján, biztos, hogy te vagy a legméltánytalanabb helyzetben.
Folyományai:
-Kinevetnek
-Megbámulnak
-Megbámulnak, aztán kinevetnek
Axióma
Mindig van valami a kezedben, ami ösztökéli őket.
-wc kefe
-felmosó fa
-a farkad, amit éppen igazítani akartál
Akkor folyt. köv.
Tizenkét olvasó az nagy szám. No jó, velem együtt tizenhárom, de én csak tévedésből kezdtem követni magam.
Ez a skizofrénia egyik kellemetlen mellékhatása.
És akkor ott vannak még a titkos imádók, meg azok, akiknek ciki lehet bevallani, hogy engem olvasnak, mert mégis csak egy blog, nem pedig a Háború és béke. Meg ott vannak azok, akik utálják a pofámat, de titkon nyomon követik munkásságom.
Tizenkét ember meg egy követendő példa. DDD
És ha azt mondom foglaljuk el a TV székházát, vagy a britt királynő palotáját? Isten óvja!/
Nagyon nagy felelősség ez.
Heh! Közben löfagyott a gépem, de a randszer mentette a cuccot.
Hol tartottam? Igen.
Szóval nagy ez a felelősség, ha valakinek követői, vagy nevezzük inkább úgy, olvasói vannak, de ha abból indulok ki, hogy Shakespeare is kezdte valahol, és az ő olvasói sem rohantak a méregkeverőhöz a fejadagjukért, meg a fegyverkovácsot sem rohamozták meg tőrökért a Rómeó és Júlia olvastán, hát kicsit megnyugodom. :)
S ezen rövid bevezető és a frappáns átkötés után máris elérkeztünk első számú témánkhoz, a pokerhez, ugyanis előzetes bejelentés nélkül ismét tiszteletemet tettem a neves tollnokról elnevezett csehóban egy laza pokerestére.
Egyik magyar kollégám nem ért rá, ezért a másikkal mentem. Nem akarom őket nevesíteni, mert esetleg személyiségjogi pert akasztanak a nyakamba. Nem. Arról van szó, hogy elég nagy ez a bristoli közösség, sok ember ismer még többet, és hátha nem vennék jó néven, hogy egy blogban szerepel a nevük, ahol valaki rájuk ismer.
Mondjuk az élettárs, akinek az lett hazudva, hogy benn kellett maradni túlórázni, azért ért haza hajnal háromra. Ez is csak fikció ám.
Lényeg. Felfegyverkezve, a szokásos menázsival érkeztünk, ahol ismét kedvesen fogadtak minket, mint rég nem látott barátokat. Szinte.
Rövid leszek, mert addig érleltem a gondolataimat, hogy elfelejtettem, mi minden történt azon az éjszakán.
Ami biztos, hogy csapolt Foster's-el indítottunk és San Miguel-el fejeztük be az estét. :)
Ami még fontos. Kiderült, hogy a faszi akinek már a nevét is tudom, tehát Colin nem azért nem ült le a múltkor, mert részegségében lefordult volna a székről, hanem van valami betegsége, de nem aranyér, ami miatt nem tud leülni. Mondjuk ez nem gátolta meg abban, hogy megint seggrészegre igya magát. Meg arra is volt esze, hogy megbántson, mert mikor kiestem, vállatam az osztó szerepét, hogy haladjunk. Mindenki elégedett volt, de Colin kikötötte, hogy helyette én ne osszak, mert a kezem túl gyors, nem látja amit csinálok. Persze. Colin barátomnak egy csiga versenytempója is gyors lett volna azon a szinten. Komolyan. Majdnem egy egész vakszinten át osztott le egy kört.
Előre szaladtam kissé. No, a szokásos iramban kezdtem, mert ők továbbra sem tágítottak a 2-3 vaknyi emeléstől, meg a minrease-től. Ilyenek, hogy ezres kasszába van képe belehívni kétszázat? Már kíváncsiságból is emeltem nyolcszázig. Jól álltam nagyon, sőt egy flössömet is kifizették, pedig már turnon kész voltam. Aztán a szemben ülő testépítőt nulláztam egy floppolt sorral.
Agressziómra jellemző, hogy egy partiban, ahol valamiért öten voltunk, flop után körcsekk, én meg gombról megtettem a ztokásos bejelentésem.- Áj Ríííz...
Jobbomon a faszi üvöltve:
-RÍÍÍZ, RÍÍÍZ! VÁJ RÍÍÍZ?
Nem idézem magam angolul, mert esetleg überelném mókásságban az eddig leírtakat, de azért elmagyaráztam a videojátékokból kölcsönzött nyelvismeretemmel, hogy az ott középen halott pénz. Senkinek nem kell, mert nem licitáltak rá. Nekem kell, de ha neki is, akkor tartson vagy emeljen. Nőttem a szemükben, mert ilyen hosszú monológot még nem hallottak tőlem.
Leírom még, hogyan mákoltam ki vasgyúrót szemben aztán elég is lesz a pokerből.
Ezek után befeszültem, és vártam a nagy kasszát.
Ismét gombról játszottam, mert az jó. 3 6o-val agróztam keményen és flop után még mindig voltunk hárman.
Egy bátor emelés, egy kissé gyanús megadás után jöttem én, akinek mindössze egy hármas párja volt a 3AK floppból, ahol az A meg a K az kőr volt. Lazán all in toltam, nem sejtvén, hogy vasgyúró barátomnak egy K párja is akad. Ketten maradtunk, és szégyenkezve mutattam lapjaimat.
-Disz iz a bed blaff.-rebegtem halkan. Turn kőr 6, river Kőr3. Jaj. Nem írtam ide, hogy nála is volt egy kőr, így flösse lett.
Boldogan húzta volna be a kasszát, de mikor már sokadszor szóltam neki, hogy ájm szorri, ájem the winner, végre felnézett, és látta meg a fullomat.
Itt elszakadt a cérna, mert semmi gratuláció, amit meg is értek valahol, hanem felpattanván berontott a wc-be és úgy bebaszta az ajtót, hogy mindenki felkapta a fejét, a csapos meg a sörétes puskáját.
Bement, lecsillapította és mikor kijött, csak akkor gratulált, de akkor már csak arra tudtam gondolni, vajon mosott-e kezet?
No közben elszaladtam bevásárolni, meg tankolni, de mindjárt megyek is tovább, mert rohanok Kedvesemért a belvárosba, aztán meg az új lakásunkba, aláírni a bérleti szerződést.
Innen folytatom, csak még egy Murphy féle törvényt idebiggyesztek.
A jó csajok törvénye:
Ha jó csajokkal futsz össze a szálloda folyosóján, biztos, hogy te vagy a legméltánytalanabb helyzetben.
Folyományai:
-Kinevetnek
-Megbámulnak
-Megbámulnak, aztán kinevetnek
Axióma
Mindig van valami a kezedben, ami ösztökéli őket.
-wc kefe
-felmosó fa
-a farkad, amit éppen igazítani akartál
Akkor folyt. köv.
2010. november 7., vasárnap
Guy Fawkes Night, más néven Bonfire Night
Nem az a lényeg, hogy miért ünneplik ezt a napot, mert ki lehet keresni a neten, akinek Gugli a barátja, hanem a hogyanja.
Amúgy is olyan lelkes nép az angol, ha rendezvényről van szó, de ha piálással egybekötött tüzijátékolás a műsor, hát felednek mindent, és isznak és lőnek.
Az esemény hivatalos időpontja okt. 5.-e, de ők már napokkal előtte hangolnak.
Szórványos tüzijátékok mindenfelé, meg ami ilyenkor kell. Haverok, buli, csandra.
De amikor eljő a nagy nap, az valami hihetetlen. Tűzbe borul a város szinte.
Esett tegnap, így azt hittem, elmossa az eső a cuccot, de ezeket nem győzi le holmi csapadék.
Már délután négykor dobszerkó hangolására lettem figyelmes, pedig mi aztán olyannyira a város szélén lakunk, hogy ha tovább mennénk kifelé, leesnénk a város pereméről.
Aztán jött a zene, majd ahogy sötétedett, úgy adta át egyik őrület a helyét a másiknak.
Láttam már tüzijátékot, de ami a város felett végigvonult, az inkább egyfajta tűzviharhoz volt hasonlatos.
Hét körül ugrottam el boltba kocsival, de a szakadó eső sem tudta lenyomni a puskapor füstjét.
Ja, nem mondtam, hogy szakadt az eső?
Bizony, de ez nem akadály a szórakozni vágyó népnek.
Ez de szar!
Be is fejezem, mert eszembe jutott két jó kis történet, Manóné blogját olvasva. :)
Szóval lőttek ezek felfelé, lefelé, oldalra, egymást, a kocsikat és a házakat. Mindent és mindenkit.
Aztán egész éjjel szóltak a rohamkocsi szirénái.
Tehát akkor a két történet, ami némileg és nemileg is fedi egymást.
Az első az régebbi, és nem is akartam megosztani, mert olyan kicsit aljasosnak érzem, de a másik az mai eset.
Valamely nap, nem oly régen, de nem is mostanában, inkább múltkorában takarítgattam volna, ha nem lett volna kinn az utolsó szobám ajtaján a tábla, Do Not Disturb!
Maradós szobánál ez jó, mert rakok egy pakkot az ajtó mellé, de elmenősnél iszonyat szar, mert meg kell várni a delet, utána lehet kopogtatni, hogy akkor mi legyen, mécc avagy maradol.
Lengyel kollégám is hasonló cipőben járhatott, mert ő is csak téblábolt a folyosón, mikor is öreg landri apó heves integetésére lettünk figyelmesek.
Hevesen gesztikulálva hívogatott, hogy csendesen tendáljunk feléje.
Odasompolyogtunk mellé, de már hallottuk is az indián lépteket megkövetelő eseményt.
Dugtak a szobában, de a csaj nem nagyon fogta vissza magát.
Hallgattuk a műsort egy darabig, meg vihogtunk az ajtó előtt, mint a gyerekek.
Öreg barátom mély baritonján odasúgta-BUT HARD, legalább is ő úgy gondolta súgta.
És abban a pillanatban vége lett a bulinak, mert mély csend lett a másik oldalon. Szétspricceltünk, nehogy ki találjon jönni a bika, de akkor nem jött.
Ám jó fél órával később megint pont az előtt a szoba előtt futottunk össze teljesen véletlenül, mikor kilépett rajta hős barátunk, kidüllesztett mellkassal, büszkén, mint aki tudja, hogy tudjuk, hogy jól teljesített az imént.
Mögötte a csaja, akinek feje úgy olvadt bele zavarában a vörös szőnyegbe, mint mesterlövész az avarba.
A másik friss élmény, még meleg.
Ma történt, hogy már csak három szobám volt, de mindhárom problémás.
Az egyik táblás, a másikban még ott dekkolt a vendég, a harmadikban...
Igen, igen. Ment a farkalás ezerrel.
Fél tizenkettő lehetett mikor kezdték, mert épp gyanútlanul kopogásra emeltem a kezem, mikor a félreismerhetetlen zajok megütötték a fülemet.
A jó kurva anyjukat!-gondoltam magamban. Nem bírtak várni hazáig?
Az rendben, hogy te elmennél amice, de én meg hazamennék. Melyiknek nagyobb a prioritása?
Órámra néztem, fél dél. -Nyertél haver, de gyorsan, mert sietnék!
Közben a mellettük lévő szobából szerencsésen elhúztak, úgyhogy szerelékes kocsi leparkol, Lui meg beette magát tenni a dolgát.
No a fickó sem tétlenkedett, a csaja meg exhibicionista lehetett.
Az egyik ahogy a csövön kifért, a másik meg ahogy a torkán.
Megszámoltam, négy orgazmusa volt a csajnak. És nem kellett fülelni, mert még a folyosó végén is tisztán lehetett hallani, mit művelnek ezek ketten odabenn.
Ejh, gondoltam-a faszi majdnem olyan jó, mint én. Ezt a hasonlatot nagyon könnyen megtaláltam. DDD
Közben végeztem a szobával, zártam az ajtót és hallottam, hogy mellettem is zárul egy fejezet, mert amoroso közölte, mindjárt jön.
Épp időben haver, mert lassan én is mehetek zuhanyozni. Leginkább jeges vízzel.
Jah! Megfigyeltétek, hogy minden nyelven a férfiak jönnek, csak a depis magyaroknál mennek el?
Na derék barátom közhírré tette ejakulációját, én meg mint Pavlov kutyája, lementem az utcára rágyújtani.
Utána mindig ez következik. Vagy nem?
Mire visszaértem, a lepedőakrobaták, vagy inkább dobhártyabetyárok is felöltözhettek, mert itt is nyílt az ajtó és vonultak kifelé.
De ez a csaj nem volt zavarban, sőt...
A fickó a folyosó végéről még visszanézett. Szemében ott volt a kérdés-Na milyen volt a buli?
Én meg felemelt hüvelykemmel, meg egy teleszájas vigyorral jeleztem, tetszett az előadás.
Szeretettel Manónénak és Manónak. IS.
Amúgy is olyan lelkes nép az angol, ha rendezvényről van szó, de ha piálással egybekötött tüzijátékolás a műsor, hát felednek mindent, és isznak és lőnek.
Az esemény hivatalos időpontja okt. 5.-e, de ők már napokkal előtte hangolnak.
Szórványos tüzijátékok mindenfelé, meg ami ilyenkor kell. Haverok, buli, csandra.
De amikor eljő a nagy nap, az valami hihetetlen. Tűzbe borul a város szinte.
Esett tegnap, így azt hittem, elmossa az eső a cuccot, de ezeket nem győzi le holmi csapadék.
Már délután négykor dobszerkó hangolására lettem figyelmes, pedig mi aztán olyannyira a város szélén lakunk, hogy ha tovább mennénk kifelé, leesnénk a város pereméről.
Aztán jött a zene, majd ahogy sötétedett, úgy adta át egyik őrület a helyét a másiknak.
Láttam már tüzijátékot, de ami a város felett végigvonult, az inkább egyfajta tűzviharhoz volt hasonlatos.
Hét körül ugrottam el boltba kocsival, de a szakadó eső sem tudta lenyomni a puskapor füstjét.
Ja, nem mondtam, hogy szakadt az eső?
Bizony, de ez nem akadály a szórakozni vágyó népnek.
Ez de szar!
Be is fejezem, mert eszembe jutott két jó kis történet, Manóné blogját olvasva. :)
Szóval lőttek ezek felfelé, lefelé, oldalra, egymást, a kocsikat és a házakat. Mindent és mindenkit.
Aztán egész éjjel szóltak a rohamkocsi szirénái.
Tehát akkor a két történet, ami némileg és nemileg is fedi egymást.
Az első az régebbi, és nem is akartam megosztani, mert olyan kicsit aljasosnak érzem, de a másik az mai eset.
Valamely nap, nem oly régen, de nem is mostanában, inkább múltkorában takarítgattam volna, ha nem lett volna kinn az utolsó szobám ajtaján a tábla, Do Not Disturb!
Maradós szobánál ez jó, mert rakok egy pakkot az ajtó mellé, de elmenősnél iszonyat szar, mert meg kell várni a delet, utána lehet kopogtatni, hogy akkor mi legyen, mécc avagy maradol.
Lengyel kollégám is hasonló cipőben járhatott, mert ő is csak téblábolt a folyosón, mikor is öreg landri apó heves integetésére lettünk figyelmesek.
Hevesen gesztikulálva hívogatott, hogy csendesen tendáljunk feléje.
Odasompolyogtunk mellé, de már hallottuk is az indián lépteket megkövetelő eseményt.
Dugtak a szobában, de a csaj nem nagyon fogta vissza magát.
Hallgattuk a műsort egy darabig, meg vihogtunk az ajtó előtt, mint a gyerekek.
Öreg barátom mély baritonján odasúgta-BUT HARD, legalább is ő úgy gondolta súgta.
És abban a pillanatban vége lett a bulinak, mert mély csend lett a másik oldalon. Szétspricceltünk, nehogy ki találjon jönni a bika, de akkor nem jött.
Ám jó fél órával később megint pont az előtt a szoba előtt futottunk össze teljesen véletlenül, mikor kilépett rajta hős barátunk, kidüllesztett mellkassal, büszkén, mint aki tudja, hogy tudjuk, hogy jól teljesített az imént.
Mögötte a csaja, akinek feje úgy olvadt bele zavarában a vörös szőnyegbe, mint mesterlövész az avarba.
A másik friss élmény, még meleg.
Ma történt, hogy már csak három szobám volt, de mindhárom problémás.
Az egyik táblás, a másikban még ott dekkolt a vendég, a harmadikban...
Igen, igen. Ment a farkalás ezerrel.
Fél tizenkettő lehetett mikor kezdték, mert épp gyanútlanul kopogásra emeltem a kezem, mikor a félreismerhetetlen zajok megütötték a fülemet.
A jó kurva anyjukat!-gondoltam magamban. Nem bírtak várni hazáig?
Az rendben, hogy te elmennél amice, de én meg hazamennék. Melyiknek nagyobb a prioritása?
Órámra néztem, fél dél. -Nyertél haver, de gyorsan, mert sietnék!
Közben a mellettük lévő szobából szerencsésen elhúztak, úgyhogy szerelékes kocsi leparkol, Lui meg beette magát tenni a dolgát.
No a fickó sem tétlenkedett, a csaja meg exhibicionista lehetett.
Az egyik ahogy a csövön kifért, a másik meg ahogy a torkán.
Megszámoltam, négy orgazmusa volt a csajnak. És nem kellett fülelni, mert még a folyosó végén is tisztán lehetett hallani, mit művelnek ezek ketten odabenn.
Ejh, gondoltam-a faszi majdnem olyan jó, mint én. Ezt a hasonlatot nagyon könnyen megtaláltam. DDD
Közben végeztem a szobával, zártam az ajtót és hallottam, hogy mellettem is zárul egy fejezet, mert amoroso közölte, mindjárt jön.
Épp időben haver, mert lassan én is mehetek zuhanyozni. Leginkább jeges vízzel.
Jah! Megfigyeltétek, hogy minden nyelven a férfiak jönnek, csak a depis magyaroknál mennek el?
Na derék barátom közhírré tette ejakulációját, én meg mint Pavlov kutyája, lementem az utcára rágyújtani.
Utána mindig ez következik. Vagy nem?
Mire visszaértem, a lepedőakrobaták, vagy inkább dobhártyabetyárok is felöltözhettek, mert itt is nyílt az ajtó és vonultak kifelé.
De ez a csaj nem volt zavarban, sőt...
A fickó a folyosó végéről még visszanézett. Szemében ott volt a kérdés-Na milyen volt a buli?
Én meg felemelt hüvelykemmel, meg egy teleszájas vigyorral jeleztem, tetszett az előadás.
Szeretettel Manónénak és Manónak. IS.
2010. október 31., vasárnap
Lugosi Béla nyomán tovább a holtak útján
A kissé bonyolult cím nem takar semmit, csak az első halloween partymat.
Mondhatni, első bálozó voltam. A szüzességemet viszont nem ezen a bálon vették el.
Nem írok sokat, beszéljenek helyettem a képek, de annyit monitorra vetek, hogy nagyon fasza társaság jött össze. Vegyesen voltak lengyelek, csehek, szlovákok, bolgárok, meg ki tudja milyen nációk, meg mi ketten magyarok.
Volt tüzijáték, amiért el kellett gyalogolni a közeli parkba Pár fickó cipelte az előre állványokra meg fatáblákra szerelt cuccot. Volt tűzoltó készülék, sőt a két kanócosnak műanyag fejvédő /kobak/ is dukált.
Ez biztos valami előírás.
Egyetlen intermezzo zavarta meg a kezdést, két randőr képében.
Jöttek szólni, hogy egy helikopter köröz a park felett, és talán megvárhatnánk míg elmegy, nehogy lelőjjük, vagy megzavarja a sofőrt a fényjáték.
Itt még csak tréningezek. Gyúrok a nagy bulira.
2010. október 18., hétfő
Fucking lucky Lui
Nos igen. Pokerezni voltam az elmúlt éjjel.
Nem kell nagy dologra gondolni, csak az egyik helyi krimóba ugrottam el a spanommal, ahogy mostanában a havert jegyzik.
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy megvettem a palack viszkit, ami ahhoz kellett, hogy a görcsösséget oldja.
Ezzel, meg tíz fonttal felvértezve vágtam neki az iccakának.
Maga a hely, ahol játszottunk, egy kocsma volt, az egyik mellékutcában. A neve Shakespeare.
Csuda egy hely az.
Ahogy beléptünk, megcsapott a jellegzetes kocsmaszag, de ebben nem volt tabak illat, mert tilos a dohányzás.
Mi maradt? Sör-, whiskey- és enyhe húgyszag keveréke. Huh, nagyon kocsma volt.
A közönség meg szuper. Az első asztalnál mintha a ZZ Top tagjai ücsörögtek volna. Bátortalan Hy-omra lelkesen üdvözöltek. DDD Ja, és a hangszórókból a Motorhead üvöltött. Éreztem, hazaérkeztem. :)
Barátom felvilágosítást kért a csapostól a versenyről.
Heh, a csapos egy szakállas hosszú hajú veterán volt bőr cowboy kalapban. Elirányított az illetékeshez, de közben megkérdezte, iszunk-e valamit. Hogyne má'! Sört.
Itt pintben mérik, ami kb. egy korsónak felel meg, de nics hab, mert a csapos színültig csorgatja a pohit.
Ha megvetted, jár a sör, nem a habja.
Na, hogy tovább fűzzem a gondolatmenetet, és vájkáljak az emlékeim között a rengeteg indukciót válogatva, a verseny menete végtelenül egyszerű, viszont rendkívül barátságos, a kispénzű, játékot szerető emberekre méretezve alkották.
5 font a beülő, korlátlan rebuy két órán keresztül, húsz perces, duplázódó vakszintek.
A verseny gazdája volt oly korrekt, vagy nem is tudom, inkább velejéig becsületes fickó, hogy mikor megtudta, nem igazán beszélni angol, felajánlotta, üljek a barátommal egy asztalhoz, ő majd segít eligazodni a társalgásban. Mert az oszt ment ezerrel.
Fel sem vetődött benne a gondolat, hogy esetleg összebeszélünk a magunk fura nyelvén.
Mi meg voltunk annyira fair fickók, hogy játék közben csak angolul csevegtünk.
Osztottak is rendesen, mert ilyen amatőr jellege volt a játéknak. Bátortalan, egy-két vaknyi emelések, semmi visszakérdezés. Én meg bele a közepébe. Építettem az imidzsemet, amit laza agrora vettem, mert mindenki befeszült, mintha a WSOP-n lenne.
Érdekes, hogy bár rebuyos volt a játék, senki nem vett az első másfél órában. Ésszel játszottak, de tudás nélkül. Már jóval átlag felett jártam, mikor befutott harmadik társunk, akinek szintén a mi asztalunknál csináltak helyet.
Egy iszonyatosan szép blöffel rögtön fel is duplázta magát, de csak azért, hogy pár leosztással később nekem adja minden pénzét.
Nem ragozom, AJ-val agresszorkodtam a gombról, és találtam két megadót. Magyar társamat, meg egy feszes angol hobót. Floppon luksorom kerekedett, egy tizes hiányzott, de a turn megint dáma lett.
Magyar társam all in, angol tovább emelt, így akkora kasszát képeztek ketten, hogy vétek lett volna kimaradni belőle. Ha jön tizes fasza, ha nem rebuy. És jött a drága, és Lui papa bezsebelte az iszonyatos kasszát.
Magyar társ időt kért. Sétált egyet, magában biztos a mamámat is szidta, de ez érthető, mert dáma szettjét aláztam riveren.
Ettől fogva én lettem az ítéletvégrehajtó. Meg a fucking lucky Lui. DDD
Közben volt egy bájos intermezzo is. Az egyik hobonak szülinapja volt, amit nagy betűkkel ki is írtak a kocsma falára, meg hozták a tortát, ahogy kell.
Oda a pokerasztalhoz. Elénekeltük az ide illő strófát, hátbaveregettük, megünnepeltük kicsit, aztán játszottunk tovább.
Rövidre zárom már a sztorit, mert begörcsöl a két középső ujjam.
Összeültetésnél egy félelmetes fickó volt csak a csapatban. Olyan volt a feje a fazonnak, mint Walter Matthau-é.
Vágta a pofákat, adta a fals üzeneteket, én meg beszoptam őket, mint egyedüli olyan, aki figyeli a többieket. DDD
Le is felezett rendesen, majd egy jól titkolt szettel majdnem lenullázott. Közben a jobbomon álló fazon, mert olyan részeg volt, hogy ülni nem tudott, szintén rajtam élősködött.
Két vakon mondott all in visszahozott a játékba, de csak azért, hogy AQs-emmel belefussak Matthau AK-jába. Jött az ász, de odahordta az összes létező királyt is az a dög.
Kiestem de harmadikként. Házigazdánk nagyon örült a helyezésemnek, amit egy huszassal díjazott.
Elmondta, hogy ilyen élvezetes nagyon régen volt már a verseny, és ilyen sokáig még soha nem tartott.
Hajnal fél egyig húztuk. Ja közben a kocsma be is zárt, de a tulaj még csak utalást sem tett arra, hogy szaporázzuk meg a dolgot.
És, hogy ki lett a nyertes?
Walter Matthau. Meg mindenki, aki jelen volt ezen a bulin.
Elmenőben mindenki gartulált mindenkinek, mindenki minket dícsért, hogy milyen tökös gyerekek vagyunk, és hogy jövő vasárnap ugyanitt.
Én ott leszek. Ha Kedvesem elenged. :)
Nem kell nagy dologra gondolni, csak az egyik helyi krimóba ugrottam el a spanommal, ahogy mostanában a havert jegyzik.
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy megvettem a palack viszkit, ami ahhoz kellett, hogy a görcsösséget oldja.
Ezzel, meg tíz fonttal felvértezve vágtam neki az iccakának.
Maga a hely, ahol játszottunk, egy kocsma volt, az egyik mellékutcában. A neve Shakespeare.
Csuda egy hely az.
Ahogy beléptünk, megcsapott a jellegzetes kocsmaszag, de ebben nem volt tabak illat, mert tilos a dohányzás.
Mi maradt? Sör-, whiskey- és enyhe húgyszag keveréke. Huh, nagyon kocsma volt.
A közönség meg szuper. Az első asztalnál mintha a ZZ Top tagjai ücsörögtek volna. Bátortalan Hy-omra lelkesen üdvözöltek. DDD Ja, és a hangszórókból a Motorhead üvöltött. Éreztem, hazaérkeztem. :)
Barátom felvilágosítást kért a csapostól a versenyről.
Heh, a csapos egy szakállas hosszú hajú veterán volt bőr cowboy kalapban. Elirányított az illetékeshez, de közben megkérdezte, iszunk-e valamit. Hogyne má'! Sört.
Itt pintben mérik, ami kb. egy korsónak felel meg, de nics hab, mert a csapos színültig csorgatja a pohit.
Ha megvetted, jár a sör, nem a habja.
Na, hogy tovább fűzzem a gondolatmenetet, és vájkáljak az emlékeim között a rengeteg indukciót válogatva, a verseny menete végtelenül egyszerű, viszont rendkívül barátságos, a kispénzű, játékot szerető emberekre méretezve alkották.
5 font a beülő, korlátlan rebuy két órán keresztül, húsz perces, duplázódó vakszintek.
A verseny gazdája volt oly korrekt, vagy nem is tudom, inkább velejéig becsületes fickó, hogy mikor megtudta, nem igazán beszélni angol, felajánlotta, üljek a barátommal egy asztalhoz, ő majd segít eligazodni a társalgásban. Mert az oszt ment ezerrel.
Fel sem vetődött benne a gondolat, hogy esetleg összebeszélünk a magunk fura nyelvén.
Mi meg voltunk annyira fair fickók, hogy játék közben csak angolul csevegtünk.
Osztottak is rendesen, mert ilyen amatőr jellege volt a játéknak. Bátortalan, egy-két vaknyi emelések, semmi visszakérdezés. Én meg bele a közepébe. Építettem az imidzsemet, amit laza agrora vettem, mert mindenki befeszült, mintha a WSOP-n lenne.
Érdekes, hogy bár rebuyos volt a játék, senki nem vett az első másfél órában. Ésszel játszottak, de tudás nélkül. Már jóval átlag felett jártam, mikor befutott harmadik társunk, akinek szintén a mi asztalunknál csináltak helyet.
Egy iszonyatosan szép blöffel rögtön fel is duplázta magát, de csak azért, hogy pár leosztással később nekem adja minden pénzét.
Nem ragozom, AJ-val agresszorkodtam a gombról, és találtam két megadót. Magyar társamat, meg egy feszes angol hobót. Floppon luksorom kerekedett, egy tizes hiányzott, de a turn megint dáma lett.
Magyar társam all in, angol tovább emelt, így akkora kasszát képeztek ketten, hogy vétek lett volna kimaradni belőle. Ha jön tizes fasza, ha nem rebuy. És jött a drága, és Lui papa bezsebelte az iszonyatos kasszát.
Magyar társ időt kért. Sétált egyet, magában biztos a mamámat is szidta, de ez érthető, mert dáma szettjét aláztam riveren.
Ettől fogva én lettem az ítéletvégrehajtó. Meg a fucking lucky Lui. DDD
Közben volt egy bájos intermezzo is. Az egyik hobonak szülinapja volt, amit nagy betűkkel ki is írtak a kocsma falára, meg hozták a tortát, ahogy kell.
Oda a pokerasztalhoz. Elénekeltük az ide illő strófát, hátbaveregettük, megünnepeltük kicsit, aztán játszottunk tovább.
Rövidre zárom már a sztorit, mert begörcsöl a két középső ujjam.
Összeültetésnél egy félelmetes fickó volt csak a csapatban. Olyan volt a feje a fazonnak, mint Walter Matthau-é.
Vágta a pofákat, adta a fals üzeneteket, én meg beszoptam őket, mint egyedüli olyan, aki figyeli a többieket. DDD
Le is felezett rendesen, majd egy jól titkolt szettel majdnem lenullázott. Közben a jobbomon álló fazon, mert olyan részeg volt, hogy ülni nem tudott, szintén rajtam élősködött.
Két vakon mondott all in visszahozott a játékba, de csak azért, hogy AQs-emmel belefussak Matthau AK-jába. Jött az ász, de odahordta az összes létező királyt is az a dög.
Kiestem de harmadikként. Házigazdánk nagyon örült a helyezésemnek, amit egy huszassal díjazott.
Elmondta, hogy ilyen élvezetes nagyon régen volt már a verseny, és ilyen sokáig még soha nem tartott.
Hajnal fél egyig húztuk. Ja közben a kocsma be is zárt, de a tulaj még csak utalást sem tett arra, hogy szaporázzuk meg a dolgot.
És, hogy ki lett a nyertes?
Walter Matthau. Meg mindenki, aki jelen volt ezen a bulin.
Elmenőben mindenki gartulált mindenkinek, mindenki minket dícsért, hogy milyen tökös gyerekek vagyunk, és hogy jövő vasárnap ugyanitt.
Én ott leszek. Ha Kedvesem elenged. :)
2010. október 14., csütörtök
Nyelvi nehézségek
No nem olyanok, kedves huncutkodók, hanem ilyen angol nyelvik.
Sok-sok kaland, meg számomra nevetséges történetek fakadtak, meg fakadnak folyamatosan abból, hogy
nem igazán az angol a preferált nyelv agyamban.
Bár, ha kérdeznek, azt mondom, hogy hát eladni éppen nem lehetne, hacsak nem valami körmönfont rejtjelezéssel fogalmazzák meg az adás-vételem.
Tudok én sok mindent, csak nem hagynak rá időt.
Múltkoriban is takarítgatok a szobában, mikor is bejön a hétvégi szupi-csóka, aki angol és olyan orrsövényferdülése van, hogy az István, akinek most nem jut eszembe a neve, de úgy hörög, mint Dart Vader, no az elbújhat mellette, és keres valamit, de nem tudtam rájönni, hogy mi a fenét akar, pedig a levegőbe is lerajzolta. Feladta, elment.
Aztán elkezdtem gondolkodni...
Ájron, az ugye vasaló, bord, az meg deszka többek közt, s már tudtam is a megoldást. Röpke háromnegyed óra alatt megfejtettem.
Tehát leszögezhetjük.
Tudok én angolul, csak türelmetlen nép a britt. DDD
Vagy néha lusta vagyok elöljáró szót tenni, mert minek.
Pakolgatom egymás után a szavakat és ha kicsit gondolkodnak, megértik.
Ez is szupivazis sztori, csak a hömpölygős. Tudjátok a nagyon dagadt.
Folyik a napi protokoll és hallom a hullámverést.
-Na jön már a dagadék.-gondoltam magamban. És jött is, mint a vörösiszap.
-Ládzsosz- kezdte a disznaja. Innen magyarul folytatom, mert jobbára a test-, illetve a zsírbeszédjéből értem meg csak, hogy mit is szeretne.
-Az egyik fürdőszobában haj van a lefolyóban. Menj, és szedd ki.
Erre én.
-Gó bekk., end....
Egyetlen kis szócska hiányzott az elejéről, és már mekkora csodálkozást váltottak ki a szavaim.
Buci képe elkerekedett, de már nem volt kedvem korrigálni. Fáradt voltam elmondani mégegyszer egy ilyen körmondatot az áj elöljáróval együtt.
Lássuk, mire jutunk a nevelésében. A disznók nagyon okos állatok.
És elment, majd visszajövet jelentette, hogy kiszedte a hajszálakat.
Duci szupi úgy látszik a mikronézése miatt lett alkalmazva, mert azt például még egyszer sem vette észre, hogy hiányzik a szék a szobából, vagy nem tettem szappant a poharak mellé, de a hajszálak miatt rendszeresen jön.
Egy ilyen hajcucc miatt jött vissza épp a szobámba és már messziről kiabált:
-Ládzsosz /de utálom ezt/ in bászrúm heeer. OK? Heeeer. De így elnyújtva, nyávogósan, s közben húzgálta a haját.
-OK! OK!- mondom én. Heer. Máj her lédi? -s már robbant is ki belőlem a röhögés.
Ő sajnos nem olvasta Show regényét, és a mjuzikelt sem láthatta, mert nem nevetett velem. DDD
Sok-sok kaland, meg számomra nevetséges történetek fakadtak, meg fakadnak folyamatosan abból, hogy
nem igazán az angol a preferált nyelv agyamban.
Bár, ha kérdeznek, azt mondom, hogy hát eladni éppen nem lehetne, hacsak nem valami körmönfont rejtjelezéssel fogalmazzák meg az adás-vételem.
Tudok én sok mindent, csak nem hagynak rá időt.
Múltkoriban is takarítgatok a szobában, mikor is bejön a hétvégi szupi-csóka, aki angol és olyan orrsövényferdülése van, hogy az István, akinek most nem jut eszembe a neve, de úgy hörög, mint Dart Vader, no az elbújhat mellette, és keres valamit, de nem tudtam rájönni, hogy mi a fenét akar, pedig a levegőbe is lerajzolta. Feladta, elment.
Aztán elkezdtem gondolkodni...
Ájron, az ugye vasaló, bord, az meg deszka többek közt, s már tudtam is a megoldást. Röpke háromnegyed óra alatt megfejtettem.
Tehát leszögezhetjük.
Tudok én angolul, csak türelmetlen nép a britt. DDD
Vagy néha lusta vagyok elöljáró szót tenni, mert minek.
Pakolgatom egymás után a szavakat és ha kicsit gondolkodnak, megértik.
Ez is szupivazis sztori, csak a hömpölygős. Tudjátok a nagyon dagadt.
Folyik a napi protokoll és hallom a hullámverést.
-Na jön már a dagadék.-gondoltam magamban. És jött is, mint a vörösiszap.
-Ládzsosz- kezdte a disznaja. Innen magyarul folytatom, mert jobbára a test-, illetve a zsírbeszédjéből értem meg csak, hogy mit is szeretne.
-Az egyik fürdőszobában haj van a lefolyóban. Menj, és szedd ki.
Erre én.
-Gó bekk., end....
Egyetlen kis szócska hiányzott az elejéről, és már mekkora csodálkozást váltottak ki a szavaim.
Buci képe elkerekedett, de már nem volt kedvem korrigálni. Fáradt voltam elmondani mégegyszer egy ilyen körmondatot az áj elöljáróval együtt.
Lássuk, mire jutunk a nevelésében. A disznók nagyon okos állatok.
És elment, majd visszajövet jelentette, hogy kiszedte a hajszálakat.
Duci szupi úgy látszik a mikronézése miatt lett alkalmazva, mert azt például még egyszer sem vette észre, hogy hiányzik a szék a szobából, vagy nem tettem szappant a poharak mellé, de a hajszálak miatt rendszeresen jön.
Egy ilyen hajcucc miatt jött vissza épp a szobámba és már messziről kiabált:
-Ládzsosz /de utálom ezt/ in bászrúm heeer. OK? Heeeer. De így elnyújtva, nyávogósan, s közben húzgálta a haját.
-OK! OK!- mondom én. Heer. Máj her lédi? -s már robbant is ki belőlem a röhögés.
Ő sajnos nem olvasta Show regényét, és a mjuzikelt sem láthatta, mert nem nevetett velem. DDD
2010. október 11., hétfő
Murphy után utánam...
A tea biológiája.
alaptörvény
1, A tea mint folyadék nem létezik.
Tények a teáról
A tea rosszindulatú organizmus.
A teát a Brittek fejlesztették halálos fegyverré. Tejjel keverve végzetes.
A tea nem marad a csészében. Utat talál a csésze oldalán lefelé, és megbúvik a fül környékén, ahol nehéz
észrevenni és likvidálni.
Észrevételek
A teát az angolok nem isszák csak megcsinálják, aztán békén hagyják.
Külön embert használnak az ártalmatlanításhoz.
Egy tea után a csésze használhatatlan lesz.
Egy filter tea még döglötten is veszélyes.
A sminklemosó labdacs titkai
A sminklemosó labdacs nem része az univerzumnak.
Egyáltalán nem része semminek.
A nők az ilyen labdacsot csak a padlón tudják elképzelni. Tudatuknak nem része, hogy esetleg szemetesben is tartható.
Minél több, annál jobb nekik.
Minél több, annál rosszabb nekem.
Minél színesebb, annál rondább.
A vizesblokk alaptörvénye
Bármily tiszta, közelről gusztustalan.
A zuhanyrózsa a másik idegen faj a földön.
Önállóan létezik, és akkor folyik, amikor akar.
Akkor folyik, mikor már tiszta a kabin.
Vagy ha ruhástól állsz alatta.
Nem kell megnyitni. Teszi a dolgát.
A nők hármas törvénye
Három dolog miatt járnak hotelekbe a nők.
1, dugni és/vagy menstruálni
2, szőrteleníteni
3, hajat festeni
Ha egyiket sem csinálják...
...nem nők
nem földi lények
...nem ivarérettek
És mivel nem akarok újabb bejegyzéssel ezen remek fölé kerekedni....
itt van a bőrjeki, amiben viszem majd az onokámat koncertekre. Csak azt nem tudom, hová teszi a cigit, mert elég pici zsebecskéje van. DDD
alaptörvény
1, A tea mint folyadék nem létezik.
Tények a teáról
A tea rosszindulatú organizmus.
A teát a Brittek fejlesztették halálos fegyverré. Tejjel keverve végzetes.
A tea nem marad a csészében. Utat talál a csésze oldalán lefelé, és megbúvik a fül környékén, ahol nehéz
észrevenni és likvidálni.
Észrevételek
A teát az angolok nem isszák csak megcsinálják, aztán békén hagyják.
Külön embert használnak az ártalmatlanításhoz.
Egy tea után a csésze használhatatlan lesz.
Egy filter tea még döglötten is veszélyes.
A sminklemosó labdacs titkai
A sminklemosó labdacs nem része az univerzumnak.
Egyáltalán nem része semminek.
A nők az ilyen labdacsot csak a padlón tudják elképzelni. Tudatuknak nem része, hogy esetleg szemetesben is tartható.
Minél több, annál jobb nekik.
Minél több, annál rosszabb nekem.
Minél színesebb, annál rondább.
A vizesblokk alaptörvénye
Bármily tiszta, közelről gusztustalan.
A zuhanyrózsa a másik idegen faj a földön.
Önállóan létezik, és akkor folyik, amikor akar.
Akkor folyik, mikor már tiszta a kabin.
Vagy ha ruhástól állsz alatta.
Nem kell megnyitni. Teszi a dolgát.
A nők hármas törvénye
Három dolog miatt járnak hotelekbe a nők.
1, dugni és/vagy menstruálni
2, szőrteleníteni
3, hajat festeni
Ha egyiket sem csinálják...
...nem nők
nem földi lények
...nem ivarérettek
És mivel nem akarok újabb bejegyzéssel ezen remek fölé kerekedni....
itt van a bőrjeki, amiben viszem majd az onokámat koncertekre. Csak azt nem tudom, hová teszi a cigit, mert elég pici zsebecskéje van. DDD
2010. október 9., szombat
Önplágium
Aki már ismeri az alábbi sztorimat, kérem ne lőjje le a poént! :)
Minden hotelban vannak fogyatékos, sérült emberek részére kialakított szobák. Ott is ahol dolgozom.
Szeretem őket, mert egyszerű takarítani. Nagy terek, minimál bútor. Egy furcsaság van bennük. A wc mellett van egy vékony piros zsinór, ami a plafonból jön lefelé egészen a földig, és két helyen is van rajta fogantyú. Egy váll magasságban, egy meg olyan térd körül. Ez engem végtelenül izgat. Ahányszor meglátom, meghúznám. De agyam mindig készen áll és lebeszél.
Megint kaptam ilyet.
Már előre izgultam, vajh tudok-e majd parancsolni őrült vágyamnak.
Belépek és mit látok? Mintha lejjebb lenne a zsinór. Vagyis a fogantyúk már nem olyan magasságban figyelnek, ahol lenniük kell.
Tudtam, ha sokáig foglalkozom a problémával, akkor baj lesz.
És botor mód félre téve óvatosságom, megközelítettem a zsinórt.
Eh, csak igazítok rajta-nyugtattam ébredező tudatos énem.
Azzal altattam, hogy megpróbáltam feljebb tolni a zsinórt, ami annyit sem használt, mint darázs ellen a szellentés, hogy visszakanyarodjunk kicsit az előző meséhez.
-Na ez nem jött be-morfondíroztam kissé, majd anélkül, hogy agyamnak esélyt adott volna korrigálni, kezem azt mondta:
-Húzzuk meg kicsit. Ez meg olyan, mint a kis megcsalás. Esküszöm nem dugtam meg, csak orálszex volt.
Agyam ébredt-NEEEEEE
De már későn, mert meghúztam kicsit, amivel egyidőben megszólalt bennem, meg valahol máshol is egy vészcsengő.
A szobaajtó fölött kigyulladt egy vörös izzó és megszólalt a telefon.
-Le van szarva! Ha akarnak valamit, majd feljönnek, oszt megmagyarázom.
Telefon elcsitul, de csak azért, hogy tíz másodperc múlva még idegesítőbben terelje el figyelmemet a napi protokollról.
Hja, a mentőknek is van protokolljuk.
-Fel kell venned Lui, mert ha ezek kivonulnak potyára, rádverik a balhét!-biztattam magam, és felvettem a kagylót.
Ha én támadok, még nyerhetek is, latolgattam az esélyeket, míg nagyon lassan hallótávba emeltem a szelfont.
És a párbeszéd, ami támadással kezdődött:
-Háj men. Ájem a hauzkíper, end áj klíning hier, end áj veri idiot, bikóz áj pold dö faszom tudja mit, end ájm szorri, veri ájm szorri. OK?
-Itt a mentős jön, aki feltett egy csomó kérdést, amit nem értettem, csak a végét, hogy iccorráj?
Aha, gondolom arra kíváncsi, mi a búbánatos picsáért húzta meg valaki a zsineget, ami az övék.
-Áj klíning in rúm, end dö zsineg kojld dö máj hend /ami egy hatalmas baromság, de az ürge a túlsó oldalon kiszűrte a lényeget/
-Megint ő jött, de már barátságos volt a hangja, és megint értettem a végén az iccorrájt.
-Jessz máj brader, iccorráj, end veri ájm szorri agen, end hev a nájsz dé eend babáj.
Ez volt életem első angol nyelvű telefonos csevegése, ami által hatalmasat nőttem a szememben.
És angolul nem tudóknak a nyers fordítás:
Szeva ember! Egy házvezető/nő/ vagyok és itt takarítok és egy nagy idióta vagyok, mert meghúztam a faszom tudja mit és elnézést, nagyon elnézést.
Takarítok a szobában és a zsineg rátekeredett a kezemre.
Igen barátom, minden rendben és nagyon elnézést még egyszer, és legyen szép napod! Viszlát!
Ennyi volt a történet. Remélem tetszik majd! Neked biztos Gyurika. DDD
Minden hotelban vannak fogyatékos, sérült emberek részére kialakított szobák. Ott is ahol dolgozom.
Szeretem őket, mert egyszerű takarítani. Nagy terek, minimál bútor. Egy furcsaság van bennük. A wc mellett van egy vékony piros zsinór, ami a plafonból jön lefelé egészen a földig, és két helyen is van rajta fogantyú. Egy váll magasságban, egy meg olyan térd körül. Ez engem végtelenül izgat. Ahányszor meglátom, meghúznám. De agyam mindig készen áll és lebeszél.
Megint kaptam ilyet.
Már előre izgultam, vajh tudok-e majd parancsolni őrült vágyamnak.
Belépek és mit látok? Mintha lejjebb lenne a zsinór. Vagyis a fogantyúk már nem olyan magasságban figyelnek, ahol lenniük kell.
Tudtam, ha sokáig foglalkozom a problémával, akkor baj lesz.
És botor mód félre téve óvatosságom, megközelítettem a zsinórt.
Eh, csak igazítok rajta-nyugtattam ébredező tudatos énem.
Azzal altattam, hogy megpróbáltam feljebb tolni a zsinórt, ami annyit sem használt, mint darázs ellen a szellentés, hogy visszakanyarodjunk kicsit az előző meséhez.
-Na ez nem jött be-morfondíroztam kissé, majd anélkül, hogy agyamnak esélyt adott volna korrigálni, kezem azt mondta:
-Húzzuk meg kicsit. Ez meg olyan, mint a kis megcsalás. Esküszöm nem dugtam meg, csak orálszex volt.
Agyam ébredt-NEEEEEE
De már későn, mert meghúztam kicsit, amivel egyidőben megszólalt bennem, meg valahol máshol is egy vészcsengő.
A szobaajtó fölött kigyulladt egy vörös izzó és megszólalt a telefon.
-Le van szarva! Ha akarnak valamit, majd feljönnek, oszt megmagyarázom.
Telefon elcsitul, de csak azért, hogy tíz másodperc múlva még idegesítőbben terelje el figyelmemet a napi protokollról.
Hja, a mentőknek is van protokolljuk.
-Fel kell venned Lui, mert ha ezek kivonulnak potyára, rádverik a balhét!-biztattam magam, és felvettem a kagylót.
Ha én támadok, még nyerhetek is, latolgattam az esélyeket, míg nagyon lassan hallótávba emeltem a szelfont.
És a párbeszéd, ami támadással kezdődött:
-Háj men. Ájem a hauzkíper, end áj klíning hier, end áj veri idiot, bikóz áj pold dö faszom tudja mit, end ájm szorri, veri ájm szorri. OK?
-Itt a mentős jön, aki feltett egy csomó kérdést, amit nem értettem, csak a végét, hogy iccorráj?
Aha, gondolom arra kíváncsi, mi a búbánatos picsáért húzta meg valaki a zsineget, ami az övék.
-Áj klíning in rúm, end dö zsineg kojld dö máj hend /ami egy hatalmas baromság, de az ürge a túlsó oldalon kiszűrte a lényeget/
-Megint ő jött, de már barátságos volt a hangja, és megint értettem a végén az iccorrájt.
-Jessz máj brader, iccorráj, end veri ájm szorri agen, end hev a nájsz dé eend babáj.
Ez volt életem első angol nyelvű telefonos csevegése, ami által hatalmasat nőttem a szememben.
És angolul nem tudóknak a nyers fordítás:
Szeva ember! Egy házvezető/nő/ vagyok és itt takarítok és egy nagy idióta vagyok, mert meghúztam a faszom tudja mit és elnézést, nagyon elnézést.
Takarítok a szobában és a zsineg rátekeredett a kezemre.
Igen barátom, minden rendben és nagyon elnézést még egyszer, és legyen szép napod! Viszlát!
Ennyi volt a történet. Remélem tetszik majd! Neked biztos Gyurika. DDD
2010. október 6., szerda
Az élet nagy csodája
Ma délután nagypapa lettem és roppantul boldog vagyok, mert mégis csak az első.
És Viktor Ákos, és egészséges, és a mamája is az.
Már ki is néztünk neki Mariannal egy aprócska motoros bőrdzsekit.
Aztán majd megyünk együtt koncertekre csajokat hajkurászni. DDD
Mert ugye köztudott, hogy kisgyerekkel meg kutyával lehet legjobban csajozni.
Ez most csak ilyen rövidke lett, amiben szétkürtöltem örömömet.
És Viktor Ákos, és egészséges, és a mamája is az.
Már ki is néztünk neki Mariannal egy aprócska motoros bőrdzsekit.
Aztán majd megyünk együtt koncertekre csajokat hajkurászni. DDD
Mert ugye köztudott, hogy kisgyerekkel meg kutyával lehet legjobban csajozni.
Ez most csak ilyen rövidke lett, amiben szétkürtöltem örömömet.
2010. szeptember 27., hétfő
Apróbb sikerek
No nem pokerban, hanem az életben magában.
Kirúgták a Margaretet. Nem tudom ki kezdeményezte, nem tudom miért. Illetve dehogy nem tudom.
A pia végett. Már minden nap be volt állva az öreglány. Hibát hibára halmozott, de a sors nem malmozott.
Kitette szűrét a banyának. Nem való az ilyen anyának.
Ezt már csak a rím kedvéért biggyesztettem a végére. DDD
Juj hányszor panaszkodott, hogy másnapos, meg fáj a feje, meg minden szar.
Egyszer együtt mentünk lifttel. Aszondja nekem, Lui, nagyon fáj a fejem, lemegyek a büfébe vizet inni.
Aztán csak úgy magának-vagy inkább egy kis vodkát?No Margaret balra el, jobbról meg képen nyomot a sors két új szupervájzorral. Meg a Don is maradt.
Az egyikkel nagyon vicces volt a találkozónk.
Rontok be reggel a hotelembe, recepciónál új fiú. Kérdi, hova, minek?
Elhadarom a sablont, de közben odaért kedvenc recepciós hölgyem is, aki már csinálta is a kártyámat.
Nem vettem észre, hogy a háttérben rút banya ténykedik, s mikor meghallotta becses foglalkozásom, nekem szegezte összes kérdését, melyet hirtelen megfogalmazhatott.
Udvariasan megvártam a végét, aztán egy egyszerű "Nem értem, beszélj lassabban és egyszerűbben" szófordulattal kiábrándítottam.
Nem lett sem lassúbb, sem érthetőbb a szövege az ismétlésben, de legnagyobb mulatságomra kedvenc portáshölgyem fordítani kezdett. Bristoliról angolra. Érdekes, őt mindig értem.
Ő is érezhette a helyzet komikumát, mert háttal az öreglánynak, velem szemben állva csak én láthattam, alig bírja visszatartani a nevetését Tehát tolmácsolni kezdett, aztán mivel bökte a csőrömet, csak megkérdeztem, ki ez a banya?
Közelebb hajolva súgta-Az új szupi.
Na bassza meg! Kicseszett velem a sors. Még egy seprűs némbert hozott a házhoz.
Hittem én, mert akkor még nem tudtam, kettő lesz.
Még aznap mondta az egyik lengyel nő, hogy új szupink van. Nekem mondod.
Aztán mondta, hogy dagadt disznó. Ááá, mondom én, annyira nem dagadt, mint inkább rút és öreg.
El is felejtettem a dolgot másnapig.
Épp teszek veszek reggel a folyosón, ahol aznapi szobáim voltak, mikor látom a szemem sarkából, hogy megindul a folyosó fala, és egyenesen felém tart. De nem a fal takarta el előlem a fényt, hanem egy tünemény.
Fiatal, szőke, kifestett...
És akkora állat nagy kövér, hogy én még ilyet élőben nem láttam.
Gondoltam is magamban: Nem takarítanék a wc-ben utánnad. De nem is kellet, mert kiderült, ő a legendás kövér szupi.
Bakker! Nincs tisztában a korlátaival? Rendben van, hogy itt esélyegyenlőség van, meg minden szar. Meg nem kell fénykép a felvételi űrlapra, mert leszarják, hogyan nézel ki.
De könyörgöm, hogy fog ez benézni az ágy alá, hogy kitakarítottam-e alatta?
Vagy hogy néz be a wc mögé, hogy nem hugyozott-e oda valamely szemfüles vendég? Há' még a fürdőbe sem fér be! A folyosón csak úgy tudott elmenni mellettem-menni? hömpölyögni, mint egy iszapfolyam.-
hogy nekilapultam a falnak és vártam a halált, ami fulladásos lett volna vízióimban.
Viszont egy rossz szokására már rájöttem.
Lecsekkolja a maradók szobáját is. A rohadt. A maradósat mindenki szereti, mert haladós. Nem ellenőrzik, a vendég meg nem panaszkodik, hogy ugyanabba a retekbe tért vissza, mint amit ott hagyott.
Ez benézett. Az összesbe. És mehettem vissza. Az összesbe.
Mert nem ágyaztam el. Rohadjanak meg! Van két kezük, fogják meg azt a kurva paplant, és tegyék rendbe az ágyukat!
Egy nő viszont tanult a nevelő célzatú rendrakásomból.
Az ötödiken lakik már jó ideje. Kövér disznó az is, és kibaszott rendetlen.
Háromszor voltam már nála ágyneműt cserélni, abból kétszer nem is láttam még az ágyat sem, akkora disznóól volt a szobában.
Én meg elegánsan megfogtam a paplan két sarkát, gerlyesztettem egy mindent elsöprő hullámot, ami mindent ledobott a földre, szépen újra huzatoltam, aztán ott hagyva mindent, tipli.. Csajnak is ez lehet a koncepció, mert lépni nem nagyon lehet a sok cucctól, ami a földön hever.
Kétszer megcsináltam, harmadszor meglátott a csaj, és esküszöm rombolt vissza a szobájába lepakolni az ágyról. DDD Nem is volt nagy kupi.
Mit akartam még?
Ja igen, kulcsok.
Minden szinthez vannak kulcsok, amiket mi használunk, és mindent nyitnak elvben.
Az ötödik emeleté már hetek óta használhatatlan. És megint megkaptam és megint mentem az irodába, hogy nem jó, nem nyit lófaszt sem.
És mit talál ki az én Donom?
Hogy minden szoba előtt keressem meg őt, aztán majd eljön velem, és majd az ő szuperkulcsával kinyitja.
Elég őt napjában egyszer keresni valamiért, nem hogy minden szoba előtt.
Megkerestem egyszer. Fél órámba tellett mire ráakadtam. Végeztem és keresni kezdtem megint.
Nem találván, iszonyatosan felspanoltam magam. Itt vagyok egy redvás szállóban, ahol mások után kaparom a szart, ez meg itt bújócskázik velem?
Pont akkor jött vissza, amikor épp a csúcson voltam, így sikerült minden dühömet az arcába okádnom.
Margarettől jól megtanultam a fuckingolás minden fortélyát és most élesben is kipróbálhattam.
Szerencsétlen csak lesett, mi történt velem. Mondandóm lényege az volt, hogy ez a kibaszott takarító cég csak a szobák után fizet, azért nem, hogy őt keressem egész délelőtt.
Vagy szerez fucking kulcsot, vagy megyek a fucking otthonomba, és telefonálok a fucking cégének, meg a fucking Jobcenternek, hogy itt milyen fuckingok a főnökök.
Ideadta a sajátját, ő addig nem dolgozott, és kövi hétre lettek új kulcsok csináltatva.
Mégis csak tudott valamit az a fucking Margaret. :)
Kirúgták a Margaretet. Nem tudom ki kezdeményezte, nem tudom miért. Illetve dehogy nem tudom.
A pia végett. Már minden nap be volt állva az öreglány. Hibát hibára halmozott, de a sors nem malmozott.
Kitette szűrét a banyának. Nem való az ilyen anyának.
Ezt már csak a rím kedvéért biggyesztettem a végére. DDD
Juj hányszor panaszkodott, hogy másnapos, meg fáj a feje, meg minden szar.
Egyszer együtt mentünk lifttel. Aszondja nekem, Lui, nagyon fáj a fejem, lemegyek a büfébe vizet inni.
Aztán csak úgy magának-vagy inkább egy kis vodkát?No Margaret balra el, jobbról meg képen nyomot a sors két új szupervájzorral. Meg a Don is maradt.
Az egyikkel nagyon vicces volt a találkozónk.
Rontok be reggel a hotelembe, recepciónál új fiú. Kérdi, hova, minek?
Elhadarom a sablont, de közben odaért kedvenc recepciós hölgyem is, aki már csinálta is a kártyámat.
Nem vettem észre, hogy a háttérben rút banya ténykedik, s mikor meghallotta becses foglalkozásom, nekem szegezte összes kérdését, melyet hirtelen megfogalmazhatott.
Udvariasan megvártam a végét, aztán egy egyszerű "Nem értem, beszélj lassabban és egyszerűbben" szófordulattal kiábrándítottam.
Nem lett sem lassúbb, sem érthetőbb a szövege az ismétlésben, de legnagyobb mulatságomra kedvenc portáshölgyem fordítani kezdett. Bristoliról angolra. Érdekes, őt mindig értem.
Ő is érezhette a helyzet komikumát, mert háttal az öreglánynak, velem szemben állva csak én láthattam, alig bírja visszatartani a nevetését Tehát tolmácsolni kezdett, aztán mivel bökte a csőrömet, csak megkérdeztem, ki ez a banya?
Közelebb hajolva súgta-Az új szupi.
Na bassza meg! Kicseszett velem a sors. Még egy seprűs némbert hozott a házhoz.
Hittem én, mert akkor még nem tudtam, kettő lesz.
Még aznap mondta az egyik lengyel nő, hogy új szupink van. Nekem mondod.
Aztán mondta, hogy dagadt disznó. Ááá, mondom én, annyira nem dagadt, mint inkább rút és öreg.
El is felejtettem a dolgot másnapig.
Épp teszek veszek reggel a folyosón, ahol aznapi szobáim voltak, mikor látom a szemem sarkából, hogy megindul a folyosó fala, és egyenesen felém tart. De nem a fal takarta el előlem a fényt, hanem egy tünemény.
Fiatal, szőke, kifestett...
És akkora állat nagy kövér, hogy én még ilyet élőben nem láttam.
Gondoltam is magamban: Nem takarítanék a wc-ben utánnad. De nem is kellet, mert kiderült, ő a legendás kövér szupi.
Bakker! Nincs tisztában a korlátaival? Rendben van, hogy itt esélyegyenlőség van, meg minden szar. Meg nem kell fénykép a felvételi űrlapra, mert leszarják, hogyan nézel ki.
De könyörgöm, hogy fog ez benézni az ágy alá, hogy kitakarítottam-e alatta?
Vagy hogy néz be a wc mögé, hogy nem hugyozott-e oda valamely szemfüles vendég? Há' még a fürdőbe sem fér be! A folyosón csak úgy tudott elmenni mellettem-menni? hömpölyögni, mint egy iszapfolyam.-
hogy nekilapultam a falnak és vártam a halált, ami fulladásos lett volna vízióimban.
Viszont egy rossz szokására már rájöttem.
Lecsekkolja a maradók szobáját is. A rohadt. A maradósat mindenki szereti, mert haladós. Nem ellenőrzik, a vendég meg nem panaszkodik, hogy ugyanabba a retekbe tért vissza, mint amit ott hagyott.
Ez benézett. Az összesbe. És mehettem vissza. Az összesbe.
Mert nem ágyaztam el. Rohadjanak meg! Van két kezük, fogják meg azt a kurva paplant, és tegyék rendbe az ágyukat!
Egy nő viszont tanult a nevelő célzatú rendrakásomból.
Az ötödiken lakik már jó ideje. Kövér disznó az is, és kibaszott rendetlen.
Háromszor voltam már nála ágyneműt cserélni, abból kétszer nem is láttam még az ágyat sem, akkora disznóól volt a szobában.
Én meg elegánsan megfogtam a paplan két sarkát, gerlyesztettem egy mindent elsöprő hullámot, ami mindent ledobott a földre, szépen újra huzatoltam, aztán ott hagyva mindent, tipli.. Csajnak is ez lehet a koncepció, mert lépni nem nagyon lehet a sok cucctól, ami a földön hever.
Kétszer megcsináltam, harmadszor meglátott a csaj, és esküszöm rombolt vissza a szobájába lepakolni az ágyról. DDD Nem is volt nagy kupi.
Mit akartam még?
Ja igen, kulcsok.
Minden szinthez vannak kulcsok, amiket mi használunk, és mindent nyitnak elvben.
Az ötödik emeleté már hetek óta használhatatlan. És megint megkaptam és megint mentem az irodába, hogy nem jó, nem nyit lófaszt sem.
És mit talál ki az én Donom?
Hogy minden szoba előtt keressem meg őt, aztán majd eljön velem, és majd az ő szuperkulcsával kinyitja.
Elég őt napjában egyszer keresni valamiért, nem hogy minden szoba előtt.
Megkerestem egyszer. Fél órámba tellett mire ráakadtam. Végeztem és keresni kezdtem megint.
Nem találván, iszonyatosan felspanoltam magam. Itt vagyok egy redvás szállóban, ahol mások után kaparom a szart, ez meg itt bújócskázik velem?
Pont akkor jött vissza, amikor épp a csúcson voltam, így sikerült minden dühömet az arcába okádnom.
Margarettől jól megtanultam a fuckingolás minden fortélyát és most élesben is kipróbálhattam.
Szerencsétlen csak lesett, mi történt velem. Mondandóm lényege az volt, hogy ez a kibaszott takarító cég csak a szobák után fizet, azért nem, hogy őt keressem egész délelőtt.
Vagy szerez fucking kulcsot, vagy megyek a fucking otthonomba, és telefonálok a fucking cégének, meg a fucking Jobcenternek, hogy itt milyen fuckingok a főnökök.
Ideadta a sajátját, ő addig nem dolgozott, és kövi hétre lettek új kulcsok csináltatva.
Mégis csak tudott valamit az a fucking Margaret. :)
2010. szeptember 22., szerda
Murphy törvényeinek alkalmazása housekeeperekre....
avagy a szakma Lui szerint.
1 alaptörvény:
Ne menj housekeepernek!
2.alaptörvény
Ha mégis odáig süllyedsz, lődd főbe magad.
Folyománya
Ha már felvettek késő. Nem telik lőszerre.
Általánosságok
A másik hotel mindig jobban fizet.
Folyománya
Amint átszerződsz, becsődöl a takarító cég.
A szupervájzorok ronda, öreg nők.
Mindig a tiéd a legöregebb, legrondább, és tetszel neki.
Inverze
Ha neked is tetszik, akkor nem szupervájzor, ergo értelmetlen kavarni vele.
Az idő és a szobák száma közti összefüggés.
Ha sietsz valahová munka után, húsz szobát kapsz.
Ha ráérsz és kedved is van, hazaküldenek, mert nincs munka.
Általános igazságok
Az utolsó szoba a legretkesebb.
Ha az utolsó szobával kezded, csak a párnákat kell megigazítani.
Ne hagyd az utolsó szobát utoljára! Nincs esélyed. A végén lesz a legrosszabb.
Nők
Női szobába ne menj védőfelszerelés nélkül mert...
Rádomlik a rengeteg szétdobált ruha.
................................................üres üveg
................................................egy hústorony, női alakot imitálva
................................................a sok használt intim betét
2 alaptörvény
Ha valakit a szobában zavarsz, az lesz a legidegesebb.
Folyománya
Mindig kifogod, hogy a szobájában van.
Mindig kifogod, hogy a legideggyengébb
Téged vár.
Sex és egyebek
Ha bekopogsz és nincs válasz, benyitsz-dugnak
Ha más kopog be-üres a szoba
Folyománya
Zavarod egyenesen aránylik a benti megvilágítással.
2. folyomány
Mindig nappal dugnak, és csak a te műszakodban.
3. folyomány
Bekopogsz, benyitsz és üres, valamit elbasztál.
A "Ne zavarjanak" tábla törvényei
1. Műszakod vége előtt közvetlen beveszik a táblát.
Folyománya
Meg kell csinálnod a szobát.
2. Ha nagy ívben kerülöd, nehogy bevegyék, a szupervájzor rájön, hogy már rég üres.
Folyománya
Meg kell csinálnod a szobát.
3. Ha te teszed rá a táblát, a vendég veszi észre.
Folyománya
Ha szól a menedzsernek halál, egyébként meg kell csinálnod a szobát.
A kulcsok nagy-nagy alaptörvénye
Amit neked adnak, az sosem nyitja a te szinteden az ajtókat.
1. kiegészítés
Ha reklamálsz a menedzsernél, nyitja.
Folyománya
Amint elmegy, nem.
Az ágynemű féligazságai
Ha dupla a paplan, szimpla ágyneműd van csak.
Ha szimpla a paplan, minden elfogyott.
A szükséges ágynemű mindig a hotel legtávolabbi raktárában van.
Folyománya
Ha lifttel megközelíthető, nincs liftkulcsod.
Ha a lépcsőházon át is mehetsz, nincs ajtó kulcsod.
1. szomorúsága
Ha odaértél, bármi is kellet, már elfogyott.
2. szomorúsága
Ha van, rosszul emlékeztél.
A takarítás kémiája
1. megállapítás
A Mengyelejev féle táblázat hazugság.
Alátámasztás
Az ember nyála mindent old, csak jól kell célozni.
A lerakódott tea maradékot is!!!!
2. megállapítás
A wc takarítás legcélszerűbb eszköze az eldobható borotva.
Alátámasztás
Az odaszáradt szart is lehozza.
Bővítés alatt.
1 alaptörvény:
Ne menj housekeepernek!
2.alaptörvény
Ha mégis odáig süllyedsz, lődd főbe magad.
Folyománya
Ha már felvettek késő. Nem telik lőszerre.
Általánosságok
A másik hotel mindig jobban fizet.
Folyománya
Amint átszerződsz, becsődöl a takarító cég.
A szupervájzorok ronda, öreg nők.
Mindig a tiéd a legöregebb, legrondább, és tetszel neki.
Inverze
Ha neked is tetszik, akkor nem szupervájzor, ergo értelmetlen kavarni vele.
Az idő és a szobák száma közti összefüggés.
Ha sietsz valahová munka után, húsz szobát kapsz.
Ha ráérsz és kedved is van, hazaküldenek, mert nincs munka.
Általános igazságok
Az utolsó szoba a legretkesebb.
Ha az utolsó szobával kezded, csak a párnákat kell megigazítani.
Ne hagyd az utolsó szobát utoljára! Nincs esélyed. A végén lesz a legrosszabb.
Nők
Női szobába ne menj védőfelszerelés nélkül mert...
Rádomlik a rengeteg szétdobált ruha.
................................................üres üveg
................................................egy hústorony, női alakot imitálva
................................................a sok használt intim betét
2 alaptörvény
Ha valakit a szobában zavarsz, az lesz a legidegesebb.
Folyománya
Mindig kifogod, hogy a szobájában van.
Mindig kifogod, hogy a legideggyengébb
Téged vár.
Sex és egyebek
Ha bekopogsz és nincs válasz, benyitsz-dugnak
Ha más kopog be-üres a szoba
Folyománya
Zavarod egyenesen aránylik a benti megvilágítással.
2. folyomány
Mindig nappal dugnak, és csak a te műszakodban.
3. folyomány
Bekopogsz, benyitsz és üres, valamit elbasztál.
A "Ne zavarjanak" tábla törvényei
1. Műszakod vége előtt közvetlen beveszik a táblát.
Folyománya
Meg kell csinálnod a szobát.
2. Ha nagy ívben kerülöd, nehogy bevegyék, a szupervájzor rájön, hogy már rég üres.
Folyománya
Meg kell csinálnod a szobát.
3. Ha te teszed rá a táblát, a vendég veszi észre.
Folyománya
Ha szól a menedzsernek halál, egyébként meg kell csinálnod a szobát.
A kulcsok nagy-nagy alaptörvénye
Amit neked adnak, az sosem nyitja a te szinteden az ajtókat.
1. kiegészítés
Ha reklamálsz a menedzsernél, nyitja.
Folyománya
Amint elmegy, nem.
Az ágynemű féligazságai
Ha dupla a paplan, szimpla ágyneműd van csak.
Ha szimpla a paplan, minden elfogyott.
A szükséges ágynemű mindig a hotel legtávolabbi raktárában van.
Folyománya
Ha lifttel megközelíthető, nincs liftkulcsod.
Ha a lépcsőházon át is mehetsz, nincs ajtó kulcsod.
1. szomorúsága
Ha odaértél, bármi is kellet, már elfogyott.
2. szomorúsága
Ha van, rosszul emlékeztél.
A takarítás kémiája
1. megállapítás
A Mengyelejev féle táblázat hazugság.
Alátámasztás
Az ember nyála mindent old, csak jól kell célozni.
A lerakódott tea maradékot is!!!!
2. megállapítás
A wc takarítás legcélszerűbb eszköze az eldobható borotva.
Alátámasztás
Az odaszáradt szart is lehozza.
Bővítés alatt.
2010. szeptember 21., kedd
Wohnfläche azaz Élettér
Lassan, de biztosan végigvesszük a Main Kampf minden fejezetét.
Manó adta az ötletet, mert reggel az ő blogjával indítottam, és tett benne egy utalást a náci karlendítésre, és mivel úgy is a szállásunkról és körülményeinkről akartam értekezni, ezért kapóra jött az ötlet, mi legyen a cím.
Tehát a szállásunk.
Egy szoba, olyan 3x4 méteres, benne egy kétszemélyes ágy, egy asztal, két szék, de az egyiken a számítógép van, meg egy nyitott polcos szekrény. Spártainak mondanám, de kezdetnek megfelelt.
Gyorsan kellett a lakhatás, meg lakcímigazolás is, meg olcsóság. No az nem lett, mert 400 a rent.
Ha a gugli térkép címkeresőjébe beütitek, hogy BS14 8EY akkor azt dobja ki, hogy itt lakik Lui. Ha átváltotok műholdra, még az utcán is végigsétálhattok. Sőt, ha írtok előtte, kiállok az ajtó elé integetni. DDD
Mára már nőttek az igényeink.
Nem akarunk ilyen távol élni a pezsgéstől, nem akarjuk, hogy hetedmagunkkal osztozzunk a fürdőszobán, benne a wc-vel. Eleinte hatan voltunk, aztán a háziak hazautaztak másfél hónapra, így maradtunk négyen.
Nagyon jól elvoltunk. Mindenki szabadon hódolhatott szenvedélyeinek, mindenki tiszteletben tartotta a másik privát szféráját. Örömteli volt így négyen, és rossz volt, mikor háziak visszajöttek, és hozták a mamát is.
Ja, maga a ház egy négyszobás kétszintes cucc, kis kerttel, szerszámos sufnival, garázzsal.
A nemek aránya is ideális volt, két hím két nő. No nem mintha bármi is lett volna.
Mind a négyen dohányosok vagyunk a háziak meg nem, ezért csak kinn lehet áldozni a dohányzás örömeinek.
Be is laktuk rendesen a szerszámos sufnit, mert az első esős napon kijelentettem, hogy a f.szom fog kint ázni, mikor itt ez a jó kis hely. Tettünk be székeket, hamutartót és onnantól minden este ott ment a buli.
És ami nagyon fontos, egyikünk sem települt rá a másik életére. Ha rossz kedve volt valakinek, hagytuk hadd borongja ki magát, ha vigasz kellett, nyújtottunk.
De ez az idilli kommunaszerű létforma immár véglegesen felborult. Háziak nem dolgoznak, bár mikor ezen sorokat írom, már második napja igen. Egy a lényeg, megszűnt a reggel morcos magánya, amikor az ember még önmagát is útálja, nemhogy azt aki betör ebbe a keserédes búskomorságba, amiből az ember az első kávé és az első két cigi után kezd kilábalni, ha sikeresen elkerüli a már hajnalban társalogni kívánó intimszfératerroristákat.
Nekem egyszerű a dolgom, mert ha valaki ilyenkor hozzám szól, én hallgatok. Ha nem adja fel, szépen megkérem, ne szóljon hozzám, míg én nem szólok, és ne is nézzen még csak felém sem, mert provokációnak veszem. Ezt a háziak már tudják, ezért nem csodálkoznak, mikor kávéscsészével, két szál cigivel a kezemben elhúzok mellettük a konyhában.
Csendben félrehúzódnak, esetleg halk bocsánat-ot rebegnek és OK. A mamit meg rászoktattam a csendre.
Eleinte jött, hogy mit ücsörgök itt egyedül, meg eső meg szél, meg minden szar, idióta téma.
A süket csendből levágta, nem én leszek a klubbdélelőtt doenje, ezért mára elértem, hogy ha benn vagyok a sufniban, be sem jön, hanem halkan elsurran a kert végébe cigizni. HELYES.
Kedvesem kedves nő, ezért hiába mondom neki, ne hagyja magát provokálni, hogy szólaljon meg, ő nem az a tuskó, mint én.
Ezért csak nekem panaszkodik, hogy már megint nem hagyták kornyadozni reggel, és már nem bírja.
Ezért elkezdtünk lakást kerseni. Nem egyszerű a dolog. Vannak egyéni hirdetők, meg vannak lakásügynökségek.
Az ügynökség nem jó, mert egyrészt ügynöki díjat kérnek a szolgáltatásért, ami nem kevés, a másik meg az, hogy még az ánuszába is beletúrnak a bérelni szándékozónak, vajh mennyi pénzzel rendelkezik.
A magánhirdetők is veszélyesek, de ők más szempontból.
Zsani barátnénk figyelmeztetett, hogy ha az itteni internetes piactéren, a Gumtree-n keresünk, vigyázzunk, mert sok az álhirdető pénzvadász. Ezek főleg nigériai bevándorlók, akik erre szakosodtak.
Első lépésben feladnak egy kellőképpen csábító hirdetést. Lavli, bjutifúl meg vanderfúl lakás, hosszú/rövid távra, pároknak/egyedül állónak, városközpontban, teljesen berendezve, teljesen felújított, nagyon olcsón kiadó.
Aztán ha valaki ráharapott a csalira, ahogy mi is, jön a kövi lépés, a síránkozó levél. Már ez gyanús, mert eléggé kitárulkoznak, ami egy ilyen kontraktusban felesleges. "Apám beteg, itt vagyok, ott vagyok, nem vagyok Bristolban mert", de hamarosan......
Aztán jön a köv. emil, hogy ő már rengeteget csalódott a bérlőkben, mert nem fizettek, becsapták, etc...
Ezért ha nem gond, -isten őrizz, hogy neki pénzt küldjünk,- adjunk fel egyhavi rentet a West. Unin keresztül egy megbízható barátunknak. Ő már azzal is megelégszik, ha elfaxoljuk neki a feladó vevényt, mert ezzel már bizonyítottuk, hogy van pénzünk.
Persze, bizonyítottuk volna, hogy mekkora faszok vagyunk. A vevényen ott van a számsor, amivel kiveheted a lét. Ezt a kasszás írja rá és a számítógép generálja. Ilyenek ezek. Ja.
Azóta számtalan ilyen emil jött, mert az első lépést azért megtesszük, hátha...
De ami meglepett, első ilyenünk után jött egy emil egy internetes biztonsági központtól, hogy veszélyes útra léptünk és ne tovább. Súlyos átbaszásnak leszünk részesei ha tovább haladunk.
Ez félelmetes is egyben, mert azt jelenti figyelnek minket.
Egyszer már írtam az idézőjelbe tett szabad világról, de senkinek nem tűnt fel az idézőjel.
Addig szabad ez a világ, míg a nagytestvér akarja. Nem tudod nyugodtan még a tökeidet sem megigazgatni. Lányok meg amit akarnak, mittudomén.
Döbbenetes az a sok kamera ami figyeli az ember lépteit. CCTV. Így hívják a leskelődő kamerákat, amit cicatévévé degradáltam. mindenhol ott vannak és mindent látnak. Valahol ilyesztő.
És egy szombati hajnalon mégis minden össze van hányva, térdig gázol az ember az üvegcserépben meg a sörösdobozokban.
Úgy látszik ez még belefér. DDD
Manó adta az ötletet, mert reggel az ő blogjával indítottam, és tett benne egy utalást a náci karlendítésre, és mivel úgy is a szállásunkról és körülményeinkről akartam értekezni, ezért kapóra jött az ötlet, mi legyen a cím.
Tehát a szállásunk.
Egy szoba, olyan 3x4 méteres, benne egy kétszemélyes ágy, egy asztal, két szék, de az egyiken a számítógép van, meg egy nyitott polcos szekrény. Spártainak mondanám, de kezdetnek megfelelt.
Gyorsan kellett a lakhatás, meg lakcímigazolás is, meg olcsóság. No az nem lett, mert 400 a rent.
Ha a gugli térkép címkeresőjébe beütitek, hogy BS14 8EY akkor azt dobja ki, hogy itt lakik Lui. Ha átváltotok műholdra, még az utcán is végigsétálhattok. Sőt, ha írtok előtte, kiállok az ajtó elé integetni. DDD
Mára már nőttek az igényeink.
Nem akarunk ilyen távol élni a pezsgéstől, nem akarjuk, hogy hetedmagunkkal osztozzunk a fürdőszobán, benne a wc-vel. Eleinte hatan voltunk, aztán a háziak hazautaztak másfél hónapra, így maradtunk négyen.
Nagyon jól elvoltunk. Mindenki szabadon hódolhatott szenvedélyeinek, mindenki tiszteletben tartotta a másik privát szféráját. Örömteli volt így négyen, és rossz volt, mikor háziak visszajöttek, és hozták a mamát is.
Ja, maga a ház egy négyszobás kétszintes cucc, kis kerttel, szerszámos sufnival, garázzsal.
A nemek aránya is ideális volt, két hím két nő. No nem mintha bármi is lett volna.
Mind a négyen dohányosok vagyunk a háziak meg nem, ezért csak kinn lehet áldozni a dohányzás örömeinek.
Be is laktuk rendesen a szerszámos sufnit, mert az első esős napon kijelentettem, hogy a f.szom fog kint ázni, mikor itt ez a jó kis hely. Tettünk be székeket, hamutartót és onnantól minden este ott ment a buli.
És ami nagyon fontos, egyikünk sem települt rá a másik életére. Ha rossz kedve volt valakinek, hagytuk hadd borongja ki magát, ha vigasz kellett, nyújtottunk.
De ez az idilli kommunaszerű létforma immár véglegesen felborult. Háziak nem dolgoznak, bár mikor ezen sorokat írom, már második napja igen. Egy a lényeg, megszűnt a reggel morcos magánya, amikor az ember még önmagát is útálja, nemhogy azt aki betör ebbe a keserédes búskomorságba, amiből az ember az első kávé és az első két cigi után kezd kilábalni, ha sikeresen elkerüli a már hajnalban társalogni kívánó intimszfératerroristákat.
Nekem egyszerű a dolgom, mert ha valaki ilyenkor hozzám szól, én hallgatok. Ha nem adja fel, szépen megkérem, ne szóljon hozzám, míg én nem szólok, és ne is nézzen még csak felém sem, mert provokációnak veszem. Ezt a háziak már tudják, ezért nem csodálkoznak, mikor kávéscsészével, két szál cigivel a kezemben elhúzok mellettük a konyhában.
Csendben félrehúzódnak, esetleg halk bocsánat-ot rebegnek és OK. A mamit meg rászoktattam a csendre.
Eleinte jött, hogy mit ücsörgök itt egyedül, meg eső meg szél, meg minden szar, idióta téma.
A süket csendből levágta, nem én leszek a klubbdélelőtt doenje, ezért mára elértem, hogy ha benn vagyok a sufniban, be sem jön, hanem halkan elsurran a kert végébe cigizni. HELYES.
Kedvesem kedves nő, ezért hiába mondom neki, ne hagyja magát provokálni, hogy szólaljon meg, ő nem az a tuskó, mint én.
Ezért csak nekem panaszkodik, hogy már megint nem hagyták kornyadozni reggel, és már nem bírja.
Ezért elkezdtünk lakást kerseni. Nem egyszerű a dolog. Vannak egyéni hirdetők, meg vannak lakásügynökségek.
Az ügynökség nem jó, mert egyrészt ügynöki díjat kérnek a szolgáltatásért, ami nem kevés, a másik meg az, hogy még az ánuszába is beletúrnak a bérelni szándékozónak, vajh mennyi pénzzel rendelkezik.
A magánhirdetők is veszélyesek, de ők más szempontból.
Zsani barátnénk figyelmeztetett, hogy ha az itteni internetes piactéren, a Gumtree-n keresünk, vigyázzunk, mert sok az álhirdető pénzvadász. Ezek főleg nigériai bevándorlók, akik erre szakosodtak.
Első lépésben feladnak egy kellőképpen csábító hirdetést. Lavli, bjutifúl meg vanderfúl lakás, hosszú/rövid távra, pároknak/egyedül állónak, városközpontban, teljesen berendezve, teljesen felújított, nagyon olcsón kiadó.
Aztán ha valaki ráharapott a csalira, ahogy mi is, jön a kövi lépés, a síránkozó levél. Már ez gyanús, mert eléggé kitárulkoznak, ami egy ilyen kontraktusban felesleges. "Apám beteg, itt vagyok, ott vagyok, nem vagyok Bristolban mert", de hamarosan......
Aztán jön a köv. emil, hogy ő már rengeteget csalódott a bérlőkben, mert nem fizettek, becsapták, etc...
Ezért ha nem gond, -isten őrizz, hogy neki pénzt küldjünk,- adjunk fel egyhavi rentet a West. Unin keresztül egy megbízható barátunknak. Ő már azzal is megelégszik, ha elfaxoljuk neki a feladó vevényt, mert ezzel már bizonyítottuk, hogy van pénzünk.
Persze, bizonyítottuk volna, hogy mekkora faszok vagyunk. A vevényen ott van a számsor, amivel kiveheted a lét. Ezt a kasszás írja rá és a számítógép generálja. Ilyenek ezek. Ja.
Azóta számtalan ilyen emil jött, mert az első lépést azért megtesszük, hátha...
De ami meglepett, első ilyenünk után jött egy emil egy internetes biztonsági központtól, hogy veszélyes útra léptünk és ne tovább. Súlyos átbaszásnak leszünk részesei ha tovább haladunk.
Ez félelmetes is egyben, mert azt jelenti figyelnek minket.
Egyszer már írtam az idézőjelbe tett szabad világról, de senkinek nem tűnt fel az idézőjel.
Addig szabad ez a világ, míg a nagytestvér akarja. Nem tudod nyugodtan még a tökeidet sem megigazgatni. Lányok meg amit akarnak, mittudomén.
Döbbenetes az a sok kamera ami figyeli az ember lépteit. CCTV. Így hívják a leskelődő kamerákat, amit cicatévévé degradáltam. mindenhol ott vannak és mindent látnak. Valahol ilyesztő.
És egy szombati hajnalon mégis minden össze van hányva, térdig gázol az ember az üvegcserépben meg a sörösdobozokban.
Úgy látszik ez még belefér. DDD
2010. szeptember 13., hétfő
Day off
Végre egy teljes napon át együtt voltam Kedvesemmel.
Már szombat este, mikor hazaesett melóból, elkezdtük a bulit. Hajnal egyig söröztünk, meg vodkáztunk a dohányzásra kijelölt fészerben. Csak mi ketten.
Vasárnap pedig pihi volt, amíg akartunk.
Kitaláltam, csinálok nektek videonaplót. Azzal akartam indítani, hogy elmegyünk bevásárolni az ASDA-ba.
És valószerűtlen módon mi maradt meg a kártyán? Az amikor beszállunk a kocsiba és átadtam Mariannak a kamerát, meg az amikor elvettem Kedvesemtől, mert nem tudta leállítani. Közben valamiért egyfolytában nem vett semmit a gép. Kezdő operatőröknél előfordul, hogy rossz gombot nyomnak. :)
Ez kicsit kedvemet szegte, de aztán a főzés meg egy doboz sör visszahozta vidámságom.
Papi után kornyadoztunk, tettük a semmit, dumálgattunk kicsit, meg szidtuk Mariann cégét, mert nemes egyszerűséggel nem utalták el a pénteken esedékes fizuját. Volt még lé a számláinkon, de kell tartalékolni, mert sok benzint emészt fel Mariann új foglalkozása, ezért a kocsmanapot elnapoltuk. :(
Maradt ami ingyenes, a császkálás.
A kikötőt néztem ki uticélnak, meg az 1800-as években épült függőhidat.
Nem részletezem, mert nem vagyok egy leíró jellegű tollnok, sőt még tollnok sem, de annyit mondhatok, nagyon szép és megnyugtató része a városnak a kikötő.
Olyannyira elfáradtunk, hogy a hídig nem mentünk el a víz mentén, de találtunk helyette érdekesebbet.
Messziről láttam egy hidat, útbaesett, mondtam menjünk át a túloldalra. Mire odaértünk, már le volt zárva, mert forgatható volt és pont jött egy hajó ami nem fért át alatta, ezért kilencven fokkal elforgatták.
Nagyon látványos volt. Erről van is egy fénykép.
És hogy miért nem lett videoblog?
Azért baszki, mert vittem ugyan három pár aksit, csak mindhárom lemerült volt, mert kölcsön adtam lakótársamnak, aztán csak halogattam a töltést, mint Etele a naplóírást. DDD
Annyi szufla volt az egyikben, ami odavezető utunk egyharmadát örökítette meg, valamint kettő darab fénykép is belefért még.
Legyen ez hát a főpróba! Legalább szóltok, ha valami nem kerek.
Tehát íme utunk első szakasza. Alkalomadtán lesz ez több is. :)
Ez pedig a hajó, ami miatt el kellett forgatni a hidat. Furi egy szerkezet.
Tekerek egy cigit magamnak, amíg feltölti a videót, mert nagyon lassan dógozik a gépezet, pedig csak négy perc a cucc, amit pakolni kell.
Itt vagyok már és még mindig tölti. Ez az átka a WIFI-nek, meg a közös internetnek.
Addig cseverésszünk!
Mariann ugye házhoz jár betegeket nem is ápolni, hanem inkább gondozni. Van akit "csak" forgatni kell az ágyban napi háromszor, van akit mosdatni, pelenkázni, van akinek társaság kell és van akinek bevásárlás a szükséges plussz, ami javít az életminőségén. Ezek nagyon öreg emberek, viszont nagyon hálásak és türelemmel viselik a sorsukat. Tisztelendő az angol társadalomban, hogy nem hagyja magukra az elesetteket, hanem segédkezet nyújt és dotálja is ezeket a cégeket, nem is akárhogyan. És azok a segédeszközök, amik Hangeriben csak kórházakban találhatók, vagy ott sem, itt a háztartások mindennapos résztvevői. Mindenféle betegforgató , ültető, állító, vécéztető, mosdató szerkezetek vannak igény szerint.
Na végre! Feltöltődött a video is, ezért zárásul egy aranyos történet Kedvesem repertoárjából.
Első napján mentek egy nénihez a gondozó párjával. A nénit már egy ápolónő kezelte előtte, már csak a mosdatás volt hátra, ami a gondozónők feladata. El is kezdte a gondozónő, Mariann meg leste a szakmai fogásokat, miközben beszélgetett a nénivel. Épp hason feküdt szegény, de amikor rájött, hogy Mariann újonc a szakmában, így szólt:
-Igazán örülök, hogy megismerhetem kedves, és rendkívül sajnálom, hogy önnek viszont a seggemmel kell kezdenie az ismerkedést!
Biztos szeretném az öreglányt, ha ismerném. DDD
Már szombat este, mikor hazaesett melóból, elkezdtük a bulit. Hajnal egyig söröztünk, meg vodkáztunk a dohányzásra kijelölt fészerben. Csak mi ketten.
Vasárnap pedig pihi volt, amíg akartunk.
Kitaláltam, csinálok nektek videonaplót. Azzal akartam indítani, hogy elmegyünk bevásárolni az ASDA-ba.
És valószerűtlen módon mi maradt meg a kártyán? Az amikor beszállunk a kocsiba és átadtam Mariannak a kamerát, meg az amikor elvettem Kedvesemtől, mert nem tudta leállítani. Közben valamiért egyfolytában nem vett semmit a gép. Kezdő operatőröknél előfordul, hogy rossz gombot nyomnak. :)
Ez kicsit kedvemet szegte, de aztán a főzés meg egy doboz sör visszahozta vidámságom.
Papi után kornyadoztunk, tettük a semmit, dumálgattunk kicsit, meg szidtuk Mariann cégét, mert nemes egyszerűséggel nem utalták el a pénteken esedékes fizuját. Volt még lé a számláinkon, de kell tartalékolni, mert sok benzint emészt fel Mariann új foglalkozása, ezért a kocsmanapot elnapoltuk. :(
Maradt ami ingyenes, a császkálás.
A kikötőt néztem ki uticélnak, meg az 1800-as években épült függőhidat.
Nem részletezem, mert nem vagyok egy leíró jellegű tollnok, sőt még tollnok sem, de annyit mondhatok, nagyon szép és megnyugtató része a városnak a kikötő.
Olyannyira elfáradtunk, hogy a hídig nem mentünk el a víz mentén, de találtunk helyette érdekesebbet.
Messziről láttam egy hidat, útbaesett, mondtam menjünk át a túloldalra. Mire odaértünk, már le volt zárva, mert forgatható volt és pont jött egy hajó ami nem fért át alatta, ezért kilencven fokkal elforgatták.
Nagyon látványos volt. Erről van is egy fénykép.
És hogy miért nem lett videoblog?
Azért baszki, mert vittem ugyan három pár aksit, csak mindhárom lemerült volt, mert kölcsön adtam lakótársamnak, aztán csak halogattam a töltést, mint Etele a naplóírást. DDD
Annyi szufla volt az egyikben, ami odavezető utunk egyharmadát örökítette meg, valamint kettő darab fénykép is belefért még.
Legyen ez hát a főpróba! Legalább szóltok, ha valami nem kerek.
Tehát íme utunk első szakasza. Alkalomadtán lesz ez több is. :)
Na itt van az a híd, amiről írtam volt imént. Itt még csak messziről szemléljük, mert nem igazán tudtuk mi az a sok piros lámpa és mi is fog majd történni.
Tekerek egy cigit magamnak, amíg feltölti a videót, mert nagyon lassan dógozik a gépezet, pedig csak négy perc a cucc, amit pakolni kell.
Itt vagyok már és még mindig tölti. Ez az átka a WIFI-nek, meg a közös internetnek.
Addig cseverésszünk!
Mariann ugye házhoz jár betegeket nem is ápolni, hanem inkább gondozni. Van akit "csak" forgatni kell az ágyban napi háromszor, van akit mosdatni, pelenkázni, van akinek társaság kell és van akinek bevásárlás a szükséges plussz, ami javít az életminőségén. Ezek nagyon öreg emberek, viszont nagyon hálásak és türelemmel viselik a sorsukat. Tisztelendő az angol társadalomban, hogy nem hagyja magukra az elesetteket, hanem segédkezet nyújt és dotálja is ezeket a cégeket, nem is akárhogyan. És azok a segédeszközök, amik Hangeriben csak kórházakban találhatók, vagy ott sem, itt a háztartások mindennapos résztvevői. Mindenféle betegforgató , ültető, állító, vécéztető, mosdató szerkezetek vannak igény szerint.
Na végre! Feltöltődött a video is, ezért zárásul egy aranyos történet Kedvesem repertoárjából.
Első napján mentek egy nénihez a gondozó párjával. A nénit már egy ápolónő kezelte előtte, már csak a mosdatás volt hátra, ami a gondozónők feladata. El is kezdte a gondozónő, Mariann meg leste a szakmai fogásokat, miközben beszélgetett a nénivel. Épp hason feküdt szegény, de amikor rájött, hogy Mariann újonc a szakmában, így szólt:
-Igazán örülök, hogy megismerhetem kedves, és rendkívül sajnálom, hogy önnek viszont a seggemmel kell kezdenie az ismerkedést!
Biztos szeretném az öreglányt, ha ismerném. DDD
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)