Nyelvi nehézségek

      No nem olyanok, kedves huncutkodók, hanem ilyen angol nyelvik.
Sok-sok kaland, meg számomra nevetséges történetek fakadtak, meg fakadnak folyamatosan abból, hogy
nem igazán az angol a preferált nyelv agyamban.
Bár, ha kérdeznek, azt mondom, hogy hát eladni éppen nem lehetne, hacsak nem valami körmönfont rejtjelezéssel fogalmazzák meg az adás-vételem.
   Tudok én sok mindent, csak nem hagynak rá időt.
   Múltkoriban is takarítgatok a szobában, mikor is bejön a hétvégi szupi-csóka, aki angol és olyan orrsövényferdülése van, hogy az István, akinek most nem jut eszembe a neve, de úgy hörög, mint Dart Vader, no az elbújhat mellette, és keres valamit, de nem tudtam rájönni, hogy mi a fenét akar, pedig a levegőbe is lerajzolta. Feladta, elment.
Aztán elkezdtem gondolkodni...
Ájron, az ugye vasaló, bord, az meg deszka többek közt, s már tudtam is a megoldást. Röpke háromnegyed óra alatt megfejtettem.
Tehát leszögezhetjük.
Tudok én angolul, csak türelmetlen nép a britt. DDD
   Vagy néha lusta vagyok elöljáró szót tenni, mert minek.
Pakolgatom egymás után a szavakat és ha kicsit gondolkodnak, megértik.
Ez is szupivazis sztori, csak a hömpölygős. Tudjátok a nagyon dagadt.
   Folyik a napi protokoll és hallom a hullámverést.
-Na jön már a dagadék.-gondoltam magamban. És jött is, mint a vörösiszap.
-Ládzsosz- kezdte a disznaja. Innen magyarul folytatom, mert jobbára a test-, illetve a zsírbeszédjéből értem meg csak, hogy mit is szeretne.
-Az egyik fürdőszobában haj van a lefolyóban. Menj, és szedd ki.
Erre én.
-Gó bekk., end....
Egyetlen kis szócska hiányzott az elejéről, és már mekkora csodálkozást váltottak ki a szavaim.
Buci képe elkerekedett, de már nem volt kedvem korrigálni. Fáradt voltam elmondani mégegyszer egy ilyen körmondatot az áj elöljáróval együtt.
Lássuk, mire jutunk a nevelésében. A disznók nagyon okos állatok.
És elment, majd visszajövet jelentette, hogy kiszedte a hajszálakat.
   Duci szupi úgy látszik a mikronézése miatt lett alkalmazva, mert azt például még egyszer sem vette észre, hogy hiányzik a szék a szobából, vagy nem tettem szappant a poharak mellé, de a hajszálak miatt rendszeresen jön.
Egy ilyen hajcucc miatt jött vissza épp a szobámba és már messziről kiabált:
-Ládzsosz /de utálom ezt/ in bászrúm heeer. OK? Heeeer. De így elnyújtva, nyávogósan, s közben húzgálta a haját.

-OK! OK!- mondom én. Heer. Máj her lédi? -s már robbant is ki belőlem a röhögés.
Ő sajnos nem olvasta Show regényét, és a mjuzikelt sem láthatta, mert nem nevetett velem. DDD