Fucking lucky Lui

       Nos igen. Pokerezni voltam az elmúlt éjjel.
Nem kell nagy dologra gondolni, csak az egyik helyi krimóba ugrottam el a spanommal, ahogy mostanában a havert jegyzik.
      Hol is kezdjem? Talán ott, hogy megvettem a palack viszkit, ami ahhoz kellett, hogy a görcsösséget oldja.
Ezzel, meg tíz fonttal felvértezve vágtam neki az iccakának.
Maga a hely, ahol játszottunk, egy kocsma volt, az egyik mellékutcában. A neve Shakespeare.
Csuda egy hely az.
Ahogy beléptünk, megcsapott a jellegzetes kocsmaszag, de ebben nem volt tabak illat, mert tilos a dohányzás.
Mi maradt? Sör-, whiskey- és enyhe húgyszag keveréke. Huh, nagyon kocsma volt.
A közönség meg szuper. Az első asztalnál mintha a ZZ Top tagjai ücsörögtek volna. Bátortalan Hy-omra lelkesen üdvözöltek. DDD  Ja, és a hangszórókból a Motorhead üvöltött. Éreztem, hazaérkeztem. :)
Barátom felvilágosítást kért a csapostól a versenyről.
Heh, a csapos egy szakállas hosszú hajú veterán volt bőr cowboy kalapban. Elirányított az illetékeshez, de közben megkérdezte, iszunk-e valamit. Hogyne má'! Sört.
Itt pintben mérik, ami kb. egy korsónak felel meg, de nics hab, mert a csapos színültig csorgatja a pohit.
Ha megvetted, jár a sör, nem a habja.
     Na, hogy tovább fűzzem a gondolatmenetet, és vájkáljak az emlékeim között a rengeteg indukciót válogatva, a verseny menete végtelenül egyszerű, viszont rendkívül barátságos, a kispénzű, játékot szerető emberekre méretezve alkották.
5 font a beülő, korlátlan rebuy két órán keresztül, húsz perces, duplázódó vakszintek.
A verseny gazdája volt oly korrekt, vagy nem is tudom, inkább velejéig becsületes fickó, hogy mikor megtudta, nem igazán beszélni angol, felajánlotta, üljek a barátommal egy asztalhoz, ő majd segít eligazodni a társalgásban. Mert az oszt ment ezerrel.
Fel sem vetődött benne a gondolat, hogy esetleg összebeszélünk a magunk fura nyelvén.
Mi meg voltunk annyira fair fickók, hogy játék közben csak angolul csevegtünk.
Osztottak is rendesen, mert ilyen amatőr jellege volt a játéknak. Bátortalan, egy-két vaknyi emelések, semmi visszakérdezés. Én meg bele a közepébe. Építettem az imidzsemet, amit laza agrora vettem, mert mindenki befeszült, mintha a WSOP-n lenne.
Érdekes, hogy bár rebuyos volt a játék, senki nem vett az első másfél órában. Ésszel játszottak, de tudás nélkül. Már jóval átlag felett jártam, mikor befutott harmadik társunk, akinek szintén a mi asztalunknál csináltak helyet.
Egy iszonyatosan szép blöffel rögtön fel is duplázta magát, de csak azért, hogy pár leosztással később nekem adja minden pénzét.
Nem ragozom, AJ-val agresszorkodtam a gombról, és találtam két megadót. Magyar társamat, meg egy feszes angol hobót. Floppon luksorom kerekedett, egy tizes hiányzott, de a turn megint dáma lett.
Magyar társam all in, angol tovább emelt, így akkora kasszát képeztek ketten, hogy vétek lett volna kimaradni belőle. Ha jön tizes fasza, ha nem rebuy. És jött a drága, és Lui papa bezsebelte az iszonyatos kasszát.
Magyar társ időt kért. Sétált egyet, magában biztos a mamámat is szidta, de ez érthető, mert dáma szettjét aláztam riveren.
Ettől fogva én lettem az ítéletvégrehajtó. Meg a fucking lucky Lui. DDD
Közben volt egy bájos intermezzo is. Az egyik hobonak szülinapja volt, amit nagy betűkkel ki is írtak a kocsma falára, meg hozták a tortát, ahogy kell.
Oda a pokerasztalhoz. Elénekeltük az ide illő strófát, hátbaveregettük, megünnepeltük kicsit, aztán játszottunk tovább.
Rövidre zárom már a sztorit, mert begörcsöl a két középső ujjam.
Összeültetésnél egy félelmetes fickó volt csak a csapatban. Olyan volt a feje a fazonnak, mint Walter Matthau-é.
Vágta a pofákat, adta a fals üzeneteket, én meg beszoptam őket, mint egyedüli olyan, aki figyeli a többieket. DDD
Le is felezett rendesen, majd egy jól titkolt szettel majdnem lenullázott. Közben a jobbomon álló fazon, mert olyan részeg volt, hogy ülni nem tudott, szintén rajtam élősködött.
Két vakon mondott all in visszahozott a játékba, de csak azért, hogy AQs-emmel belefussak Matthau AK-jába. Jött az ász, de odahordta az összes létező királyt is az a dög.
Kiestem de harmadikként. Házigazdánk nagyon örült a helyezésemnek, amit egy huszassal díjazott.
Elmondta, hogy ilyen élvezetes nagyon régen volt már a verseny, és ilyen sokáig még soha nem tartott.
Hajnal fél egyig húztuk. Ja közben a kocsma be is zárt, de a tulaj még csak utalást sem tett arra, hogy szaporázzuk meg a dolgot.
És, hogy ki lett a nyertes?
Walter Matthau. Meg mindenki, aki jelen volt ezen a bulin.
Elmenőben mindenki gartulált mindenkinek, mindenki minket dícsért, hogy milyen tökös gyerekek vagyunk, és hogy jövő vasárnap ugyanitt.
Én ott leszek. Ha Kedvesem elenged. :)