Önplágium

Aki már ismeri az alábbi sztorimat, kérem ne lőjje le a poént! :)

         Minden hotelban vannak fogyatékos, sérült emberek részére kialakított szobák. Ott is ahol dolgozom.
Szeretem őket, mert egyszerű takarítani. Nagy terek, minimál bútor. Egy furcsaság van bennük. A wc mellett van egy vékony piros zsinór, ami a plafonból jön lefelé egészen a földig, és két helyen is van rajta fogantyú. Egy váll magasságban, egy meg olyan térd körül. Ez engem végtelenül izgat. Ahányszor meglátom, meghúznám. De agyam mindig készen áll és lebeszél.
Megint kaptam ilyet.
         Már előre izgultam, vajh tudok-e majd parancsolni őrült vágyamnak.
Belépek és mit látok? Mintha lejjebb lenne a zsinór. Vagyis a fogantyúk már nem olyan magasságban figyelnek, ahol lenniük kell.
Tudtam, ha sokáig foglalkozom a problémával, akkor baj lesz.
És botor mód félre téve óvatosságom, megközelítettem a zsinórt.
Eh, csak igazítok rajta-nyugtattam ébredező tudatos énem.
Azzal altattam, hogy megpróbáltam feljebb tolni a zsinórt, ami annyit sem használt, mint darázs ellen a szellentés, hogy visszakanyarodjunk kicsit az előző meséhez.
-Na ez nem jött be-morfondíroztam kissé, majd anélkül, hogy agyamnak esélyt adott volna korrigálni, kezem azt mondta:
-Húzzuk meg kicsit. Ez meg olyan, mint a kis megcsalás. Esküszöm nem dugtam meg, csak orálszex volt.
Agyam ébredt-NEEEEEE
De már későn, mert meghúztam kicsit, amivel egyidőben megszólalt bennem, meg valahol máshol is egy vészcsengő.
A szobaajtó fölött kigyulladt egy vörös izzó és megszólalt a telefon.
-Le van szarva! Ha akarnak valamit, majd feljönnek, oszt megmagyarázom.
Telefon elcsitul, de csak azért, hogy tíz másodperc múlva még idegesítőbben terelje el figyelmemet a napi protokollról.
Hja, a mentőknek is van protokolljuk.
-Fel kell venned Lui, mert ha ezek kivonulnak potyára, rádverik a balhét!-biztattam magam, és felvettem a kagylót.
Ha én támadok, még nyerhetek is, latolgattam az esélyeket, míg nagyon lassan hallótávba emeltem a szelfont.
És a párbeszéd, ami támadással kezdődött:
-Háj men. Ájem a hauzkíper, end áj klíning hier, end áj veri idiot, bikóz áj pold dö faszom tudja mit, end ájm szorri, veri ájm szorri. OK?
-Itt a mentős jön, aki feltett egy csomó kérdést, amit nem értettem, csak a végét, hogy iccorráj?
Aha, gondolom arra kíváncsi, mi a búbánatos picsáért húzta meg valaki a zsineget, ami az övék.
-Áj klíning in rúm, end dö zsineg kojld dö máj hend /ami egy hatalmas baromság, de az ürge a túlsó oldalon kiszűrte a lényeget/
-Megint ő jött, de már barátságos volt a hangja, és megint értettem a végén az iccorrájt.
-Jessz máj brader, iccorráj, end veri ájm szorri agen, end hev a nájsz dé eend babáj.
Ez volt életem első angol nyelvű telefonos csevegése, ami által hatalmasat nőttem a szememben.
        És angolul nem tudóknak a nyers fordítás:
Szeva ember! Egy házvezető/nő/ vagyok és itt takarítok és egy nagy idióta vagyok, mert meghúztam a faszom tudja mit és elnézést, nagyon elnézést.
Takarítok a szobában és a zsineg rátekeredett a kezemre.
Igen barátom, minden rendben és nagyon elnézést még egyszer, és legyen szép napod! Viszlát! 
         Ennyi volt a történet. Remélem tetszik majd! Neked biztos Gyurika. DDD