Aztakurva!

        Fenti kiszólás akkor hagyta el ajkaimat, mikor megnéztem mikor írtam utoljára, aztán átgondoltam mi minden történt azóta.
        Első és legfontosabb, elköltöztünk végre a siralom völgyéből.
Fájdalom, de nem volt indulatoktól mentes az elválás. Ugye a landlord kezében ott van a depozit, ami biztosíték arra, hogy ha valami kárt okozol a kecóban, akkor abból levonja a kárt, a maradékot visszaadja.
Átcuccoltunk, visszamentünk a depozitért, de már láttam a feszkót az arcukon. Gondoltam is, nem lesz sima a válás. Úgy is lett.
Magyar testvérünk belecsapott a lecsóba.
-Késtetek a fizetéssel.
Igen valóban. Az elején késtünk három napot, mert pénteken volt fizu, mi meg hétfőn utaltunk. Meg még egyszer, mikor meg tényleg szarban voltunk, mert elfogyott a hazai lé, fizu meg még a távolban valahol.
Megbüntette őt a bankja 40 fontra mert csak.
-OK, vond le!
No nézzük a szobát, s mint akik tudnak valamit, már ráncigálták is el a szekrényt.
Engem is megdöbbentett a vastag penészréteg, ami mögötte volt.
-Hát ez penészes. Nem megfelelően használtátok a szobát. Szellőztettetek ti rendesen? Szerintünk nem.
-Persze öreg szellőztettünk, de ha normálisan fűtesz, nincs penész.
-Volt itt fűtve, de ti állandóan nyitott ablaknál voltatok.
-Akkor miről beszélsz ember? Ennyire kell a lé?
Ez csak egy részlet a párbeszédből, csak azért, hogy a jellemrajzokat mindenki felvéshesse az agyába.
Nem kaptuk vissza a lakbér időarányos részét sem, mondván akkor a maradék depot sem adják vissza, mert kell mesteremberre, aki újrafesti a szobát.
Itt szakadt el a cérna. Elkezdtem érezni tarkómban a zsibogást, ami nálam azt jelenti, vége a társalgásnak, mert az ölési vágy minden gondolatomat kiüti. Zakómat akkurátusan a sarokba vágtam, de Kedvesem halkan szólt: "Hagyjad, menjünk!" Pedig azt is mondhatta volna: Fogd, csibész!"
Ez tulajdonképpen nem Rátok tartozik, de mindenkinek tudnia kell, itt is élnek más felfogású emberek, azonkívül ez egy mérföldkő is az életünkben. Lezárult egy fejezet a bristoli sztoriban. Nem szabad elfeledni, mint ahogy magyar házigazdáinkat sem!!!
       Az új kecó fantasztikus. Hárman költöztünk, s minden csodás.
Csendes egyirányú utca a miénk, de pár lépés és ott a pezsgés, a Church road.
Van itt minden, még maszek zöldséges is, ami errefelé nagy ritkaság.
És Polish bolt, benne mindennel ami magyar gyomor álma. Meg persze csempész cigi a pult alatt. :)
Meg rengeteg kocsma, de még ott nem voltam.
Mindjárt teszek fel képeket.
     Járok iskolába is. Angolt tanulok ezerrel, no jó csak öccázzal. Fizetős, de majd meghozza az árát ez is.
Hárman vagyunk a csopiban, két leány meg én. Nincs nagy lehetőség sumákolásra. Nem lehet elbújni a társ háta mögé. Mondjuk nem is akarok, mert bár hihetetlen, de élvezem a dolgot, és itt nem a két vaginára gondolok.
Minden alkalom hoz újdonságot, amit másnap már élesben tolok az áldozatok arcába. DDD Hadd szokják franciás akcentusom. Bár az Kedvesemnek van. Mindenki azt hiszi, francia.
Lehet kialakítok egy roma akcentust, valami jó kis orrhanggal kombinálva.
-Hóvannyú geco?
-Vacckorném more?
-Hát oszt háold jér, he?
      Közben odadobtam a sütőnek egy tepsi rakott krumplit. Ez volt a parancs. Nem szeretem csinálni, mert kiázik a kezemen a bőr.Háziasszonyok tudják miről beszélek.
Elvesztettem a fonalat. Pfú még csak hat óra. Sört sem ihatok még.
Mi volt még várjatok!
Jaj, ma kötötte a NET-et a Virgin, és ki maradjon itthon? A leghülyébb angolból. Én.
Mondtam is, ne csodálkozzanak, ha a doboz kinn lesz a kertben, esetleg a padlásra lövik fel.
De nem lett baj. Egyedül jött a csóka, mert itt olyan okosak, hogy nem kell két ember egy szaros nethez.
Bajban csak akkor voltam, mikor kereste a hálókártyát a gépemen. Ejh, nem jó ez így haver! Két gép a minimum, ami lóg a hálón, ahhoz meg rúter kék, de wifi. Szorri, és már hozta is a kocsiból az amúgy igen drága cuccot. Beállítottuk közösen, mert itt már én voltam fölényben a magyar XP miatt. DDD
Száguld mint a picsa.
Hehe. Olyan bátor lettem a végefelé, hogy megkérdeztem, kér-e kávét.
A szóegyvelegből kivettem a köszönöm, meg a minden rendben kifejezéseket, s ebből azt szűrtem le, hogy kell neki.
Meg előtte mondtam, hogy üljön le, de azt mondta, akkor elalszik.
Kell ide a kávé, konstatáltam.
A konyhában már elbizonytalanodtam, mert mi van ha nem, ezért vizet melegítettem, egy kistányérra raktam az üres csészét meg a nescafét, meg a cukrot külön, aztán elegánsan bevonultam a szobába, hónom alatt a vízforralóval. Lesett is rendesen, mi ez a hülye kávézási ceremónia.
Lepakoltam, aztán vártam, mi lesz. Nem nyúlt hozzá, ezért tíz perc után célirányosan rákérdeztem, mert kurvára útban volt a cucc: Nescafe? Yes or no? Just simle please!
Thanks, no, mondta vigyorogva. Én meg lerámoltam a gépről és csináltam magamnak egy hideg feketét, mert közben kihűlt.
Mi volt még?
Iggen, poker.

A médiasarok

 A másik sarok.

 Az étkező.

 Az étkező, amott meg a konyha.

 A konyha.

A konyhakert. DDD

Fürdő.

Kis wc, nagy wc.

 Az ágyunk. Ez nagyon fasza. Két matrac egymáson. Olyan, mint a vízágy.

Két hete, talán három, hogy nekivágtam Süti barátommal az éccakának, hogy játszunk egy jót?
Mára kialakult az a hagyomány, hogy ezekre a túrákra én szállítom a whiskey-t, ő meg állja a söröket, meg vezet.
Jaj voltunk náluk. Csak úgy átruccantunk egy sörre, meg ittam egy pohár hazait, és mivel erősen jegesedett gondoltam vezetek én. Kedvesem nem szólt, mert gondolom neki is jobb volt így. De a lényeg, hogy egész úton olyan lelkiismeretfurdalásom volt amiért ittasan vezetek, hogy beszarás.
Legközelebb többet iszom mielőtt a volánhoz ülök, így elaltatom a lelkemet. DDD
No, nagy lelkesen megyünk a Sexpírbe, de gyanús volt a dolog, mert marhára fel volt díszítve még az utca is. Most tartották a hagyományos kézműves, meg a faszom tudja milyen fesztivált. Házigazdánk is gyanúsan részeg volt, s ekkor én már gyanítottam, nem lesz játék. Nem is, de azért minden pokerarc ott volt, mert bár már tíz éve minden évben ezen a napon van a fesztivál, mindenki bízott benne, talán most elmarad.
Ittunk egy-két pintet, aztán szóltam Sütinek, tipli van, mert egyedül én nem röhögök a standupos viccein, és már mindenki engem néz, mifasz bajom van a néger viccmondóval.
Átmentünk a Gála nevű kaszinóba, mert úgyis fel akartuk deríteni, csak sajnáltuk rá az időt.
Sokáig kerestük, mert a kikötői negyed puccos részén van, de egy középkorú öltönyös fószer mondta, kövessük, mert oda megy. S valóban.
Fene nagy kaszinó, s mikor Süti kérdezte, poker merre, ők mondták, a negyediken, de előbb regelni kell.
Az előcsarnokból csak ilyen metroátjárón lehetett bejutni a kánaánba.
Nálam semmilyen igazolvány nem lévén, a csaj megengedte, hogy anélkül regeljek, de megígértette, hogy legközelebb hozok iratot. Mindent előtte, a saját kezünkkel kellett kitölteni. Gondolhatjátok.
Aztán int a csaj, nézzek föl, Felnéztem, és akkorát villantott a szemembe a vaku, hogy utánna Sütivel kézenfogva mentünk a lifthez, mert mindketten megvakultunk kicsit.
Fasza képek lehettek. Két fagyosra mart orrú ember, akkora pupillákkal, mint egy teáscsésze, a fogukra meg nem tudnak bőrt húzni az állandó vigyortól.
No felmentünk a negyedikre, dobtunk egy sárgát, meg egy nyelet tüzes vizet, aztán kezdtünk vegyülni.
De nem nagyon tudtunk a tornacipős, farmeres szerelésünk végett.
Találtunk a terem végében egy asztalt, ahol négyen játszottak. Süti meg is kérdezte, ez a híres pokerterem?
Nem barmok, ez csak egy privát asztal, de ha visszamentek, ott van egy külön hodály, ott lehet jádzani.
Végül nem játszottunk, mert a min. beülő húsz font volt, mi meg már elittuk a javát. De megállapodtunk, ide még visszatérünk, kifosztani az ángliusokat.
Ja. Adtak belépőkártyát is. Ilyen mágnescsíkosat.
Viszont most vasárnap biztos, hogy Sexpír.
Elmondom még, hogy a hotelszakmában tolom még mindig, s idén ez már így is marad, mert hülyén venné ki magát, ha két-három hét meló után szólnék, hogy január elsején hazamennék.
Közben hét óra is lett, úgyhogy egészségetekre!