Ebből egy kicsit, abból egy kicsit.

               De a fő téma máma már mi maradhat más mint a poker.
De hülye mondat lett ez.
Ott kezdem, hogy jött a Süti. És mi lapult a tarsolyában? Egy fél üveg házi készítésű förmedvény.
Én még ilyen szart nem ittam, de szerintem ő sem. Azzal biztattuk egymást, hogy ingyér van, meg amúgy is kurva hideg. Ártani nem fog.
Annyira nem is, mert csak módjával fogyasztottunk. Inkább rámentünk a csapolt Fosterre, mert az hiteles forrásból eredt.
   Kellemes meglepetésként ért, hogy mikor megérkeztünk, mindenki a nevemen szólított, tehát vették a fáradtságot és megjegyezték. Sőt, az idegeneknek be is mutattak. He's the Lui. The fucking lucky man.
Nos Fortuna már az elején megüzente, kinyalhatom ám a seggét, dobszó mellett a katedrális tövében.
Már az ültetés is szerencsétlen volt, mert Valterral meg egy sunyiképű lengyel suhanccal kerültem egy asztalhoz.
Valtert nem kell bemutatnom, a sunyiképű lengyelből meg kinéztem, hogy igen agro, veszélyes ellenfél lesz.
Annyit tudtam lendíteni az esélyeimen, hogy leülésnél gyorsan a Valter melletti széket választottam, természetesen a bal kezénél. :) Nem vették oly szigorúan a szabály ezen részét.
Magáról a versenyről egyszerű lesz írnom, mert fold, fold és fold. Semmi, az égvilágon semmi nem jött.
Csak számok, de azok is olyan távol egymástól, hogy mire összeértek volna egy sort alkotva, már rég mindenki hazament. Fogytam, fogyogattam, míg rám mosolygott az a dög egy AKs képében.
Nosza játsszunk, gondoltam én, de sunyi lengyel, meg a haverja is úgy gondolták, mert szép betemre all in meg egy call volt a válasz. Mit csináljak? Betoltam a maradékot is.
És mibe néztem bele? Persze hogy.
Sunyi lengyel AA, haverja KK. Basszátok meg! Így lerontani Anna Kurnyikovát!
Sunyi elégedett volt, de a mosoly lefagyott az arcáról, mert haverjának riverre flösse lett az egyik királyával.
Rebuyt nem ekkor vettem, mert maradt még zsetonom, de végül arra is sor került.
Házigazdánk nem hitte el, hogy rebuyért megyek az asztalához.
No mindegy. Kihúztam valahogy összeültetésig. Mennyim volt akkor?
Egyszerű. Három darab zsetonom maradt. Egy ötezres, egy ezres, meg egy ötszázas.
Leültem, elhelyezkedtem, biztonságba helyeztem a sörömet, és már jött is a pofon. Vakemelés.
4K 8K. No fasza. Akkor lopjunk. De kitől és mit? Mert az összeg ami előttem árválkodott, arra sem volt elég, hogy egy tisztességeset ráhuhogjak valakire, nemhogy megijeszteni.
Mondjunk vakon all int! Az be szokott jönni. És most is.
Már 13K tornyosult előttem, ideje befeszülni.
Feszültem is, míg rám nem került a nagyvak szerepe. Nyolcezer és maradt előttem öt. Meg sem néztem a lapjaimat, toltam be ismét azt a pár fillért. Négy megadó, így nem maradt sok esélyem az A9-emmel, mint ahogy a végén kiderült. Egy csaj vitte flössel a kasszát.
Oda se neki, jót élvezkedtünk megest, és tovább mélyítettük kapcsolatainkat a bristoli polgárokkal.
       Közben annyit vártam a folytatással, hogy karácsony is átsuhant rajtunk.
Hozattam lakótársunkkal otthonról füstölt csülköt, hogy majd összeütök egy jó kis bablevest.
Persze megpenészedett a rohadék, pedig a hűtőben tároltam. Az az egy vigaszom volt, hogy az övé is. Hiába no, minőségi Pick csülök zsugorfóliában. Nagy csalódás volt.
Csináltam töltött káposztát 24.én. Nyersanyagok híján igen körülményes dolog, de megoldottam.
Az asszonyoknak első nap nem ízlett. Érthető, mert nem jött a megszokott savanykás íz, meg picit kijött a fokhagyma bukéja is, meg ráadásul előtte töltött pulykamellet flamóztak, és már volt is az arcukban.
Így könnyű fikázni bármit is. Másnap már elégedetten mammogott Kedvesem, sőt már dícsérte is, hogy milyen finom. :) Harmadnapra mennyei mannává avanzsált a cucc.
Ennyi volt az ünnep, mert 25.-én már mindenki dolgozott, kivéve engem, mert nekem fizetett ünnep volt.
És ilyen szolíd lesz a szilveszter is, mert elsején tűz Magyarországra unokanézőbe, meg persze Mariannak államvizsga.
     Valamelyik éjjel kiszúrta valaki a kocsink kerekét.
Három rokkantparkoló van az utcánkban, de csak kettő rokkant lakik itt. Legalább is az előző tulaj ezt mondta, úgyhogy a lakásunk előtt lévőt nyugodtan használhatjuk. Hát nem.
Egy udvarias levélke várta Mariannt a szélvédőre rögzítve, melyben elnézést kér az írója, de megkér szépen, hogy ne álljunk ide, mert ő egy nagyon beteg ember, és rossz neki messziről megközelíteni a lakását.
Plusz ki volt szúrva a gumi.
Gondolkodtam, és arra jutottam, a kettő nem ugyanaz a személy.
A tollnok intelligens elmélyű valaki, aki a kést használta az meg nem.Nagyon nem.
Átellenben lakik egy elég összevissza família. Nekik van rokkant parkoló egy öregasszony nyomán, akit reggel elvisznek a szállítók valahová, este meg hozzák. Lakik ott egy benga feka, aki fekete Audival Quattroval jár, meg egy fehér, nagyon kicsi, nagyon dagadt szőke picsa, aki meg egy fekete Wv-vel, meg még egy dagadék, meg a fasz tudja még ki. Ők lehettek a vandálok.
Sunyi népség.
Arra nem képesek, hogy kihúzzák a szemetes konténerüket, így meg nem viszik el. Halomban áll a szemét a kis előkertben, és a múltkor véletlen szemtanúja voltam, mikor benga feka két nagy zsákot a szomszéd kukába rejtett.
Azóta már a miénkbe is dugott a köcsög.
No én kiírtam volna a kertkapura, angolul persze, hogy "Köszönöm az oktatást! A munkámhoz elengedhetetlen a kocsi, mivel carer vagyok, aki idős, beteg embereken segít. Egész délelőtt hiába vártak, s nagyon remélem, hogy anyád is a reménykedők közt volt!"
    Hotelban minden rendben, a fizetés szintjét leszámítva. Csendben csordogálnak a hétköznapok, amit csak néha tör meg egy -egy hangosabb orgazmus sikolya.
Ilyenkor már nem adnak ki szobákat csak az első emeleten, így nem kell bóklászni szanaszét.
Kértem szabit elsejétől tizenharmadikáig. Szó nélkül adta a Don. Biztos úgy van vele, hogy minek tépje a száját, úgysem értem. Pedig de. Egyre többet. Csak titkolom. Jól titkolom.
Néha egész jól elbeszélgetek a vendégekkel. Már ha nem bizonytalanodom el, hogy vajh jól értettem-e.
Mint annál a cingár faszinál, aki kopogott, bejött a szobába és kért még egy paplant. No azt nem szoktak.
Párnát azt igen, meg nagy ritkán polár takarót, de extra paplant soha.
Egy. Kurva vastag a dupla paplan nálunk. Kettő. Olyan fűtés van, hogy a poklot is innen táplálják távhővel.
Mondtam a faszinak, nem értem mit szeretne, talán ha megmutatná.
Mentem utána be a szobába, hát leszakadt rólam a víz egyből, olyan meleg volt benn. És mutatja, paplan, még paplan.
Ok.
Ha én nem hittem a fülemnek, Joe a szupivazi még úgy sem. Egyre csak hajtogatta, nem párna? paplan?
Én meg, hogy hát hülye nem vagyok, csak a nyelvet nem beszélem. Bementünk a szobába, víz le megint, meg már Joeról is, és mutatam, hogy PAPLAN köcsög, PAPLAN.OK? Nem párna.
Amúgy meg le vagy szarva. Én szóltam, aztán vagy szerzel a fagyosszentnek, vagy nem.
Hát ilyenek.
     Eltűnt egy fiatal lány Bristolban. Szülei a híradóban könyörögtek, hogy ha valaki tud valamit, akkor jelentkezzen.
Huszonnegyedikén talált rá egy kutyás. Halott volt már. Megyilkolták. Borzalom.
     Ma, 28.-án nem mentem dolgozni, pedig kellett volna. Beteg lettem, olyan igazi beteg. Már tegnap sem voltam a toppon, de elvánszorogtam. Hazafelé már nagyon nem voltam jól, és estére fel is ment a hőmérsékletem. Reggel aztán mondta Mariann, hogy inkább ne is menjek. Nem is tudtam volna, olyan szarul voltam.
Most lábadozom. Reggelire kamilla tea, ebédre egy kis skót leves, vacsira valszeg pirítós lesz. A káposzta puszta szagától felfordult a gyomrom, pedig nem az a bűnös tudom.
Lényeg, hogy mire indulunk Magyarországra, rendben legyek, mert különben nem mehetek az unokám közelébe.
Direkt nem írom, hogy haza megyünk, mert azt már elbaszták a politikusok, a rendszer. Sokat gondolkodom ezen, hogy hol a hazám, hazánk, és én arra jutottam, ott a hazám, ahol befogadtak, békén hagynak, és hagynak élni.
Stressz és hatóságok és kiskirályszerű hivatalnokok nélkül élhetek, élhetünk végre. Egyszerűen, mégis boldogan. Aztán ha unoka megnő kicsit, jöhetnek ők is hárman a fiammal és a csajával együtt.
    És egy édes történet a végére.
Mariann jött hazafelé késő este a kocsival. Elöljáróban még annyit, itt nem állítgat meg a rendőr, hogy gépjármű ellenőrzés, pótféklámpakurblit és tartalék wolframszálat a pót izzóba prezentálni szíveskedjék vagy húszezer lesz kiskezitcsókolom.
No rombolt hazafelé Mariann, és az előtte lévő autót lemeszelte egy rendőr különítmény. Keresték a lányt még akkor.
Ezen a látványon úgy meglepődött Kedvesem, hogy szépen beállt ő is a lemeszelt kocsi mögé és várt.
Nem kellett sokáig, mert a túloldalról már át is sétált egy közeg és mosolyogva kérdezte: Hát magácska miért állt meg? Mire Mariann: Mert ő is megállt-intett fejével az előtte álló autó felé.
Ezen kicsit elcsodálkozott a rendőr, de aztán úrrá lett derültségén és szólt, hogy lehet nyugodtan tovább menni, de mielőtt elindul, nézzen hátra a válla felett, mert igen erős a forgalom mostanság.