Day off

            Végre egy teljes napon át együtt voltam Kedvesemmel.
Már szombat este, mikor hazaesett melóból, elkezdtük a bulit. Hajnal egyig söröztünk, meg vodkáztunk a dohányzásra kijelölt fészerben. Csak mi ketten.
            Vasárnap pedig pihi volt, amíg akartunk.
Kitaláltam, csinálok nektek videonaplót. Azzal akartam indítani, hogy elmegyünk bevásárolni az ASDA-ba.
És valószerűtlen módon mi maradt meg a kártyán? Az amikor beszállunk a kocsiba és átadtam Mariannak a kamerát, meg az amikor elvettem Kedvesemtől, mert nem tudta leállítani. Közben valamiért egyfolytában nem vett semmit a gép. Kezdő operatőröknél előfordul, hogy rossz gombot nyomnak. :)
           Ez kicsit kedvemet szegte, de aztán a főzés meg egy doboz sör visszahozta vidámságom.

Papi után kornyadoztunk, tettük a semmit, dumálgattunk kicsit, meg szidtuk Mariann cégét, mert nemes egyszerűséggel nem utalták el a pénteken esedékes fizuját. Volt még lé a számláinkon, de kell tartalékolni, mert sok benzint emészt fel Mariann új foglalkozása, ezért a kocsmanapot elnapoltuk. :(
Maradt ami ingyenes, a császkálás.
A kikötőt néztem ki uticélnak, meg az 1800-as években épült függőhidat.
Nem részletezem, mert nem vagyok egy leíró jellegű tollnok, sőt még tollnok sem, de annyit mondhatok, nagyon szép és megnyugtató része a városnak a kikötő.
Olyannyira elfáradtunk, hogy a hídig nem mentünk el a víz mentén, de találtunk helyette érdekesebbet.
Messziről láttam egy hidat, útbaesett, mondtam menjünk át a túloldalra. Mire odaértünk, már le volt zárva, mert forgatható volt és pont jött egy hajó ami nem fért át alatta, ezért kilencven fokkal elforgatták.
Nagyon látványos volt. Erről van is egy fénykép.
         És hogy miért nem lett videoblog?
Azért baszki, mert vittem ugyan három pár aksit, csak mindhárom lemerült volt, mert kölcsön adtam lakótársamnak, aztán csak halogattam a töltést, mint Etele a naplóírást. DDD
Annyi szufla volt az egyikben, ami odavezető utunk egyharmadát örökítette meg, valamint kettő darab fénykép is belefért még.
Legyen ez hát a főpróba! Legalább szóltok, ha valami nem kerek.

Tehát íme utunk első szakasza. Alkalomadtán lesz ez több is. :)

Na itt van az a híd, amiről írtam volt imént. Itt még csak messziről szemléljük, mert nem igazán tudtuk mi az a sok piros lámpa és mi is fog majd történni.

Ez pedig a hajó, ami miatt el kellett forgatni a hidat. Furi egy szerkezet.
Tekerek egy cigit magamnak, amíg feltölti a videót, mert nagyon lassan dógozik a gépezet, pedig csak négy perc a cucc, amit pakolni kell.
Itt vagyok már és még mindig tölti. Ez az átka a WIFI-nek, meg a közös internetnek.
Addig cseverésszünk!
          Mariann ugye házhoz jár betegeket nem is ápolni, hanem inkább gondozni. Van akit "csak" forgatni kell az ágyban napi háromszor, van akit mosdatni, pelenkázni, van akinek társaság kell és van akinek bevásárlás a szükséges plussz, ami javít az életminőségén. Ezek nagyon öreg emberek, viszont nagyon hálásak és türelemmel viselik a sorsukat. Tisztelendő az angol társadalomban, hogy nem hagyja magukra az elesetteket, hanem segédkezet nyújt és dotálja is ezeket a cégeket, nem is akárhogyan. És azok a segédeszközök, amik Hangeriben csak kórházakban találhatók, vagy ott sem, itt a háztartások mindennapos résztvevői. Mindenféle betegforgató , ültető, állító, vécéztető, mosdató szerkezetek vannak igény szerint.
Na végre! Feltöltődött a video is, ezért zárásul egy aranyos történet Kedvesem repertoárjából.
      Első napján mentek egy nénihez a gondozó párjával. A nénit már egy ápolónő kezelte előtte, már csak a mosdatás volt hátra, ami a gondozónők feladata. El is kezdte a gondozónő, Mariann meg leste a szakmai fogásokat, miközben beszélgetett a nénivel. Épp hason feküdt szegény, de amikor rájött, hogy Mariann újonc a szakmában, így szólt:
-Igazán örülök, hogy megismerhetem kedves, és rendkívül sajnálom, hogy önnek viszont a seggemmel kell kezdenie az ismerkedést!
Biztos szeretném az öreglányt, ha ismerném. DDD