Poker és egyéb szarságok. második, befelyező rész

               Végre!
Tegnap este ratifikáltuk a bérleti szerződést, melynek értelmében nov. 20.-án beköltözhetünk rég áhított házunkba. Beljebb költözhetünk a világ végéről. Új kecónk Redfield városrészben lesz. Két szintes sorházi, ilyen klasszikus építésű, ahol két bejárat van egymás mellett, meg egy picike előkertecske. Angol filmeken látni ilyet.
Két szoba az emeleten, egy a földszinten, amit nappalinak hívnak, meg egy hatalmas étkező, amit meg mi hívunk nappalinak. És hátul kert, egy bazi nagy 3x5 méteres. Ott termelem majd a konyhakerti növényeket. Mákot, gombát, kendert, meg mindent, ami egy háztartásban kell. A felét meg meghagyom parlagon. Tudjátok, a vetésforgó miatt. Nem vagyok ám én hülye városi. DDD Meg csinálok lugast a bornak. Illetve előbb a szőlőnek meg a palackoknak.
    Nehezen indult ez az üzlet, mert három módon lehet itt lakást, házat bérelni.
Magánszemélytől, magánszemélytől, akinek van landlordja, meg ügynökségtől, akik meg drágán dolgoznak, és az ánuszodba is belenéznek, hogy mennyi pénzed van, bírod-e majd fizetni a rentet.
Mi a középső utat választottuk, de eleinte bizalmatlan volt, mikor megtudta, hogy külfik vagyunk.
Aztán egy személyes találkozón csak kibökte, hogy ugye mi nem ilyen veszélyes külfik vagyunk?
Bakker de! A hálóban lesz a bombagyár.
Aztán mi kezdtünk gyanakodni mikor kesben kérte a depozitot, ami nem kis summa.
Sokfelé kérdezősködtünk, mennyire gyakori itt az ilyen átveréses buli. Tudjátok, mikor más házát kiadom bérbe, akár többször is.
Ilyenről még senki nem hallott, sőt Mariann angol kolléganője a kérdést sem értette. Miért adná ki, ha nem az övé?
No mindegy. Túl vagyunk ezen is. A szerződéshez mi kellett? Semmi. Nem volt személyi meg útlevél, megafaszomtudjami. Aláírtuk szépen a nevünket, ő is az övét. Remélem. :)
      Rövidre zárom már ezt a pokercuccot, mert mindjárt jön a kövi. Holnap vasárnap.
Összeültetés után kezdett elhagyni a szerencsém, vagy érkezni a merészség, de gyors iramban csökkent zsetonjaim száma. Főleg az öreg Valter /nevezzük így a mumusomat/ lopkodta rendesen, de jutott belőle mindenkinek. Pedig még feszítettem is a játékomon, de hiába. Tudjátok milyen az, mikor jönnek a jó lapok, a vakok hatalmasak, aztán nem talál el a flop, de még a board sem, de az ss-t igen.
Lefogytam rendesen és avéget megint Valter hozta el számomra.
Egy kinek nagyobb a farka partiban, mikor tudtam, hogy flop után semmilye nem volt Valternak, meg nekem sem, all in toltam, mert nem volt értelme emelgetni.
Mondtam Valternek, hogy tudom, hogy nincs lapja. De azt  meg én  tudom-mondta ő, hogy neked sincs.
Call.
K3o vs J8o. Valter vs Lui
Nem segített semmi. Valter kivert K magassal. Úgy tűnik, nyitott könyv vagyok a számára, vagy egyszerűen mákja volt. Vagy egy jó megérzése. Fene tudja.
Aztán osztottam, csak osztottam...
Volt egy érdekesség, amire múltkor nem figyeltem fel.
Éjfél körül megszólalt egy kis harang. Nem a fejemben, hanem úgy a pult mögül.
Erre a jelre mindenki őrült piavásárlásba kezdett.
Nem értettem, meg magyar barátom sem, ezért megkérdezte, mi a fasz van?
Az volt, hogy a harangszó után még pár percig mérnek piát, aztán lezárják a sörcsapokat meg a pálinkás csutorákat.
Nekem még volt bőven söröm, ezért nem is pánikoltam, de erre a pár percre megállt a játék.
És hogy ki nyerte a küzdelmet?
SÜTI barátom.
Innen is nagy-nagy gratula neki.
Annyi mindenről akartam még írni tegnap, de mára elfelejtettem.
A tea az ugye örökzöld téma. Lehet ebbe az irányba viszem majd el kis terrorista különítményünket.
Tizenöt antiteaista.
Első körben felégetjük a teaültetvényeket. Ez nem lesz nehéz. Majd kinevezek egy témafelelőst.
Második körben a teagyárakat robbantjuk fel. Van ilyen, hogy teagyár? Mindegy. Valahol csak készítik ezt a szart.
Harmadik lépcsőben kiktatjuk a háttéripart.
Filtergyár, címkegyár, cérnagyár. Tudjátok. Azon lóg a filter. Annyi cérnát hagyunk csak, ami a tamponiparnak elég, mert kihúzni ki kell. Nem akarok világháborút. DDD
Aztán lecsapunk a fogyasztókra, de isszonyat keményen.
A végén meg minden nemzet nyelvéből töröüljük azt a kifejezést, hogy tea.
Ez már egyszerű lesz.
És így szép lassan feledésbe is merül ez az egész teacuccos.
De elég mára a hülyeségből!