Apróbb sikerek

              No nem pokerban, hanem az életben magában.
   Kirúgták a Margaretet. Nem tudom ki kezdeményezte, nem tudom miért. Illetve dehogy nem tudom.
A pia végett. Már minden nap be volt állva az öreglány. Hibát hibára halmozott, de a sors nem malmozott.
Kitette szűrét a banyának. Nem való az ilyen anyának.
Ezt már csak a rím kedvéért biggyesztettem a végére. DDD
Juj hányszor panaszkodott, hogy másnapos, meg fáj a feje, meg minden szar.
Egyszer együtt mentünk lifttel. Aszondja nekem, Lui, nagyon fáj a fejem, lemegyek a büfébe vizet inni.
Aztán csak úgy magának-vagy inkább egy kis vodkát?No Margaret balra el, jobbról meg képen nyomot a sors két új szupervájzorral. Meg a Don is maradt.
   Az egyikkel nagyon vicces volt a találkozónk.
Rontok be reggel a hotelembe, recepciónál új fiú. Kérdi, hova, minek?
Elhadarom a sablont, de közben odaért kedvenc recepciós hölgyem is, aki már csinálta is a kártyámat.
Nem vettem észre, hogy a háttérben rút banya ténykedik, s mikor meghallotta becses foglalkozásom, nekem szegezte összes kérdését, melyet hirtelen megfogalmazhatott.
Udvariasan megvártam a végét, aztán egy egyszerű "Nem értem, beszélj lassabban és egyszerűbben" szófordulattal kiábrándítottam.
Nem lett sem lassúbb, sem érthetőbb a szövege az ismétlésben, de legnagyobb mulatságomra kedvenc portáshölgyem fordítani kezdett. Bristoliról angolra. Érdekes, őt mindig értem.
Ő is érezhette a helyzet komikumát, mert háttal az öreglánynak, velem szemben állva csak én láthattam, alig bírja visszatartani a nevetését Tehát tolmácsolni kezdett, aztán mivel bökte a csőrömet, csak megkérdeztem, ki ez a banya?
Közelebb hajolva súgta-Az új szupi.
Na bassza meg! Kicseszett velem a sors. Még egy seprűs némbert hozott a házhoz.
Hittem én, mert akkor még nem tudtam, kettő lesz.
   Még aznap mondta az egyik lengyel nő, hogy új szupink van. Nekem mondod.
Aztán mondta, hogy dagadt disznó. Ááá, mondom én, annyira nem dagadt, mint inkább rút és öreg.
El is felejtettem a dolgot másnapig.
Épp teszek veszek reggel a folyosón, ahol aznapi szobáim voltak, mikor látom a szemem sarkából, hogy megindul a folyosó fala, és egyenesen felém tart. De nem a fal takarta el előlem a fényt, hanem egy tünemény.
Fiatal, szőke, kifestett...
És akkora állat nagy kövér, hogy én még ilyet élőben nem láttam.
Gondoltam is magamban: Nem takarítanék a wc-ben utánnad. De nem is kellet, mert kiderült, ő a legendás kövér szupi.
Bakker! Nincs tisztában a korlátaival? Rendben van, hogy itt esélyegyenlőség van, meg minden szar. Meg nem kell fénykép a felvételi űrlapra, mert leszarják, hogyan nézel ki.
De könyörgöm, hogy fog ez benézni az ágy alá, hogy kitakarítottam-e alatta?
Vagy hogy néz be a wc mögé, hogy nem hugyozott-e oda valamely szemfüles vendég? Há' még a fürdőbe sem fér be! A folyosón csak úgy tudott elmenni mellettem-menni? hömpölyögni, mint egy iszapfolyam.-
hogy nekilapultam a falnak és vártam a halált, ami fulladásos lett volna vízióimban.
Viszont egy rossz szokására már rájöttem.
Lecsekkolja a maradók szobáját is. A rohadt. A maradósat mindenki szereti, mert haladós. Nem ellenőrzik, a vendég meg nem panaszkodik, hogy ugyanabba a retekbe tért vissza, mint amit ott hagyott.
Ez benézett. Az összesbe. És mehettem vissza. Az összesbe.
Mert nem ágyaztam el. Rohadjanak meg! Van két kezük, fogják meg azt a kurva paplant, és tegyék rendbe az ágyukat!
    Egy nő viszont tanult a nevelő célzatú rendrakásomból.
Az ötödiken lakik már jó ideje. Kövér disznó az is, és kibaszott rendetlen.
Háromszor voltam már nála ágyneműt cserélni, abból kétszer nem is láttam még az ágyat sem, akkora disznóól volt a szobában.
Én meg elegánsan megfogtam a paplan két sarkát, gerlyesztettem egy mindent elsöprő hullámot, ami mindent ledobott a földre, szépen újra huzatoltam, aztán ott hagyva mindent, tipli.. Csajnak is ez lehet a koncepció, mert lépni nem nagyon lehet a sok cucctól, ami a földön hever.
Kétszer megcsináltam, harmadszor meglátott a csaj, és esküszöm rombolt vissza a szobájába lepakolni az ágyról. DDD Nem is volt nagy kupi.
    Mit akartam még?
Ja igen, kulcsok.
Minden szinthez vannak kulcsok, amiket mi használunk, és mindent nyitnak elvben.
Az ötödik emeleté már hetek óta használhatatlan. És megint megkaptam és megint mentem az irodába, hogy nem jó, nem nyit lófaszt sem.
És mit talál ki az én Donom?
Hogy minden szoba előtt keressem meg őt, aztán majd eljön velem, és majd az ő szuperkulcsával kinyitja.
Elég őt napjában egyszer keresni valamiért, nem hogy minden szoba előtt.
Megkerestem egyszer. Fél órámba tellett mire ráakadtam. Végeztem és keresni kezdtem megint.
Nem találván, iszonyatosan felspanoltam magam. Itt vagyok egy redvás szállóban, ahol mások után kaparom a szart, ez meg itt bújócskázik velem?
Pont akkor jött vissza, amikor épp a csúcson voltam, így sikerült minden dühömet az arcába okádnom.
Margarettől jól megtanultam a fuckingolás minden fortélyát és most élesben is kipróbálhattam.
Szerencsétlen csak lesett, mi történt velem. Mondandóm lényege az volt, hogy ez a kibaszott takarító cég csak a szobák után fizet, azért nem, hogy őt keressem egész délelőtt.
Vagy szerez fucking kulcsot, vagy megyek a fucking otthonomba, és telefonálok a fucking cégének, meg a fucking Jobcenternek, hogy itt milyen fuckingok a főnökök.
Ideadta a sajátját, ő addig nem dolgozott, és kövi hétre lettek új kulcsok csináltatva.
   Mégis csak tudott valamit az a fucking Margaret. :)

Murphy törvényeinek alkalmazása housekeeperekre....

avagy a szakma Lui szerint.
1 alaptörvény:
   Ne menj housekeepernek!
2.alaptörvény
   Ha mégis odáig süllyedsz, lődd főbe magad.
Folyománya
   Ha már felvettek késő. Nem telik lőszerre.
Általánosságok
   A másik hotel mindig jobban fizet.
Folyománya
   Amint átszerződsz, becsődöl a takarító cég.
A szupervájzorok ronda, öreg nők.
Mindig a tiéd a legöregebb, legrondább, és tetszel neki.
Inverze
   Ha neked is tetszik, akkor nem szupervájzor, ergo értelmetlen kavarni vele.
Az idő és a szobák száma közti összefüggés.
   Ha sietsz valahová munka után, húsz szobát kapsz.
   Ha ráérsz és kedved is van, hazaküldenek, mert nincs munka.
Általános igazságok
   Az utolsó szoba a legretkesebb.
   Ha az utolsó szobával kezded, csak a párnákat kell megigazítani.
   Ne hagyd az utolsó szobát utoljára! Nincs esélyed. A végén lesz a legrosszabb.
Nők
Női szobába ne menj védőfelszerelés nélkül mert...
   Rádomlik a rengeteg szétdobált ruha.
   ................................................üres üveg
   ................................................egy hústorony, női alakot imitálva
   ................................................a sok használt intim betét
2 alaptörvény
   Ha valakit a szobában zavarsz, az lesz a legidegesebb.
Folyománya
   Mindig kifogod, hogy a szobájában van.
   Mindig kifogod, hogy a legideggyengébb
   Téged vár.
Sex és egyebek
   Ha bekopogsz és nincs válasz, benyitsz-dugnak
   Ha más kopog be-üres a szoba
Folyománya
   Zavarod egyenesen aránylik a benti megvilágítással.
2. folyomány
   Mindig nappal dugnak, és csak a te műszakodban.
3. folyomány
   Bekopogsz, benyitsz és üres, valamit elbasztál.
A "Ne zavarjanak" tábla törvényei
   1. Műszakod vége előtt közvetlen beveszik a táblát.
   Folyománya
   Meg kell csinálnod a szobát.
2. Ha nagy ívben kerülöd, nehogy bevegyék, a szupervájzor rájön, hogy már rég üres.
   Folyománya
   Meg kell csinálnod a szobát.
3. Ha te teszed rá a táblát, a vendég veszi észre.
   Folyománya
   Ha szól a menedzsernek halál, egyébként meg kell csinálnod a szobát.
A kulcsok nagy-nagy alaptörvénye
   Amit neked adnak, az sosem nyitja a te szinteden az ajtókat.
1. kiegészítés
   Ha reklamálsz a menedzsernél, nyitja.
Folyománya
   Amint elmegy, nem.
Az ágynemű féligazságai
   Ha dupla a paplan, szimpla ágyneműd van csak.
   Ha szimpla a paplan, minden elfogyott.
   A szükséges ágynemű mindig a hotel legtávolabbi raktárában van.
Folyománya
   Ha lifttel megközelíthető, nincs liftkulcsod.
   Ha a lépcsőházon át is mehetsz, nincs ajtó kulcsod.
1. szomorúsága
   Ha odaértél, bármi is kellet, már elfogyott.
2. szomorúsága
   Ha van, rosszul emlékeztél.
A takarítás kémiája
1. megállapítás
  A Mengyelejev féle táblázat hazugság.
Alátámasztás
   Az ember nyála mindent old, csak jól kell célozni.
   A lerakódott tea maradékot is!!!!
2. megállapítás
   A wc takarítás legcélszerűbb eszköze az eldobható borotva.
Alátámasztás
   Az odaszáradt szart is lehozza.

Bővítés alatt.

  

Wohnfläche azaz Élettér

                Lassan, de biztosan végigvesszük a Main Kampf minden fejezetét.
Manó adta az ötletet, mert reggel az ő blogjával indítottam, és tett benne egy utalást a náci karlendítésre, és mivel úgy is a szállásunkról és körülményeinkről akartam értekezni, ezért kapóra jött az ötlet, mi legyen a cím.
                Tehát a szállásunk.
Egy szoba, olyan 3x4 méteres, benne egy kétszemélyes ágy, egy asztal, két szék, de az egyiken a számítógép van, meg egy nyitott polcos szekrény. Spártainak mondanám, de kezdetnek megfelelt.
Gyorsan kellett a lakhatás, meg lakcímigazolás is, meg olcsóság. No az nem lett, mert 400 a rent.
Ha a gugli térkép címkeresőjébe beütitek, hogy BS14 8EY akkor azt dobja ki, hogy itt lakik Lui. Ha átváltotok műholdra, még az utcán is végigsétálhattok. Sőt, ha írtok előtte, kiállok az ajtó elé integetni. DDD
            Mára már nőttek az igényeink.
Nem akarunk ilyen távol élni a pezsgéstől, nem akarjuk, hogy hetedmagunkkal osztozzunk a fürdőszobán, benne a wc-vel. Eleinte hatan voltunk, aztán a háziak hazautaztak másfél hónapra, így maradtunk négyen.
Nagyon jól elvoltunk. Mindenki szabadon hódolhatott szenvedélyeinek, mindenki tiszteletben tartotta a másik privát szféráját. Örömteli volt így négyen, és rossz volt, mikor háziak visszajöttek, és hozták a mamát is.
Ja, maga a ház egy négyszobás kétszintes cucc, kis kerttel, szerszámos sufnival, garázzsal.
A nemek aránya is ideális volt, két hím két nő. No nem mintha bármi is lett volna.
Mind a négyen dohányosok vagyunk a háziak meg nem, ezért csak kinn lehet áldozni a dohányzás örömeinek.
Be is laktuk rendesen a szerszámos sufnit, mert az első esős napon kijelentettem, hogy a f.szom fog kint ázni, mikor itt ez a jó kis hely. Tettünk be székeket, hamutartót és onnantól minden este ott ment a buli.
        És ami nagyon fontos, egyikünk sem települt rá a másik életére. Ha rossz kedve volt valakinek, hagytuk hadd borongja ki magát, ha vigasz kellett, nyújtottunk.
De ez az idilli kommunaszerű létforma immár véglegesen felborult. Háziak nem dolgoznak, bár mikor ezen sorokat írom, már második napja igen. Egy a lényeg, megszűnt a reggel morcos magánya, amikor az ember még önmagát is útálja, nemhogy azt aki betör ebbe a keserédes búskomorságba, amiből az ember az első kávé és az első két cigi után kezd kilábalni, ha sikeresen elkerüli a már hajnalban társalogni kívánó intimszfératerroristákat.
Nekem egyszerű a dolgom, mert ha valaki ilyenkor hozzám szól, én hallgatok. Ha nem adja fel, szépen megkérem, ne szóljon hozzám, míg én nem szólok, és ne is nézzen még csak felém sem, mert provokációnak veszem. Ezt a háziak már tudják, ezért nem csodálkoznak, mikor kávéscsészével, két szál cigivel a kezemben elhúzok mellettük a konyhában.
Csendben félrehúzódnak, esetleg halk bocsánat-ot rebegnek és OK. A mamit meg rászoktattam a csendre.
Eleinte jött, hogy mit ücsörgök itt egyedül, meg eső meg szél, meg minden szar, idióta téma.
A süket csendből levágta, nem én leszek a klubbdélelőtt doenje, ezért mára elértem, hogy ha benn vagyok a sufniban, be sem jön, hanem halkan elsurran a kert végébe cigizni. HELYES.
   Kedvesem kedves nő, ezért hiába mondom neki, ne hagyja magát provokálni, hogy szólaljon meg, ő nem az a tuskó, mint én.
Ezért csak nekem panaszkodik, hogy már megint nem hagyták kornyadozni reggel, és már nem bírja.
         Ezért elkezdtünk lakást kerseni. Nem egyszerű a dolog. Vannak egyéni hirdetők, meg vannak lakásügynökségek.
Az ügynökség nem jó, mert egyrészt ügynöki díjat kérnek a szolgáltatásért, ami nem kevés, a másik meg az, hogy még az ánuszába is beletúrnak a bérelni szándékozónak, vajh mennyi pénzzel rendelkezik.
A magánhirdetők is veszélyesek, de ők más szempontból.
Zsani barátnénk figyelmeztetett, hogy ha az itteni internetes piactéren, a Gumtree-n keresünk, vigyázzunk, mert sok az álhirdető pénzvadász. Ezek főleg nigériai bevándorlók, akik erre szakosodtak.
Első lépésben feladnak egy kellőképpen csábító hirdetést. Lavli, bjutifúl meg vanderfúl lakás, hosszú/rövid távra, pároknak/egyedül állónak, városközpontban, teljesen berendezve, teljesen felújított, nagyon olcsón kiadó.
Aztán ha valaki ráharapott a csalira, ahogy mi is, jön a kövi lépés, a síránkozó levél. Már ez gyanús, mert eléggé kitárulkoznak, ami egy ilyen kontraktusban felesleges. "Apám beteg, itt vagyok, ott vagyok, nem vagyok Bristolban mert", de hamarosan......
Aztán jön a köv. emil, hogy ő már rengeteget csalódott a bérlőkben, mert nem fizettek, becsapták, etc...
Ezért ha nem gond, -isten őrizz, hogy neki pénzt küldjünk,- adjunk fel egyhavi rentet a West. Unin keresztül egy megbízható barátunknak. Ő már azzal is megelégszik, ha elfaxoljuk neki a feladó vevényt, mert ezzel már bizonyítottuk, hogy van pénzünk.
Persze, bizonyítottuk volna, hogy mekkora faszok vagyunk. A vevényen ott van a számsor, amivel kiveheted a lét. Ezt a kasszás írja rá és a számítógép generálja. Ilyenek ezek. Ja.
Azóta számtalan ilyen emil jött, mert az első lépést azért megtesszük, hátha...
De ami meglepett, első ilyenünk után jött egy emil egy internetes biztonsági központtól, hogy veszélyes útra léptünk és ne tovább. Súlyos átbaszásnak leszünk részesei ha tovább haladunk.
Ez félelmetes is egyben, mert azt jelenti figyelnek minket.
Egyszer már írtam az idézőjelbe tett szabad világról, de senkinek nem tűnt fel az idézőjel.
Addig szabad ez a világ, míg a nagytestvér akarja. Nem tudod nyugodtan még a tökeidet sem megigazgatni. Lányok meg amit akarnak, mittudomén.
Döbbenetes az a sok kamera ami figyeli az ember lépteit. CCTV. Így hívják a leskelődő kamerákat, amit cicatévévé degradáltam. mindenhol ott vannak és mindent látnak. Valahol ilyesztő.
És egy szombati hajnalon mégis minden össze van hányva, térdig gázol az ember az üvegcserépben meg a sörösdobozokban.
Úgy látszik ez még belefér. DDD

Day off

            Végre egy teljes napon át együtt voltam Kedvesemmel.
Már szombat este, mikor hazaesett melóból, elkezdtük a bulit. Hajnal egyig söröztünk, meg vodkáztunk a dohányzásra kijelölt fészerben. Csak mi ketten.
            Vasárnap pedig pihi volt, amíg akartunk.
Kitaláltam, csinálok nektek videonaplót. Azzal akartam indítani, hogy elmegyünk bevásárolni az ASDA-ba.
És valószerűtlen módon mi maradt meg a kártyán? Az amikor beszállunk a kocsiba és átadtam Mariannak a kamerát, meg az amikor elvettem Kedvesemtől, mert nem tudta leállítani. Közben valamiért egyfolytában nem vett semmit a gép. Kezdő operatőröknél előfordul, hogy rossz gombot nyomnak. :)
           Ez kicsit kedvemet szegte, de aztán a főzés meg egy doboz sör visszahozta vidámságom.

Papi után kornyadoztunk, tettük a semmit, dumálgattunk kicsit, meg szidtuk Mariann cégét, mert nemes egyszerűséggel nem utalták el a pénteken esedékes fizuját. Volt még lé a számláinkon, de kell tartalékolni, mert sok benzint emészt fel Mariann új foglalkozása, ezért a kocsmanapot elnapoltuk. :(
Maradt ami ingyenes, a császkálás.
A kikötőt néztem ki uticélnak, meg az 1800-as években épült függőhidat.
Nem részletezem, mert nem vagyok egy leíró jellegű tollnok, sőt még tollnok sem, de annyit mondhatok, nagyon szép és megnyugtató része a városnak a kikötő.
Olyannyira elfáradtunk, hogy a hídig nem mentünk el a víz mentén, de találtunk helyette érdekesebbet.
Messziről láttam egy hidat, útbaesett, mondtam menjünk át a túloldalra. Mire odaértünk, már le volt zárva, mert forgatható volt és pont jött egy hajó ami nem fért át alatta, ezért kilencven fokkal elforgatták.
Nagyon látványos volt. Erről van is egy fénykép.
         És hogy miért nem lett videoblog?
Azért baszki, mert vittem ugyan három pár aksit, csak mindhárom lemerült volt, mert kölcsön adtam lakótársamnak, aztán csak halogattam a töltést, mint Etele a naplóírást. DDD
Annyi szufla volt az egyikben, ami odavezető utunk egyharmadát örökítette meg, valamint kettő darab fénykép is belefért még.
Legyen ez hát a főpróba! Legalább szóltok, ha valami nem kerek.

Tehát íme utunk első szakasza. Alkalomadtán lesz ez több is. :)

Na itt van az a híd, amiről írtam volt imént. Itt még csak messziről szemléljük, mert nem igazán tudtuk mi az a sok piros lámpa és mi is fog majd történni.

Ez pedig a hajó, ami miatt el kellett forgatni a hidat. Furi egy szerkezet.
Tekerek egy cigit magamnak, amíg feltölti a videót, mert nagyon lassan dógozik a gépezet, pedig csak négy perc a cucc, amit pakolni kell.
Itt vagyok már és még mindig tölti. Ez az átka a WIFI-nek, meg a közös internetnek.
Addig cseverésszünk!
          Mariann ugye házhoz jár betegeket nem is ápolni, hanem inkább gondozni. Van akit "csak" forgatni kell az ágyban napi háromszor, van akit mosdatni, pelenkázni, van akinek társaság kell és van akinek bevásárlás a szükséges plussz, ami javít az életminőségén. Ezek nagyon öreg emberek, viszont nagyon hálásak és türelemmel viselik a sorsukat. Tisztelendő az angol társadalomban, hogy nem hagyja magukra az elesetteket, hanem segédkezet nyújt és dotálja is ezeket a cégeket, nem is akárhogyan. És azok a segédeszközök, amik Hangeriben csak kórházakban találhatók, vagy ott sem, itt a háztartások mindennapos résztvevői. Mindenféle betegforgató , ültető, állító, vécéztető, mosdató szerkezetek vannak igény szerint.
Na végre! Feltöltődött a video is, ezért zárásul egy aranyos történet Kedvesem repertoárjából.
      Első napján mentek egy nénihez a gondozó párjával. A nénit már egy ápolónő kezelte előtte, már csak a mosdatás volt hátra, ami a gondozónők feladata. El is kezdte a gondozónő, Mariann meg leste a szakmai fogásokat, miközben beszélgetett a nénivel. Épp hason feküdt szegény, de amikor rájött, hogy Mariann újonc a szakmában, így szólt:
-Igazán örülök, hogy megismerhetem kedves, és rendkívül sajnálom, hogy önnek viszont a seggemmel kell kezdenie az ismerkedést!
Biztos szeretném az öreglányt, ha ismerném. DDD

Damn witch

             A Margaret.
Valamiért nem szeret a spiné.
Tehettem valamit, vagy nem tettem valamit, de egyszerűen ott rak alám ahol tud.
Bár lehet, múltkoriban zokon vette, hogy levénkurváztam. Ösztönös volt a reakcióm, mert kilógó bélrendszerrel már az utolsó szobánál tartottam a tizennégyből, amikor is felzengett a folyosón a LUUUUIIII.
Na  mit akarsz vén banya?-fordultam hozzá vicsorogva.
Kiderült, az egyik szobában pecsétes a dupla paplanhuzat, cseréljem ki. Nos ez a pecsét egy egyforintos érme negyede volt, a terjedelmét illetően. Láttam én, mikor felhúztam, de nem gondoltam, Margaret is észreveszi.
Ekkor szaladt ki a számon az ominózus ..szd meg azt a villámszemű ...va anyádat.
Ebből ő, mint tapasztalt, lengyelekkel együtt piázó, biztos értette a mesterségre utaló kifelyezést.
S azóta szívok egyvégtében.
Nincs a vécének olyan zuga, ahol ő ne találna egy szőrszálat, egy csepp vizet, bármit.
Mondjuk, mikor olyan kedvem van, leszarom, sőt teszek rá még egy lapáttal. Példul kisuvickolom az ajtózsanérokat, mikor ott van, vagy felemelem a szófa ülőpárnáját és tisztára törlöm alatta. :)
Tegnapelőtt legengszterezett a liftben.
Sasszéztam reggel átöltözni, ami egy kisebb kéktúra útvonal. Plasztik kulcsok vannak, amik vagy a lifthez jók, vagy a staffroom bejárathoz.
Jobb a liftes, mert azt egész nap lehet használni, de akkor ha a staffba akarok lejutni, fel kell mennem az elsőre, aztán végig a folyosón a tűzlépcsőig, majd le az alagsorba. Mindezt a földszinti recepciótól.
Na és már a liftben voltam, mikor kiabált, hogy tartsam a liftet. Nem tartottam, de a seprőjével gyorsan odaért. Beugrottak a Donnal együtt és egyből cinkelni kezdtek, hogy little gangster meg maffia. Mindezt azért, mert bőrjakó meg kendő volt a viseletem, meg még egy kendő a nyakamban. Erre odavetettem Margaretnek-Te meg egy vén korhely vagy.
Ebből a korhely nagyon tetszett neki, mert visszakérdezett, mi az a korhely,
Nem hittem, hogy bármi is eljut az agyáig abból amit mondok neki, de most igen.
Korhely? Veri nájsz vomen. Ok?
Kicsit elpirult, de lehet, hogy a dühtől, mert főnöke a Don hatalmas hahotába kezdett.
Happy voltam, hogy csak az elsőre mentem.
      És ettől a rémségtől kellett szabadnapot kérnem.
Kedvesem vasárnap lesz offos, én meg hétfőn, kedden.
Kitaláltam, elcserélem vasárnapra valamelyiket.
A Don offos egész hétvégén, ezért a banya maradt. Csütörtökön, csütörtököt mondtam, mert azt mondta, kérjek a Dontól.
Ravasz.
Pénteken azt mondta, szombaton lesz a Don, kérjem akkor a cserét.
Szombaton nem tudom mit mondott, mert nem értettem a szóözönt, ezért kedvesen rászóltam, -Nem értem, azt amit mondasz, ezért próbáld meg egyszerűen! Holnap day off vagy nem.
Erre megint szóözön, én meg pár keresetlen szóval elküldtem a ..csába. Persze magyarul.
Délutánra lett szabadnapom. Egyből három, mert itt a renitenseket azzal büntetik, hogy nem dolgozhatnak.
Mondjuk le van szarva, mert elmehetek Kedvesemmel lazulni.
De a végére még megátkozott a dög.
Ma, mikor ezt írom, nagyon fárasztó napon vagyok túl.
17 szoba, és mind elmenős. Féltízkor kezdtem a melót és félnégyre végeztem. Hulla voltam, mikor előkapartam az első cigimet reggel óta. És kapartam volna a buszos napijegyemet is, de eltűnt.
Már nem is esett olyan jól az első slukk, de gondoltam, ott van az megbújva valahol. És nem.
Hívtam Mariannt, mivel a kocsit immár ő bitorolja, de nem ért rá. Igen feszített tempóban dolgozik.
Kotorásztam még, és összekapartam egy fontot, ami semmire sem elég, így hát nekivágtam a távnak gyalog.
Hét kibaszott kilométer, hullafáradtan. Hasamban már a reggeli nyomai sem, mindössze öt kávé.
Azt hiszem méltó koronája a mai napnak.
Sebaj! Holnap off, és megyünk kocsikázni, meg sörözni. Itt lehet.
Vár még rám egy utolsó nagy feladat.
El kell mennem sörért a helyi Coopba. Még ma!

Helyzetkép és más egyebek

              Csak gyorsan, mert nem tudom, meddig lesz ébren tudatom aktív fele!
Gyors elemzés, mielőtt nekikezdenék mai témánkak, ami nem más, mint zagyvalék, ezért ma nem adott metodikára építek, hanem amit agyam diktál, azt lököm tova felétek.
              Már egy hónapja dolgozom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény meló a hotelezés.
Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok egy kigyúrt állat, sőt...
És még ebből is sikerült fogynom. Ami örvendetes, ha azt vesszük, hogy lenézvén nem a köldökömmel szemezek, hanem régi kedves barátommal és harcostársammal.
Viszont szomorú, mert csak szemből vagyok érzékelhető, oldalnézetem beleveszik a hátterembe.
Örvendetes, mert felsőtestem kezd Bruce Lee-éra hajazni, de szomorú, mert közben meg minden tagom merő fájdalom. Legvadabb képzelgéseimben sem dolgoztam ennyit.
Az otthon kreált mondásom, amiből évek során szállóige lett, amire igen büszke is vagyok, miszerint-Inkább az unalom öljön meg, mint hogy a munkába pusztuljak bele!-itt érvényét veszti, mert itt csak a melóba lehet belehalni.
Eleinte. S remélem igazuk lesz a tapasztaltabbaknak, hogy az első fél év merő szopás, de aztán jobb lesz, mert unom már nagyon ezt az egyoldalú erotikus játékot.
 S mivel unom, nekiláttam új állást keresni.
              Rávettem lakótársamat, akit ne nevezzünk sehogy, mert tán még a DEA is keresi, hogy menjünk el munkát keresni.
Ő is elégedetlen a banánszakmában betöltött szerepével, meg én sem úgy haladok a hotel biznic ranglétráján, ahogy terveztem. Mindketten offosok lévén, / offos az aki szabadnapos, a day off kif. röv. vált. / hátizsákunkba önéletrajzokat, zsebünkbe cigarettát és egyéb hasznos holmit pakolván, útra keltünk.
Nekem már a busz is nagy kaland volt, mert még sosem ültem ilyen szerkezeten. Ja, vegyültem a néppel.
És erről eszembe is jutott, hogy ezentúl ezt rendszeresen teszem, mert Kedvesem új állásához kocsi kell.
Kengyelfutó lettem.
Persze ezt is alaposan megterveztem. Kinéztem térképen a hotel környékét, elfurikáztam kocsival és szemrevételeztem, hogyan is néz majd ki a buszmegálló, ahol nap mint nap leszállok. Olyan mint a többi, de nekem mégis új, mégis más, mint ezer többi testvére. Átsétáltam a másik oldalra is, mert haza is kell ám jutnom. Ez már kicsit másabb, mert hazafelé két fedett megálló van egymás mellett, és nem mindegy hol áll meg az ember, mert a buszok elvileg csak a saját megállójukban szedhetik fel a lúzereket, akiknek nem futja autóra. Integetni kell, mert ha nem teszed, meg sem áll. Stoppolni kell a buszt.
Viszont kitágult a világ számomra. Gyönyörű ez a város. És ami a legszebb. Minden reggel kétszer mentem át kocsival az Avon folyón, hídon bakker, de még nem láttam dagálykor, ezért erősen rácsodálkoztam mikor első alkalommal megpillantottam vágyaim tárgyát kövéren a busz tetejéről.
A nyolc órás busz pont tetőzéskor megy át felette, hát az félelmetes. Képzelj el egy két-három méter széles csermelyt egy irdatlan nagy katlan alján, és ugyanezt, mikor a katlan teljesen tele van. Phú banyek!
Majd csinálok képeket, de egyelőre happy vagyok, ha elérem a buszit.
          Igen, álláskeresés.
No az nem nagyon volt. Barátom ellazult, aztán minden ügynökség előtt megbeszéltük, hogy azok az állások, amikre jelentkezőket keresnek, mind szarok, tehát nem is érdemes bemenni.
Én még beugrottam egy Fisendcsipszbe, leadtam a CV-met és ennyi.
Illetve nem, mert társam tudott egy ügynökséget, amit még nem látott belülről, viszont kurva messze volt onnan ahol voltunk, ezért nekivágtunk gyalogosan.
    És hihetetlen dolog történt. Nem, állásunk nem lett.
Lehet, hogy a hotellobby állt a háttérben, lehet a brazil banánmaffia, én nem tudom, de meg akartak minket ölni. Nekünk úgy tűnt.
Van a Temple Way végén, ahol beletorkollik a Bond streetbe és keresztezi az Old market str.-egy hatalmas körforgalom. Mi épp azon ügyködtünk, hogy apró tippenésekkel átjussunk ábólbébebébőlcébecébőldébe, mikor is állván egy járdaszigeten, vártuk, hogy bezöldüljön a lámpa, és hatalmas lendülettel jött egy kisteherautó, és a választható megoldások közül a lehető legrosszabbat választotta. Mehetett volna tovább a forgóban míg meg nem unja, kanyarodhatott volna előttünk balra kisívben, elhagyva a ringlispít, vagy tudom is én, de nem.
Sofőrünknek mi lettünk az alternatíva. Jön, jön, bög a motor, egyre gyorsul, már látjuk a sofőr arcát, ami merő nyugalom, mi meg várjuk, hogy mi lesz ebből, mert méterenként fogyott a lehetőségek tárházából a kivitelezhető ötlet. Bennem még az is felötlött, hogy tán valami közúti karbantartó, aki egyenesen az F1 világából csöppent elénk, s majd egy emberes drafttal kihozza a kocsit a bajból, de nem. Sofőrünk egyenesen nekünk hajtott. Barátom félre ugrott én nem, mert azt már megfigyeltem, hogy itt a járdaszigetek olyanok, mint egy kisebb erődítmény. Nem egy autót láttam már elvérezni rajtuk. Masszív, stabil építmények, és közel negyven centi magasak. Ha erre valaki felugrat, megérdemli a díjat, legyen az bár az életem. De nem nyert.
Hatalmas csattanással landolt a sziget csücskén, hátsó kerekei a levegőbe emelkedtek, a légzsák belevert eszmélő emberünk arcába, aztán barátom visszasétált a járdaszigetre, és megvártuk a következő zöldet, és elsétáltunk a felénk rohanó embertömegben. Mindenki látni akarta mi történt, mi nem, mert részesei voltunk.
Az ügynökségen meg megmondták, hogy amíg nincs angol jogsi, ami 50 font és semmi egyéb procedúra, addig nincs sofőri állás.
        És akkor elmesélem még elnyuszisodásunk történetét, mert igen tanulságos.
Ismét csak barátommal mentem álláskeresőbe, de célirányosan.
Találtam az egyik takarítandó szobában egy pizzás dobozt, rajta narancssárga cetli. Drivers wanted.
Lekapartam, hazavittem, neten rákerestem, és tényleg. És még sok más betöltetlen állás várt reánk.
Nosza. Megkötöttem az alkut barátommal, én elviszem, ő beszél, mert mégis csak jobb az angolja, mint az enyém.
Részemről a szerződést teljesítettem. Elmentünk kocsival a pizzkészítő bolthoz, ahol barátomé lett volna a főszerep.
De jaj! A pizzázóban rengeteg ember. S ugye, aki nem ösztönösen beszéli a nyelvet, annak minden nyilvános megszólalás, szereplés, s vannak akik ettől benyuszisodnak.Partnerem is így tett.
Megdöbbentem, mikor szóla, -Mindjárt, csak kicsit összeszedem magam.
Aztán még jobban, mikor ismét szól-Bocs Lajosom, ez nem fog menni.
Ekkorra már rám is átragadt a nyusziság, így hát dolgunk végezetlenül kullogtunk vissza a kocsihoz. Sokáig nem is szóltunk egymáshoz, annyira benyuszisodtunk.
Mariann megígérte, vasárnap eljön velem. :)
Ez elég lapos lett, de évek múlva ez is fog annyit érni, mint egy Leonardo vázlat. DDD