Lugosi Béla nyomán tovább a holtak útján

               A kissé bonyolult cím nem takar semmit, csak az első halloween partymat.
Mondhatni, első bálozó voltam. A szüzességemet viszont nem ezen a bálon vették el.
Nem írok sokat, beszéljenek helyettem a képek, de annyit monitorra vetek, hogy nagyon fasza társaság jött össze. Vegyesen voltak lengyelek, csehek, szlovákok, bolgárok, meg ki tudja milyen nációk, meg mi ketten magyarok.
Volt tüzijáték, amiért el kellett gyalogolni a közeli parkba  Pár fickó cipelte az előre állványokra meg fatáblákra szerelt cuccot. Volt tűzoltó készülék, sőt a két kanócosnak műanyag fejvédő /kobak/ is dukált.
Ez biztos valami előírás.
Egyetlen intermezzo zavarta meg a kezdést, két randőr képében.
Jöttek szólni, hogy egy helikopter köröz a park felett, és talán megvárhatnánk míg elmegy, nehogy lelőjjük, vagy megzavarja a sofőrt a fényjáték.

Itt még csak tréningezek. Gyúrok a nagy bulira.

                                           Itt is.

                                          Tényleg jó randa lettem. Pláne így közelről nézve.

                   A háziasszonyunk Kassa, mint Monroe kisasszony tele szájjal. Balra egy másik kollegina.

                                           Még mindig eszik.

                                          Végre lenn van.

Az a kis kobold mindenütt ott volt, és ahányszor felénk jött megkérdezte-Mit isztok?- Amire én rendre azt feleltem-Viszkit-

                                          Néhány jópofa alak.

Ezt Mariann fotózta, arcátlanul belevillantva a láthatóan apátiába süllyedt fickó orcájába.

                                          A három Grácia.

                                          Itt, ebben a parkban volt a tüzijáték, csak most sötét van. DDD

                                          A kobold megint.

                                          Ez meg Mariann mellett a Greg, egy csudapofa lengyel fickó.

                                          Báthory a trónján.

             A szivarceremónia 1.

                                           2.

                                           3.

                                          Jajj de szeretik egymást. De tényleg.

                                          Smink nélkül otthon. Otthon?

                                         Talán még sminkben vagyok, de tudja fene.

Fucking lucky Lui

       Nos igen. Pokerezni voltam az elmúlt éjjel.
Nem kell nagy dologra gondolni, csak az egyik helyi krimóba ugrottam el a spanommal, ahogy mostanában a havert jegyzik.
      Hol is kezdjem? Talán ott, hogy megvettem a palack viszkit, ami ahhoz kellett, hogy a görcsösséget oldja.
Ezzel, meg tíz fonttal felvértezve vágtam neki az iccakának.
Maga a hely, ahol játszottunk, egy kocsma volt, az egyik mellékutcában. A neve Shakespeare.
Csuda egy hely az.
Ahogy beléptünk, megcsapott a jellegzetes kocsmaszag, de ebben nem volt tabak illat, mert tilos a dohányzás.
Mi maradt? Sör-, whiskey- és enyhe húgyszag keveréke. Huh, nagyon kocsma volt.
A közönség meg szuper. Az első asztalnál mintha a ZZ Top tagjai ücsörögtek volna. Bátortalan Hy-omra lelkesen üdvözöltek. DDD  Ja, és a hangszórókból a Motorhead üvöltött. Éreztem, hazaérkeztem. :)
Barátom felvilágosítást kért a csapostól a versenyről.
Heh, a csapos egy szakállas hosszú hajú veterán volt bőr cowboy kalapban. Elirányított az illetékeshez, de közben megkérdezte, iszunk-e valamit. Hogyne má'! Sört.
Itt pintben mérik, ami kb. egy korsónak felel meg, de nics hab, mert a csapos színültig csorgatja a pohit.
Ha megvetted, jár a sör, nem a habja.
     Na, hogy tovább fűzzem a gondolatmenetet, és vájkáljak az emlékeim között a rengeteg indukciót válogatva, a verseny menete végtelenül egyszerű, viszont rendkívül barátságos, a kispénzű, játékot szerető emberekre méretezve alkották.
5 font a beülő, korlátlan rebuy két órán keresztül, húsz perces, duplázódó vakszintek.
A verseny gazdája volt oly korrekt, vagy nem is tudom, inkább velejéig becsületes fickó, hogy mikor megtudta, nem igazán beszélni angol, felajánlotta, üljek a barátommal egy asztalhoz, ő majd segít eligazodni a társalgásban. Mert az oszt ment ezerrel.
Fel sem vetődött benne a gondolat, hogy esetleg összebeszélünk a magunk fura nyelvén.
Mi meg voltunk annyira fair fickók, hogy játék közben csak angolul csevegtünk.
Osztottak is rendesen, mert ilyen amatőr jellege volt a játéknak. Bátortalan, egy-két vaknyi emelések, semmi visszakérdezés. Én meg bele a közepébe. Építettem az imidzsemet, amit laza agrora vettem, mert mindenki befeszült, mintha a WSOP-n lenne.
Érdekes, hogy bár rebuyos volt a játék, senki nem vett az első másfél órában. Ésszel játszottak, de tudás nélkül. Már jóval átlag felett jártam, mikor befutott harmadik társunk, akinek szintén a mi asztalunknál csináltak helyet.
Egy iszonyatosan szép blöffel rögtön fel is duplázta magát, de csak azért, hogy pár leosztással később nekem adja minden pénzét.
Nem ragozom, AJ-val agresszorkodtam a gombról, és találtam két megadót. Magyar társamat, meg egy feszes angol hobót. Floppon luksorom kerekedett, egy tizes hiányzott, de a turn megint dáma lett.
Magyar társam all in, angol tovább emelt, így akkora kasszát képeztek ketten, hogy vétek lett volna kimaradni belőle. Ha jön tizes fasza, ha nem rebuy. És jött a drága, és Lui papa bezsebelte az iszonyatos kasszát.
Magyar társ időt kért. Sétált egyet, magában biztos a mamámat is szidta, de ez érthető, mert dáma szettjét aláztam riveren.
Ettől fogva én lettem az ítéletvégrehajtó. Meg a fucking lucky Lui. DDD
Közben volt egy bájos intermezzo is. Az egyik hobonak szülinapja volt, amit nagy betűkkel ki is írtak a kocsma falára, meg hozták a tortát, ahogy kell.
Oda a pokerasztalhoz. Elénekeltük az ide illő strófát, hátbaveregettük, megünnepeltük kicsit, aztán játszottunk tovább.
Rövidre zárom már a sztorit, mert begörcsöl a két középső ujjam.
Összeültetésnél egy félelmetes fickó volt csak a csapatban. Olyan volt a feje a fazonnak, mint Walter Matthau-é.
Vágta a pofákat, adta a fals üzeneteket, én meg beszoptam őket, mint egyedüli olyan, aki figyeli a többieket. DDD
Le is felezett rendesen, majd egy jól titkolt szettel majdnem lenullázott. Közben a jobbomon álló fazon, mert olyan részeg volt, hogy ülni nem tudott, szintén rajtam élősködött.
Két vakon mondott all in visszahozott a játékba, de csak azért, hogy AQs-emmel belefussak Matthau AK-jába. Jött az ász, de odahordta az összes létező királyt is az a dög.
Kiestem de harmadikként. Házigazdánk nagyon örült a helyezésemnek, amit egy huszassal díjazott.
Elmondta, hogy ilyen élvezetes nagyon régen volt már a verseny, és ilyen sokáig még soha nem tartott.
Hajnal fél egyig húztuk. Ja közben a kocsma be is zárt, de a tulaj még csak utalást sem tett arra, hogy szaporázzuk meg a dolgot.
És, hogy ki lett a nyertes?
Walter Matthau. Meg mindenki, aki jelen volt ezen a bulin.
Elmenőben mindenki gartulált mindenkinek, mindenki minket dícsért, hogy milyen tökös gyerekek vagyunk, és hogy jövő vasárnap ugyanitt.
Én ott leszek. Ha Kedvesem elenged. :)

Nyelvi nehézségek

      No nem olyanok, kedves huncutkodók, hanem ilyen angol nyelvik.
Sok-sok kaland, meg számomra nevetséges történetek fakadtak, meg fakadnak folyamatosan abból, hogy
nem igazán az angol a preferált nyelv agyamban.
Bár, ha kérdeznek, azt mondom, hogy hát eladni éppen nem lehetne, hacsak nem valami körmönfont rejtjelezéssel fogalmazzák meg az adás-vételem.
   Tudok én sok mindent, csak nem hagynak rá időt.
   Múltkoriban is takarítgatok a szobában, mikor is bejön a hétvégi szupi-csóka, aki angol és olyan orrsövényferdülése van, hogy az István, akinek most nem jut eszembe a neve, de úgy hörög, mint Dart Vader, no az elbújhat mellette, és keres valamit, de nem tudtam rájönni, hogy mi a fenét akar, pedig a levegőbe is lerajzolta. Feladta, elment.
Aztán elkezdtem gondolkodni...
Ájron, az ugye vasaló, bord, az meg deszka többek közt, s már tudtam is a megoldást. Röpke háromnegyed óra alatt megfejtettem.
Tehát leszögezhetjük.
Tudok én angolul, csak türelmetlen nép a britt. DDD
   Vagy néha lusta vagyok elöljáró szót tenni, mert minek.
Pakolgatom egymás után a szavakat és ha kicsit gondolkodnak, megértik.
Ez is szupivazis sztori, csak a hömpölygős. Tudjátok a nagyon dagadt.
   Folyik a napi protokoll és hallom a hullámverést.
-Na jön már a dagadék.-gondoltam magamban. És jött is, mint a vörösiszap.
-Ládzsosz- kezdte a disznaja. Innen magyarul folytatom, mert jobbára a test-, illetve a zsírbeszédjéből értem meg csak, hogy mit is szeretne.
-Az egyik fürdőszobában haj van a lefolyóban. Menj, és szedd ki.
Erre én.
-Gó bekk., end....
Egyetlen kis szócska hiányzott az elejéről, és már mekkora csodálkozást váltottak ki a szavaim.
Buci képe elkerekedett, de már nem volt kedvem korrigálni. Fáradt voltam elmondani mégegyszer egy ilyen körmondatot az áj elöljáróval együtt.
Lássuk, mire jutunk a nevelésében. A disznók nagyon okos állatok.
És elment, majd visszajövet jelentette, hogy kiszedte a hajszálakat.
   Duci szupi úgy látszik a mikronézése miatt lett alkalmazva, mert azt például még egyszer sem vette észre, hogy hiányzik a szék a szobából, vagy nem tettem szappant a poharak mellé, de a hajszálak miatt rendszeresen jön.
Egy ilyen hajcucc miatt jött vissza épp a szobámba és már messziről kiabált:
-Ládzsosz /de utálom ezt/ in bászrúm heeer. OK? Heeeer. De így elnyújtva, nyávogósan, s közben húzgálta a haját.

-OK! OK!- mondom én. Heer. Máj her lédi? -s már robbant is ki belőlem a röhögés.
Ő sajnos nem olvasta Show regényét, és a mjuzikelt sem láthatta, mert nem nevetett velem. DDD

Murphy után utánam...

A tea biológiája.
   alaptörvény
   1, A tea mint folyadék nem létezik.
   Tények a teáról
      A tea rosszindulatú organizmus.
      A teát a Brittek fejlesztették halálos fegyverré. Tejjel keverve végzetes.
      A tea nem marad a csészében. Utat talál a csésze oldalán lefelé, és megbúvik a fül környékén, ahol nehéz
       észrevenni és likvidálni.
   Észrevételek
   A teát az angolok nem isszák csak megcsinálják, aztán békén hagyják.
   Külön embert használnak az ártalmatlanításhoz.
   Egy tea után a csésze használhatatlan lesz.
   Egy filter tea még döglötten is veszélyes.
A sminklemosó labdacs titkai
   A sminklemosó labdacs nem része az univerzumnak.
   Egyáltalán nem része semminek.
   A nők az ilyen labdacsot csak a padlón tudják elképzelni. Tudatuknak nem része, hogy esetleg szemetesben is tartható.
   Minél több, annál jobb nekik.
   Minél több, annál rosszabb nekem.
   Minél színesebb, annál rondább.
A vizesblokk alaptörvénye
   Bármily tiszta, közelről gusztustalan.
A zuhanyrózsa a másik idegen faj a földön.
   Önállóan létezik, és akkor folyik, amikor akar.
   Akkor folyik, mikor már tiszta a kabin.
   Vagy ha ruhástól állsz alatta.
   Nem kell megnyitni. Teszi a dolgát.
A nők hármas törvénye
   Három dolog miatt járnak hotelekbe a nők.
1, dugni és/vagy menstruálni
2, szőrteleníteni
3, hajat festeni
Ha egyiket sem csinálják...
...nem nők
   nem földi lények
...nem ivarérettek

És mivel nem akarok újabb bejegyzéssel ezen remek fölé kerekedni....

itt van a bőrjeki, amiben viszem majd az onokámat  koncertekre. Csak azt nem tudom, hová teszi a cigit, mert elég pici zsebecskéje van. DDD

Önplágium

Aki már ismeri az alábbi sztorimat, kérem ne lőjje le a poént! :)

         Minden hotelban vannak fogyatékos, sérült emberek részére kialakított szobák. Ott is ahol dolgozom.
Szeretem őket, mert egyszerű takarítani. Nagy terek, minimál bútor. Egy furcsaság van bennük. A wc mellett van egy vékony piros zsinór, ami a plafonból jön lefelé egészen a földig, és két helyen is van rajta fogantyú. Egy váll magasságban, egy meg olyan térd körül. Ez engem végtelenül izgat. Ahányszor meglátom, meghúznám. De agyam mindig készen áll és lebeszél.
Megint kaptam ilyet.
         Már előre izgultam, vajh tudok-e majd parancsolni őrült vágyamnak.
Belépek és mit látok? Mintha lejjebb lenne a zsinór. Vagyis a fogantyúk már nem olyan magasságban figyelnek, ahol lenniük kell.
Tudtam, ha sokáig foglalkozom a problémával, akkor baj lesz.
És botor mód félre téve óvatosságom, megközelítettem a zsinórt.
Eh, csak igazítok rajta-nyugtattam ébredező tudatos énem.
Azzal altattam, hogy megpróbáltam feljebb tolni a zsinórt, ami annyit sem használt, mint darázs ellen a szellentés, hogy visszakanyarodjunk kicsit az előző meséhez.
-Na ez nem jött be-morfondíroztam kissé, majd anélkül, hogy agyamnak esélyt adott volna korrigálni, kezem azt mondta:
-Húzzuk meg kicsit. Ez meg olyan, mint a kis megcsalás. Esküszöm nem dugtam meg, csak orálszex volt.
Agyam ébredt-NEEEEEE
De már későn, mert meghúztam kicsit, amivel egyidőben megszólalt bennem, meg valahol máshol is egy vészcsengő.
A szobaajtó fölött kigyulladt egy vörös izzó és megszólalt a telefon.
-Le van szarva! Ha akarnak valamit, majd feljönnek, oszt megmagyarázom.
Telefon elcsitul, de csak azért, hogy tíz másodperc múlva még idegesítőbben terelje el figyelmemet a napi protokollról.
Hja, a mentőknek is van protokolljuk.
-Fel kell venned Lui, mert ha ezek kivonulnak potyára, rádverik a balhét!-biztattam magam, és felvettem a kagylót.
Ha én támadok, még nyerhetek is, latolgattam az esélyeket, míg nagyon lassan hallótávba emeltem a szelfont.
És a párbeszéd, ami támadással kezdődött:
-Háj men. Ájem a hauzkíper, end áj klíning hier, end áj veri idiot, bikóz áj pold dö faszom tudja mit, end ájm szorri, veri ájm szorri. OK?
-Itt a mentős jön, aki feltett egy csomó kérdést, amit nem értettem, csak a végét, hogy iccorráj?
Aha, gondolom arra kíváncsi, mi a búbánatos picsáért húzta meg valaki a zsineget, ami az övék.
-Áj klíning in rúm, end dö zsineg kojld dö máj hend /ami egy hatalmas baromság, de az ürge a túlsó oldalon kiszűrte a lényeget/
-Megint ő jött, de már barátságos volt a hangja, és megint értettem a végén az iccorrájt.
-Jessz máj brader, iccorráj, end veri ájm szorri agen, end hev a nájsz dé eend babáj.
Ez volt életem első angol nyelvű telefonos csevegése, ami által hatalmasat nőttem a szememben.
        És angolul nem tudóknak a nyers fordítás:
Szeva ember! Egy házvezető/nő/ vagyok és itt takarítok és egy nagy idióta vagyok, mert meghúztam a faszom tudja mit és elnézést, nagyon elnézést.
Takarítok a szobában és a zsineg rátekeredett a kezemre.
Igen barátom, minden rendben és nagyon elnézést még egyszer, és legyen szép napod! Viszlát! 
         Ennyi volt a történet. Remélem tetszik majd! Neked biztos Gyurika. DDD

Az élet nagy csodája

Ma délután nagypapa lettem és roppantul boldog vagyok, mert mégis csak az első.
És Viktor  Ákos, és egészséges, és a mamája is az.
Már ki is néztünk neki Mariannal egy aprócska motoros bőrdzsekit.
Aztán majd megyünk együtt koncertekre csajokat hajkurászni. DDD
Mert ugye köztudott, hogy kisgyerekkel meg kutyával lehet legjobban csajozni.
Ez most csak ilyen rövidke lett, amiben szétkürtöltem örömömet.