Csendes Don

         Hogy miért a cím?
Nem akarok nagy arcnak tűnni, de egyike kedves olvasmányaimnak. Nem vagyok orosz fan, egyszerűen lenyűgöző ahogy a kozákok életét leírja Solohov. És most az olvasás tűnni látszik, mert angolul kellene, ami, büszkén állítom megyeget, de nem élvezem azt, hogy egy oldalnyi szövegből megértek egy mondatot. DDD
    És már el is érkeztem fő mondandómhoz, a nyelviskolához.
Ha leírom a nevét, az nem lenne korrekt, de akik Bristolból olvassák, rá fognak jönni miről hadoválok, sőt szerintem már most tudják.
Hetente kétszer járok a műintézetbe. Komolyan, többször, mint kocsmába. Otthon sörözöm.
Két oktató is próbálja belém plántálni a tudományt.
Hétfőnként Meg az angol angol tanár, szerdánként Joe, a magyar angol tanár.
Kibaszottul élvezem az órákat, mert hétfőnként például igazi kihívás két órát összezárva lenni egy londonival, úgy, hogy ő nem érti én mit mondok, én meg próbálom megfejteni az ő mondandóját. De én úgy veszem, mint általánosban a gyakorlati órát. Mostanság azt hiszem technika óra. Ha egyáltalán van még ilyen. No, az a lényeg, hogy igencsak hasznos és gyakorlatias tud lenni egy ilyen prológ. Felmérem hol tartok, Meg meg felméri, hány ilyen idióta van még az isiben.
Azért haladok, bár ha lassan is.
Gondoljatok bele, mennyi elhivatottság, türelem és szakmaszeretet kell ahhoz, hogy amikor már századszor mondom rosszul kiejtve a szót, tanáraim még mindig kedvesen mosolyogva javítanak ki.
Én a helyükben már lebasztam volna egy-két fülest.
-Nem tanulsz az anyád hétszentségit? Zzzu.
-És hozdd ki  az ellenőrzőt meg küldd be anyádat, apádat vagy a feleséged!
Szóval szeretek ott lenni. És az instant kávé is ingyen van. DDD
És a közösségkovácsoló ereje is határtalan.
Nem tudom hány embernek segítettek már lakást, munkát szerezni. Hivatalos ügyben eljárni, különféle iratokat fordítani.
Nekem is próbálnak másik melót szerezni, de valahogy nem jön össze. De majd egyszer csak...
És vannak rendezvények is, amiken legnagyobb sajnálatomra még nem állt módomban részt venni.
        Mi van még?
Poker nem volt mióta visszajöttünk, mert Süti barátom az angol érettségijére készül.
Nem angol nyelvből, hanem az angol emeltszintűt célozta meg. Nem hülye gyerek a barátom.
       Jaj ezt elmesélem, bár kissé ordenáré lesz.
Takarítok a hotelben, ahogy szoktam és hallom ám, hogy a folyosón valaki egyre hangosabban kántálja, Excuse me.
Nagyon untam már ezért kinéztem. Hát nekem intézte a szavait egy kis arab gyerek, olyan húsz év forma.
Egy szál alsógatyában állt az ajtajánál és azt tudakolta, meddig kell elhagyni a szobát.
Penge vagyok e téren, ezért már löktem is a választ. Tizenkettőig elhúzol vagy jön landriapó, de akkor véged.
Erre ő, hogy de ő kettőkor fog kicsekkolni. Megnéztem fél szemmel a szobalistámat, nem volt rajta szerencséjére, ezért mondtam, addig maradsz haver, amíg akarsz.
Megnyugodott és már kezdett felengedni.
Aszondja nekem: Come in.
Én oda kurtapöcs be nem megyek. Ismerem az arabokat. Nekik luk luk. legyen az vagina vagy ánusz.
Nem.-mondtam határozottan.
De ő csak erősködött és közben lopta a távolságot, mint a fociban a sorfal.
Hát kisköcsög, belőlem nem csinálsz hot dogot, de hiába beszéltem a szarjankónak.
Eluntam a dolgot, meg már kezdtem kínosan is érezni magam, gondoltam ideje rövidre zárni a sztorit.
Így hát sebességet váltottam agyban is és már löktem is:
-Hey man! Stop! One more stepp, and I kill you! OK boy? Go back in your room, and PSZT!
És most én léptem feléje.
Nem tudom mi hatott, a monológ vagy a feléje tett lépés, de sűrű szorrizás közepette visszatiplizett a szobájába.
    Van egy olyan téveszmém, hogy mivel nem beszélem a nyelvet választékosan, joggal lehetek bunkó a vendégekkel.
Szinte várom a delet, hogy a departosokat kiűzhessem odujaikból.
Jön a dél, mint a western filmekben, és Lui már zúzza is az ajtót. Ezt most fonetikusan írom jó?
Háj Mr. Áj vuld lájk klíning hier, bat jú in rúm. Tvölf a klakk, end jú go hom. Ok? Or jú sztéj van mór déj?
No? Akkor csekaut plíz! Tenksz.
Erre általában elsomfordálnak, de borravalót nem szoktak hagyni. DDD
     Volt még egy érdekes kalandom. Nem is kaland, inkább olyan furi volt.
Vannak maradós vendégek, ahol ágyneműt is kell cserélni.
Bekkcsendzs vagy bagcsendzs? Ezt nem tudom, mert a munkalapon csak az van, BC.
No mindegy.
Bekopogok, remélve, hogy senki nincs benn, mert aranyszabály, a vendég előtt nem cserélünk ágyneműt.
Sokáig gondolkoztam, vajh miért oly titkos ez a dolog, aztán arra jutottam, azért titkos, mert akkor láthatja a vendég, mit rejt a huzat. Ne tudjátok meg miben fekszetek egy hotelben! De a huzat az szép.
Perzse, hogy voltak a szobában. Két benga néger, izé, afroangol.
Én elmondtam miért jöttem, gondoltam egyeztetünk időpontot, amikorra elhúzzák a belüket, de csalódnom kellett, emrt a kollégája még aludt. Délután.
No mondom, uccsó szoba, én a protokolt leszarom magasról, és átadtam a lakónak két garnitúra ágyneműt, mondván, alkalom adtán kicserélhetik.
De résen volt a disznó és ahogy felocsúdott a meglepetésből, utánam szaladt a cuccal, hogy én húzzam át.
Hogy száradna le a faszod!-mondtam neki halkan, magyarul.
Visszamentem, áthúztam, közben felébredt a haverja is.
Hejj, asszondja, milyen bjutifull a haver ágya, akkor most az övét is és áthempergett a szépen megvetettbe.
Itt erősen gondolkodóba estem, hogy hagyom az egészet a picsába. Hát akkor a te farkad is jusson a haverodé sorsára.
De tűrtőztettem magam, mert ketten voltak, én meg még fáradt is.
Bízom benne, legközelebb érdekesebb dolgokkal jelentkezhetek, de most ilyen lapos az életem.
   Ajánlom mindenkinek, aki el is olvasta a Csendes Don-t, valamint a Galambháznak.