2010. december 30., csütörtök
2010. december 28., kedd
Ebből egy kicsit, abból egy kicsit.
De a fő téma máma már mi maradhat más mint a poker.
De hülye mondat lett ez.
Ott kezdem, hogy jött a Süti. És mi lapult a tarsolyában? Egy fél üveg házi készítésű förmedvény.
Én még ilyen szart nem ittam, de szerintem ő sem. Azzal biztattuk egymást, hogy ingyér van, meg amúgy is kurva hideg. Ártani nem fog.
Annyira nem is, mert csak módjával fogyasztottunk. Inkább rámentünk a csapolt Fosterre, mert az hiteles forrásból eredt.
Kellemes meglepetésként ért, hogy mikor megérkeztünk, mindenki a nevemen szólított, tehát vették a fáradtságot és megjegyezték. Sőt, az idegeneknek be is mutattak. He's the Lui. The fucking lucky man.
Nos Fortuna már az elején megüzente, kinyalhatom ám a seggét, dobszó mellett a katedrális tövében.
Már az ültetés is szerencsétlen volt, mert Valterral meg egy sunyiképű lengyel suhanccal kerültem egy asztalhoz.
Valtert nem kell bemutatnom, a sunyiképű lengyelből meg kinéztem, hogy igen agro, veszélyes ellenfél lesz.
Annyit tudtam lendíteni az esélyeimen, hogy leülésnél gyorsan a Valter melletti széket választottam, természetesen a bal kezénél. :) Nem vették oly szigorúan a szabály ezen részét.
Magáról a versenyről egyszerű lesz írnom, mert fold, fold és fold. Semmi, az égvilágon semmi nem jött.
Csak számok, de azok is olyan távol egymástól, hogy mire összeértek volna egy sort alkotva, már rég mindenki hazament. Fogytam, fogyogattam, míg rám mosolygott az a dög egy AKs képében.
Nosza játsszunk, gondoltam én, de sunyi lengyel, meg a haverja is úgy gondolták, mert szép betemre all in meg egy call volt a válasz. Mit csináljak? Betoltam a maradékot is.
És mibe néztem bele? Persze hogy.
Sunyi lengyel AA, haverja KK. Basszátok meg! Így lerontani Anna Kurnyikovát!
Sunyi elégedett volt, de a mosoly lefagyott az arcáról, mert haverjának riverre flösse lett az egyik királyával.
Rebuyt nem ekkor vettem, mert maradt még zsetonom, de végül arra is sor került.
Házigazdánk nem hitte el, hogy rebuyért megyek az asztalához.
No mindegy. Kihúztam valahogy összeültetésig. Mennyim volt akkor?
Egyszerű. Három darab zsetonom maradt. Egy ötezres, egy ezres, meg egy ötszázas.
Leültem, elhelyezkedtem, biztonságba helyeztem a sörömet, és már jött is a pofon. Vakemelés.
4K 8K. No fasza. Akkor lopjunk. De kitől és mit? Mert az összeg ami előttem árválkodott, arra sem volt elég, hogy egy tisztességeset ráhuhogjak valakire, nemhogy megijeszteni.
Mondjunk vakon all int! Az be szokott jönni. És most is.
Már 13K tornyosult előttem, ideje befeszülni.
Feszültem is, míg rám nem került a nagyvak szerepe. Nyolcezer és maradt előttem öt. Meg sem néztem a lapjaimat, toltam be ismét azt a pár fillért. Négy megadó, így nem maradt sok esélyem az A9-emmel, mint ahogy a végén kiderült. Egy csaj vitte flössel a kasszát.
Oda se neki, jót élvezkedtünk megest, és tovább mélyítettük kapcsolatainkat a bristoli polgárokkal.
Közben annyit vártam a folytatással, hogy karácsony is átsuhant rajtunk.
Hozattam lakótársunkkal otthonról füstölt csülköt, hogy majd összeütök egy jó kis bablevest.
Persze megpenészedett a rohadék, pedig a hűtőben tároltam. Az az egy vigaszom volt, hogy az övé is. Hiába no, minőségi Pick csülök zsugorfóliában. Nagy csalódás volt.
Csináltam töltött káposztát 24.én. Nyersanyagok híján igen körülményes dolog, de megoldottam.
Az asszonyoknak első nap nem ízlett. Érthető, mert nem jött a megszokott savanykás íz, meg picit kijött a fokhagyma bukéja is, meg ráadásul előtte töltött pulykamellet flamóztak, és már volt is az arcukban.
Így könnyű fikázni bármit is. Másnap már elégedetten mammogott Kedvesem, sőt már dícsérte is, hogy milyen finom. :) Harmadnapra mennyei mannává avanzsált a cucc.
Ennyi volt az ünnep, mert 25.-én már mindenki dolgozott, kivéve engem, mert nekem fizetett ünnep volt.
És ilyen szolíd lesz a szilveszter is, mert elsején tűz Magyarországra unokanézőbe, meg persze Mariannak államvizsga.
Valamelyik éjjel kiszúrta valaki a kocsink kerekét.
Három rokkantparkoló van az utcánkban, de csak kettő rokkant lakik itt. Legalább is az előző tulaj ezt mondta, úgyhogy a lakásunk előtt lévőt nyugodtan használhatjuk. Hát nem.
Egy udvarias levélke várta Mariannt a szélvédőre rögzítve, melyben elnézést kér az írója, de megkér szépen, hogy ne álljunk ide, mert ő egy nagyon beteg ember, és rossz neki messziről megközelíteni a lakását.
Plusz ki volt szúrva a gumi.
Gondolkodtam, és arra jutottam, a kettő nem ugyanaz a személy.
A tollnok intelligens elmélyű valaki, aki a kést használta az meg nem.Nagyon nem.
Átellenben lakik egy elég összevissza família. Nekik van rokkant parkoló egy öregasszony nyomán, akit reggel elvisznek a szállítók valahová, este meg hozzák. Lakik ott egy benga feka, aki fekete Audival Quattroval jár, meg egy fehér, nagyon kicsi, nagyon dagadt szőke picsa, aki meg egy fekete Wv-vel, meg még egy dagadék, meg a fasz tudja még ki. Ők lehettek a vandálok.
Sunyi népség.
Arra nem képesek, hogy kihúzzák a szemetes konténerüket, így meg nem viszik el. Halomban áll a szemét a kis előkertben, és a múltkor véletlen szemtanúja voltam, mikor benga feka két nagy zsákot a szomszéd kukába rejtett.
Azóta már a miénkbe is dugott a köcsög.
No én kiírtam volna a kertkapura, angolul persze, hogy "Köszönöm az oktatást! A munkámhoz elengedhetetlen a kocsi, mivel carer vagyok, aki idős, beteg embereken segít. Egész délelőtt hiába vártak, s nagyon remélem, hogy anyád is a reménykedők közt volt!"
Hotelban minden rendben, a fizetés szintjét leszámítva. Csendben csordogálnak a hétköznapok, amit csak néha tör meg egy -egy hangosabb orgazmus sikolya.
Ilyenkor már nem adnak ki szobákat csak az első emeleten, így nem kell bóklászni szanaszét.
Kértem szabit elsejétől tizenharmadikáig. Szó nélkül adta a Don. Biztos úgy van vele, hogy minek tépje a száját, úgysem értem. Pedig de. Egyre többet. Csak titkolom. Jól titkolom.
Néha egész jól elbeszélgetek a vendégekkel. Már ha nem bizonytalanodom el, hogy vajh jól értettem-e.
Mint annál a cingár faszinál, aki kopogott, bejött a szobába és kért még egy paplant. No azt nem szoktak.
Párnát azt igen, meg nagy ritkán polár takarót, de extra paplant soha.
Egy. Kurva vastag a dupla paplan nálunk. Kettő. Olyan fűtés van, hogy a poklot is innen táplálják távhővel.
Mondtam a faszinak, nem értem mit szeretne, talán ha megmutatná.
Mentem utána be a szobába, hát leszakadt rólam a víz egyből, olyan meleg volt benn. És mutatja, paplan, még paplan.
Ok.
Ha én nem hittem a fülemnek, Joe a szupivazi még úgy sem. Egyre csak hajtogatta, nem párna? paplan?
Én meg, hogy hát hülye nem vagyok, csak a nyelvet nem beszélem. Bementünk a szobába, víz le megint, meg már Joeról is, és mutatam, hogy PAPLAN köcsög, PAPLAN.OK? Nem párna.
Amúgy meg le vagy szarva. Én szóltam, aztán vagy szerzel a fagyosszentnek, vagy nem.
Hát ilyenek.
Eltűnt egy fiatal lány Bristolban. Szülei a híradóban könyörögtek, hogy ha valaki tud valamit, akkor jelentkezzen.
Huszonnegyedikén talált rá egy kutyás. Halott volt már. Megyilkolták. Borzalom.
Ma, 28.-án nem mentem dolgozni, pedig kellett volna. Beteg lettem, olyan igazi beteg. Már tegnap sem voltam a toppon, de elvánszorogtam. Hazafelé már nagyon nem voltam jól, és estére fel is ment a hőmérsékletem. Reggel aztán mondta Mariann, hogy inkább ne is menjek. Nem is tudtam volna, olyan szarul voltam.
Most lábadozom. Reggelire kamilla tea, ebédre egy kis skót leves, vacsira valszeg pirítós lesz. A káposzta puszta szagától felfordult a gyomrom, pedig nem az a bűnös tudom.
Lényeg, hogy mire indulunk Magyarországra, rendben legyek, mert különben nem mehetek az unokám közelébe.
Direkt nem írom, hogy haza megyünk, mert azt már elbaszták a politikusok, a rendszer. Sokat gondolkodom ezen, hogy hol a hazám, hazánk, és én arra jutottam, ott a hazám, ahol befogadtak, békén hagynak, és hagynak élni.
Stressz és hatóságok és kiskirályszerű hivatalnokok nélkül élhetek, élhetünk végre. Egyszerűen, mégis boldogan. Aztán ha unoka megnő kicsit, jöhetnek ők is hárman a fiammal és a csajával együtt.
És egy édes történet a végére.
Mariann jött hazafelé késő este a kocsival. Elöljáróban még annyit, itt nem állítgat meg a rendőr, hogy gépjármű ellenőrzés, pótféklámpakurblit és tartalék wolframszálat a pót izzóba prezentálni szíveskedjék vagy húszezer lesz kiskezitcsókolom.
No rombolt hazafelé Mariann, és az előtte lévő autót lemeszelte egy rendőr különítmény. Keresték a lányt még akkor.
Ezen a látványon úgy meglepődött Kedvesem, hogy szépen beállt ő is a lemeszelt kocsi mögé és várt.
Nem kellett sokáig, mert a túloldalról már át is sétált egy közeg és mosolyogva kérdezte: Hát magácska miért állt meg? Mire Mariann: Mert ő is megállt-intett fejével az előtte álló autó felé.
Ezen kicsit elcsodálkozott a rendőr, de aztán úrrá lett derültségén és szólt, hogy lehet nyugodtan tovább menni, de mielőtt elindul, nézzen hátra a válla felett, mert igen erős a forgalom mostanság.
De hülye mondat lett ez.
Ott kezdem, hogy jött a Süti. És mi lapult a tarsolyában? Egy fél üveg házi készítésű förmedvény.
Én még ilyen szart nem ittam, de szerintem ő sem. Azzal biztattuk egymást, hogy ingyér van, meg amúgy is kurva hideg. Ártani nem fog.
Annyira nem is, mert csak módjával fogyasztottunk. Inkább rámentünk a csapolt Fosterre, mert az hiteles forrásból eredt.
Kellemes meglepetésként ért, hogy mikor megérkeztünk, mindenki a nevemen szólított, tehát vették a fáradtságot és megjegyezték. Sőt, az idegeneknek be is mutattak. He's the Lui. The fucking lucky man.
Nos Fortuna már az elején megüzente, kinyalhatom ám a seggét, dobszó mellett a katedrális tövében.
Már az ültetés is szerencsétlen volt, mert Valterral meg egy sunyiképű lengyel suhanccal kerültem egy asztalhoz.
Valtert nem kell bemutatnom, a sunyiképű lengyelből meg kinéztem, hogy igen agro, veszélyes ellenfél lesz.
Annyit tudtam lendíteni az esélyeimen, hogy leülésnél gyorsan a Valter melletti széket választottam, természetesen a bal kezénél. :) Nem vették oly szigorúan a szabály ezen részét.
Magáról a versenyről egyszerű lesz írnom, mert fold, fold és fold. Semmi, az égvilágon semmi nem jött.
Csak számok, de azok is olyan távol egymástól, hogy mire összeértek volna egy sort alkotva, már rég mindenki hazament. Fogytam, fogyogattam, míg rám mosolygott az a dög egy AKs képében.
Nosza játsszunk, gondoltam én, de sunyi lengyel, meg a haverja is úgy gondolták, mert szép betemre all in meg egy call volt a válasz. Mit csináljak? Betoltam a maradékot is.
És mibe néztem bele? Persze hogy.
Sunyi lengyel AA, haverja KK. Basszátok meg! Így lerontani Anna Kurnyikovát!
Sunyi elégedett volt, de a mosoly lefagyott az arcáról, mert haverjának riverre flösse lett az egyik királyával.
Rebuyt nem ekkor vettem, mert maradt még zsetonom, de végül arra is sor került.
Házigazdánk nem hitte el, hogy rebuyért megyek az asztalához.
No mindegy. Kihúztam valahogy összeültetésig. Mennyim volt akkor?
Egyszerű. Három darab zsetonom maradt. Egy ötezres, egy ezres, meg egy ötszázas.
Leültem, elhelyezkedtem, biztonságba helyeztem a sörömet, és már jött is a pofon. Vakemelés.
4K 8K. No fasza. Akkor lopjunk. De kitől és mit? Mert az összeg ami előttem árválkodott, arra sem volt elég, hogy egy tisztességeset ráhuhogjak valakire, nemhogy megijeszteni.
Mondjunk vakon all int! Az be szokott jönni. És most is.
Már 13K tornyosult előttem, ideje befeszülni.
Feszültem is, míg rám nem került a nagyvak szerepe. Nyolcezer és maradt előttem öt. Meg sem néztem a lapjaimat, toltam be ismét azt a pár fillért. Négy megadó, így nem maradt sok esélyem az A9-emmel, mint ahogy a végén kiderült. Egy csaj vitte flössel a kasszát.
Oda se neki, jót élvezkedtünk megest, és tovább mélyítettük kapcsolatainkat a bristoli polgárokkal.
Közben annyit vártam a folytatással, hogy karácsony is átsuhant rajtunk.
Hozattam lakótársunkkal otthonról füstölt csülköt, hogy majd összeütök egy jó kis bablevest.
Persze megpenészedett a rohadék, pedig a hűtőben tároltam. Az az egy vigaszom volt, hogy az övé is. Hiába no, minőségi Pick csülök zsugorfóliában. Nagy csalódás volt.
Csináltam töltött káposztát 24.én. Nyersanyagok híján igen körülményes dolog, de megoldottam.
Az asszonyoknak első nap nem ízlett. Érthető, mert nem jött a megszokott savanykás íz, meg picit kijött a fokhagyma bukéja is, meg ráadásul előtte töltött pulykamellet flamóztak, és már volt is az arcukban.
Így könnyű fikázni bármit is. Másnap már elégedetten mammogott Kedvesem, sőt már dícsérte is, hogy milyen finom. :) Harmadnapra mennyei mannává avanzsált a cucc.
Ennyi volt az ünnep, mert 25.-én már mindenki dolgozott, kivéve engem, mert nekem fizetett ünnep volt.
És ilyen szolíd lesz a szilveszter is, mert elsején tűz Magyarországra unokanézőbe, meg persze Mariannak államvizsga.
Valamelyik éjjel kiszúrta valaki a kocsink kerekét.
Három rokkantparkoló van az utcánkban, de csak kettő rokkant lakik itt. Legalább is az előző tulaj ezt mondta, úgyhogy a lakásunk előtt lévőt nyugodtan használhatjuk. Hát nem.
Egy udvarias levélke várta Mariannt a szélvédőre rögzítve, melyben elnézést kér az írója, de megkér szépen, hogy ne álljunk ide, mert ő egy nagyon beteg ember, és rossz neki messziről megközelíteni a lakását.
Plusz ki volt szúrva a gumi.
Gondolkodtam, és arra jutottam, a kettő nem ugyanaz a személy.
A tollnok intelligens elmélyű valaki, aki a kést használta az meg nem.Nagyon nem.
Átellenben lakik egy elég összevissza família. Nekik van rokkant parkoló egy öregasszony nyomán, akit reggel elvisznek a szállítók valahová, este meg hozzák. Lakik ott egy benga feka, aki fekete Audival Quattroval jár, meg egy fehér, nagyon kicsi, nagyon dagadt szőke picsa, aki meg egy fekete Wv-vel, meg még egy dagadék, meg a fasz tudja még ki. Ők lehettek a vandálok.
Sunyi népség.
Arra nem képesek, hogy kihúzzák a szemetes konténerüket, így meg nem viszik el. Halomban áll a szemét a kis előkertben, és a múltkor véletlen szemtanúja voltam, mikor benga feka két nagy zsákot a szomszéd kukába rejtett.
Azóta már a miénkbe is dugott a köcsög.
No én kiírtam volna a kertkapura, angolul persze, hogy "Köszönöm az oktatást! A munkámhoz elengedhetetlen a kocsi, mivel carer vagyok, aki idős, beteg embereken segít. Egész délelőtt hiába vártak, s nagyon remélem, hogy anyád is a reménykedők közt volt!"
Hotelban minden rendben, a fizetés szintjét leszámítva. Csendben csordogálnak a hétköznapok, amit csak néha tör meg egy -egy hangosabb orgazmus sikolya.
Ilyenkor már nem adnak ki szobákat csak az első emeleten, így nem kell bóklászni szanaszét.
Kértem szabit elsejétől tizenharmadikáig. Szó nélkül adta a Don. Biztos úgy van vele, hogy minek tépje a száját, úgysem értem. Pedig de. Egyre többet. Csak titkolom. Jól titkolom.
Néha egész jól elbeszélgetek a vendégekkel. Már ha nem bizonytalanodom el, hogy vajh jól értettem-e.
Mint annál a cingár faszinál, aki kopogott, bejött a szobába és kért még egy paplant. No azt nem szoktak.
Párnát azt igen, meg nagy ritkán polár takarót, de extra paplant soha.
Egy. Kurva vastag a dupla paplan nálunk. Kettő. Olyan fűtés van, hogy a poklot is innen táplálják távhővel.
Mondtam a faszinak, nem értem mit szeretne, talán ha megmutatná.
Mentem utána be a szobába, hát leszakadt rólam a víz egyből, olyan meleg volt benn. És mutatja, paplan, még paplan.
Ok.
Ha én nem hittem a fülemnek, Joe a szupivazi még úgy sem. Egyre csak hajtogatta, nem párna? paplan?
Én meg, hogy hát hülye nem vagyok, csak a nyelvet nem beszélem. Bementünk a szobába, víz le megint, meg már Joeról is, és mutatam, hogy PAPLAN köcsög, PAPLAN.OK? Nem párna.
Amúgy meg le vagy szarva. Én szóltam, aztán vagy szerzel a fagyosszentnek, vagy nem.
Hát ilyenek.
Eltűnt egy fiatal lány Bristolban. Szülei a híradóban könyörögtek, hogy ha valaki tud valamit, akkor jelentkezzen.
Huszonnegyedikén talált rá egy kutyás. Halott volt már. Megyilkolták. Borzalom.
Ma, 28.-án nem mentem dolgozni, pedig kellett volna. Beteg lettem, olyan igazi beteg. Már tegnap sem voltam a toppon, de elvánszorogtam. Hazafelé már nagyon nem voltam jól, és estére fel is ment a hőmérsékletem. Reggel aztán mondta Mariann, hogy inkább ne is menjek. Nem is tudtam volna, olyan szarul voltam.
Most lábadozom. Reggelire kamilla tea, ebédre egy kis skót leves, vacsira valszeg pirítós lesz. A káposzta puszta szagától felfordult a gyomrom, pedig nem az a bűnös tudom.
Lényeg, hogy mire indulunk Magyarországra, rendben legyek, mert különben nem mehetek az unokám közelébe.
Direkt nem írom, hogy haza megyünk, mert azt már elbaszták a politikusok, a rendszer. Sokat gondolkodom ezen, hogy hol a hazám, hazánk, és én arra jutottam, ott a hazám, ahol befogadtak, békén hagynak, és hagynak élni.
Stressz és hatóságok és kiskirályszerű hivatalnokok nélkül élhetek, élhetünk végre. Egyszerűen, mégis boldogan. Aztán ha unoka megnő kicsit, jöhetnek ők is hárman a fiammal és a csajával együtt.
És egy édes történet a végére.
Mariann jött hazafelé késő este a kocsival. Elöljáróban még annyit, itt nem állítgat meg a rendőr, hogy gépjármű ellenőrzés, pótféklámpakurblit és tartalék wolframszálat a pót izzóba prezentálni szíveskedjék vagy húszezer lesz kiskezitcsókolom.
No rombolt hazafelé Mariann, és az előtte lévő autót lemeszelte egy rendőr különítmény. Keresték a lányt még akkor.
Ezen a látványon úgy meglepődött Kedvesem, hogy szépen beállt ő is a lemeszelt kocsi mögé és várt.
Nem kellett sokáig, mert a túloldalról már át is sétált egy közeg és mosolyogva kérdezte: Hát magácska miért állt meg? Mire Mariann: Mert ő is megállt-intett fejével az előtte álló autó felé.
Ezen kicsit elcsodálkozott a rendőr, de aztán úrrá lett derültségén és szólt, hogy lehet nyugodtan tovább menni, de mielőtt elindul, nézzen hátra a válla felett, mert igen erős a forgalom mostanság.
2010. december 17., péntek
Aztakurva!
Fenti kiszólás akkor hagyta el ajkaimat, mikor megnéztem mikor írtam utoljára, aztán átgondoltam mi minden történt azóta.
Első és legfontosabb, elköltöztünk végre a siralom völgyéből.
Fájdalom, de nem volt indulatoktól mentes az elválás. Ugye a landlord kezében ott van a depozit, ami biztosíték arra, hogy ha valami kárt okozol a kecóban, akkor abból levonja a kárt, a maradékot visszaadja.
Átcuccoltunk, visszamentünk a depozitért, de már láttam a feszkót az arcukon. Gondoltam is, nem lesz sima a válás. Úgy is lett.
Magyar testvérünk belecsapott a lecsóba.
-Késtetek a fizetéssel.
Igen valóban. Az elején késtünk három napot, mert pénteken volt fizu, mi meg hétfőn utaltunk. Meg még egyszer, mikor meg tényleg szarban voltunk, mert elfogyott a hazai lé, fizu meg még a távolban valahol.
Megbüntette őt a bankja 40 fontra mert csak.
-OK, vond le!
No nézzük a szobát, s mint akik tudnak valamit, már ráncigálták is el a szekrényt.
Engem is megdöbbentett a vastag penészréteg, ami mögötte volt.
-Hát ez penészes. Nem megfelelően használtátok a szobát. Szellőztettetek ti rendesen? Szerintünk nem.
-Persze öreg szellőztettünk, de ha normálisan fűtesz, nincs penész.
-Volt itt fűtve, de ti állandóan nyitott ablaknál voltatok.
-Akkor miről beszélsz ember? Ennyire kell a lé?
Ez csak egy részlet a párbeszédből, csak azért, hogy a jellemrajzokat mindenki felvéshesse az agyába.
Nem kaptuk vissza a lakbér időarányos részét sem, mondván akkor a maradék depot sem adják vissza, mert kell mesteremberre, aki újrafesti a szobát.
Itt szakadt el a cérna. Elkezdtem érezni tarkómban a zsibogást, ami nálam azt jelenti, vége a társalgásnak, mert az ölési vágy minden gondolatomat kiüti. Zakómat akkurátusan a sarokba vágtam, de Kedvesem halkan szólt: "Hagyjad, menjünk!" Pedig azt is mondhatta volna: Fogd, csibész!"
Ez tulajdonképpen nem Rátok tartozik, de mindenkinek tudnia kell, itt is élnek más felfogású emberek, azonkívül ez egy mérföldkő is az életünkben. Lezárult egy fejezet a bristoli sztoriban. Nem szabad elfeledni, mint ahogy magyar házigazdáinkat sem!!!
Az új kecó fantasztikus. Hárman költöztünk, s minden csodás.
Csendes egyirányú utca a miénk, de pár lépés és ott a pezsgés, a Church road.
Van itt minden, még maszek zöldséges is, ami errefelé nagy ritkaság.
És Polish bolt, benne mindennel ami magyar gyomor álma. Meg persze csempész cigi a pult alatt. :)
Meg rengeteg kocsma, de még ott nem voltam.
Mindjárt teszek fel képeket.
Járok iskolába is. Angolt tanulok ezerrel, no jó csak öccázzal. Fizetős, de majd meghozza az árát ez is.
Hárman vagyunk a csopiban, két leány meg én. Nincs nagy lehetőség sumákolásra. Nem lehet elbújni a társ háta mögé. Mondjuk nem is akarok, mert bár hihetetlen, de élvezem a dolgot, és itt nem a két vaginára gondolok.
Minden alkalom hoz újdonságot, amit másnap már élesben tolok az áldozatok arcába. DDD Hadd szokják franciás akcentusom. Bár az Kedvesemnek van. Mindenki azt hiszi, francia.
Lehet kialakítok egy roma akcentust, valami jó kis orrhanggal kombinálva.
-Hóvannyú geco?
-Vacckorném more?
-Hát oszt háold jér, he?
Közben odadobtam a sütőnek egy tepsi rakott krumplit. Ez volt a parancs. Nem szeretem csinálni, mert kiázik a kezemen a bőr.Háziasszonyok tudják miről beszélek.
Elvesztettem a fonalat. Pfú még csak hat óra. Sört sem ihatok még.
Mi volt még várjatok!
Jaj, ma kötötte a NET-et a Virgin, és ki maradjon itthon? A leghülyébb angolból. Én.
Mondtam is, ne csodálkozzanak, ha a doboz kinn lesz a kertben, esetleg a padlásra lövik fel.
De nem lett baj. Egyedül jött a csóka, mert itt olyan okosak, hogy nem kell két ember egy szaros nethez.
Bajban csak akkor voltam, mikor kereste a hálókártyát a gépemen. Ejh, nem jó ez így haver! Két gép a minimum, ami lóg a hálón, ahhoz meg rúter kék, de wifi. Szorri, és már hozta is a kocsiból az amúgy igen drága cuccot. Beállítottuk közösen, mert itt már én voltam fölényben a magyar XP miatt. DDD
Száguld mint a picsa.
Hehe. Olyan bátor lettem a végefelé, hogy megkérdeztem, kér-e kávét.
A szóegyvelegből kivettem a köszönöm, meg a minden rendben kifejezéseket, s ebből azt szűrtem le, hogy kell neki.
Meg előtte mondtam, hogy üljön le, de azt mondta, akkor elalszik.
Kell ide a kávé, konstatáltam.
A konyhában már elbizonytalanodtam, mert mi van ha nem, ezért vizet melegítettem, egy kistányérra raktam az üres csészét meg a nescafét, meg a cukrot külön, aztán elegánsan bevonultam a szobába, hónom alatt a vízforralóval. Lesett is rendesen, mi ez a hülye kávézási ceremónia.
Lepakoltam, aztán vártam, mi lesz. Nem nyúlt hozzá, ezért tíz perc után célirányosan rákérdeztem, mert kurvára útban volt a cucc: Nescafe? Yes or no? Just simle please!
Thanks, no, mondta vigyorogva. Én meg lerámoltam a gépről és csináltam magamnak egy hideg feketét, mert közben kihűlt.
Mi volt még?
Iggen, poker.
Két hete, talán három, hogy nekivágtam Süti barátommal az éccakának, hogy játszunk egy jót?
Mára kialakult az a hagyomány, hogy ezekre a túrákra én szállítom a whiskey-t, ő meg állja a söröket, meg vezet.
Jaj voltunk náluk. Csak úgy átruccantunk egy sörre, meg ittam egy pohár hazait, és mivel erősen jegesedett gondoltam vezetek én. Kedvesem nem szólt, mert gondolom neki is jobb volt így. De a lényeg, hogy egész úton olyan lelkiismeretfurdalásom volt amiért ittasan vezetek, hogy beszarás.
Legközelebb többet iszom mielőtt a volánhoz ülök, így elaltatom a lelkemet. DDD
No, nagy lelkesen megyünk a Sexpírbe, de gyanús volt a dolog, mert marhára fel volt díszítve még az utca is. Most tartották a hagyományos kézműves, meg a faszom tudja milyen fesztivált. Házigazdánk is gyanúsan részeg volt, s ekkor én már gyanítottam, nem lesz játék. Nem is, de azért minden pokerarc ott volt, mert bár már tíz éve minden évben ezen a napon van a fesztivál, mindenki bízott benne, talán most elmarad.
Ittunk egy-két pintet, aztán szóltam Sütinek, tipli van, mert egyedül én nem röhögök a standupos viccein, és már mindenki engem néz, mifasz bajom van a néger viccmondóval.
Átmentünk a Gála nevű kaszinóba, mert úgyis fel akartuk deríteni, csak sajnáltuk rá az időt.
Sokáig kerestük, mert a kikötői negyed puccos részén van, de egy középkorú öltönyös fószer mondta, kövessük, mert oda megy. S valóban.
Fene nagy kaszinó, s mikor Süti kérdezte, poker merre, ők mondták, a negyediken, de előbb regelni kell.
Az előcsarnokból csak ilyen metroátjárón lehetett bejutni a kánaánba.
Nálam semmilyen igazolvány nem lévén, a csaj megengedte, hogy anélkül regeljek, de megígértette, hogy legközelebb hozok iratot. Mindent előtte, a saját kezünkkel kellett kitölteni. Gondolhatjátok.
Aztán int a csaj, nézzek föl, Felnéztem, és akkorát villantott a szemembe a vaku, hogy utánna Sütivel kézenfogva mentünk a lifthez, mert mindketten megvakultunk kicsit.
Fasza képek lehettek. Két fagyosra mart orrú ember, akkora pupillákkal, mint egy teáscsésze, a fogukra meg nem tudnak bőrt húzni az állandó vigyortól.
No felmentünk a negyedikre, dobtunk egy sárgát, meg egy nyelet tüzes vizet, aztán kezdtünk vegyülni.
De nem nagyon tudtunk a tornacipős, farmeres szerelésünk végett.
Találtunk a terem végében egy asztalt, ahol négyen játszottak. Süti meg is kérdezte, ez a híres pokerterem?
Nem barmok, ez csak egy privát asztal, de ha visszamentek, ott van egy külön hodály, ott lehet jádzani.
Végül nem játszottunk, mert a min. beülő húsz font volt, mi meg már elittuk a javát. De megállapodtunk, ide még visszatérünk, kifosztani az ángliusokat.
Ja. Adtak belépőkártyát is. Ilyen mágnescsíkosat.
Viszont most vasárnap biztos, hogy Sexpír.
Elmondom még, hogy a hotelszakmában tolom még mindig, s idén ez már így is marad, mert hülyén venné ki magát, ha két-három hét meló után szólnék, hogy január elsején hazamennék.
Közben hét óra is lett, úgyhogy egészségetekre!
2010. december 9., csütörtök
Csak röviden.
Nem haltam meg Tisztelt Nagyérdemű, egyszerűen nem volt NET, amivel közvetíttethettem volna a gondolataimat.
És hadd ragadjam meg rögtön az alkalmat, hogy ez úton üzenjek azon követőknek, akik írásban is kifejezték aggodalmukat! Bár hiába, mert válaszra nem volt módom.
Köszönöm Gyurika! :)
No jó, ez egy, de számomra igen sokat jelent.
Barátom.
Félve írok, mert bármire kattintok, eszi a megabájtokat a számláló, és csak 5 gigás a limit.
Ebből 1,1-et ellőttem pár óra alatt, mert bekapcsolva maradt a torrent kliens és kapásból feltöltött ennyit hirtelen.
Ez csak ilyen szükségmegoldás, mert 17.-én kötik a rendes netet, ami itt a megszokott 24M és korlátlan.
Virgin.
Az új kéró pöpec. Hatalmas terek vannak benne, de azt is mondhatnám, alig van bútorunk. DDD
Költözés előtti nap este még matracért szaladgáltunk a városban, hogy legalább aludni ne a földön kelljen.
Mára már emberibb a kép, és minden nap kerül a lakásba valami apróság, amitől otthon az otthon.
No akkor ennyi.
És hadd ragadjam meg rögtön az alkalmat, hogy ez úton üzenjek azon követőknek, akik írásban is kifejezték aggodalmukat! Bár hiába, mert válaszra nem volt módom.
Köszönöm Gyurika! :)
No jó, ez egy, de számomra igen sokat jelent.
Barátom.
Félve írok, mert bármire kattintok, eszi a megabájtokat a számláló, és csak 5 gigás a limit.
Ebből 1,1-et ellőttem pár óra alatt, mert bekapcsolva maradt a torrent kliens és kapásból feltöltött ennyit hirtelen.
Ez csak ilyen szükségmegoldás, mert 17.-én kötik a rendes netet, ami itt a megszokott 24M és korlátlan.
Virgin.
Az új kéró pöpec. Hatalmas terek vannak benne, de azt is mondhatnám, alig van bútorunk. DDD
Költözés előtti nap este még matracért szaladgáltunk a városban, hogy legalább aludni ne a földön kelljen.
Mára már emberibb a kép, és minden nap kerül a lakásba valami apróság, amitől otthon az otthon.
No akkor ennyi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)