Végre!
Tegnap este ratifikáltuk a bérleti szerződést, melynek értelmében nov. 20.-án beköltözhetünk rég áhított házunkba. Beljebb költözhetünk a világ végéről. Új kecónk Redfield városrészben lesz. Két szintes sorházi, ilyen klasszikus építésű, ahol két bejárat van egymás mellett, meg egy picike előkertecske. Angol filmeken látni ilyet.
Két szoba az emeleten, egy a földszinten, amit nappalinak hívnak, meg egy hatalmas étkező, amit meg mi hívunk nappalinak. És hátul kert, egy bazi nagy 3x5 méteres. Ott termelem majd a konyhakerti növényeket. Mákot, gombát, kendert, meg mindent, ami egy háztartásban kell. A felét meg meghagyom parlagon. Tudjátok, a vetésforgó miatt. Nem vagyok ám én hülye városi. DDD Meg csinálok lugast a bornak. Illetve előbb a szőlőnek meg a palackoknak.
Nehezen indult ez az üzlet, mert három módon lehet itt lakást, házat bérelni.
Magánszemélytől, magánszemélytől, akinek van landlordja, meg ügynökségtől, akik meg drágán dolgoznak, és az ánuszodba is belenéznek, hogy mennyi pénzed van, bírod-e majd fizetni a rentet.
Mi a középső utat választottuk, de eleinte bizalmatlan volt, mikor megtudta, hogy külfik vagyunk.
Aztán egy személyes találkozón csak kibökte, hogy ugye mi nem ilyen veszélyes külfik vagyunk?
Bakker de! A hálóban lesz a bombagyár.
Aztán mi kezdtünk gyanakodni mikor kesben kérte a depozitot, ami nem kis summa.
Sokfelé kérdezősködtünk, mennyire gyakori itt az ilyen átveréses buli. Tudjátok, mikor más házát kiadom bérbe, akár többször is.
Ilyenről még senki nem hallott, sőt Mariann angol kolléganője a kérdést sem értette. Miért adná ki, ha nem az övé?
No mindegy. Túl vagyunk ezen is. A szerződéshez mi kellett? Semmi. Nem volt személyi meg útlevél, megafaszomtudjami. Aláírtuk szépen a nevünket, ő is az övét. Remélem. :)
Rövidre zárom már ezt a pokercuccot, mert mindjárt jön a kövi. Holnap vasárnap.
Összeültetés után kezdett elhagyni a szerencsém, vagy érkezni a merészség, de gyors iramban csökkent zsetonjaim száma. Főleg az öreg Valter /nevezzük így a mumusomat/ lopkodta rendesen, de jutott belőle mindenkinek. Pedig még feszítettem is a játékomon, de hiába. Tudjátok milyen az, mikor jönnek a jó lapok, a vakok hatalmasak, aztán nem talál el a flop, de még a board sem, de az ss-t igen.
Lefogytam rendesen és avéget megint Valter hozta el számomra.
Egy kinek nagyobb a farka partiban, mikor tudtam, hogy flop után semmilye nem volt Valternak, meg nekem sem, all in toltam, mert nem volt értelme emelgetni.
Mondtam Valternek, hogy tudom, hogy nincs lapja. De azt meg én tudom-mondta ő, hogy neked sincs.
Call.
K3o vs J8o. Valter vs Lui
Nem segített semmi. Valter kivert K magassal. Úgy tűnik, nyitott könyv vagyok a számára, vagy egyszerűen mákja volt. Vagy egy jó megérzése. Fene tudja.
Aztán osztottam, csak osztottam...
Volt egy érdekesség, amire múltkor nem figyeltem fel.
Éjfél körül megszólalt egy kis harang. Nem a fejemben, hanem úgy a pult mögül.
Erre a jelre mindenki őrült piavásárlásba kezdett.
Nem értettem, meg magyar barátom sem, ezért megkérdezte, mi a fasz van?
Az volt, hogy a harangszó után még pár percig mérnek piát, aztán lezárják a sörcsapokat meg a pálinkás csutorákat.
Nekem még volt bőven söröm, ezért nem is pánikoltam, de erre a pár percre megállt a játék.
És hogy ki nyerte a küzdelmet?
SÜTI barátom.
Innen is nagy-nagy gratula neki.
Annyi mindenről akartam még írni tegnap, de mára elfelejtettem.
A tea az ugye örökzöld téma. Lehet ebbe az irányba viszem majd el kis terrorista különítményünket.
Tizenöt antiteaista.
Első körben felégetjük a teaültetvényeket. Ez nem lesz nehéz. Majd kinevezek egy témafelelőst.
Második körben a teagyárakat robbantjuk fel. Van ilyen, hogy teagyár? Mindegy. Valahol csak készítik ezt a szart.
Harmadik lépcsőben kiktatjuk a háttéripart.
Filtergyár, címkegyár, cérnagyár. Tudjátok. Azon lóg a filter. Annyi cérnát hagyunk csak, ami a tamponiparnak elég, mert kihúzni ki kell. Nem akarok világháborút. DDD
Aztán lecsapunk a fogyasztókra, de isszonyat keményen.
A végén meg minden nemzet nyelvéből töröüljük azt a kifejezést, hogy tea.
Ez már egyszerű lesz.
És így szép lassan feledésbe is merül ez az egész teacuccos.
De elég mára a hülyeségből!
2010. november 13., szombat
2010. november 12., péntek
Poker és egyéb szarságok
Örömmel látom, hogy követőim száma egyre nő. :) Hajrá hölgyeim, törjük le a férfiak egyyeduralmát!
Tizenkét olvasó az nagy szám. No jó, velem együtt tizenhárom, de én csak tévedésből kezdtem követni magam.
Ez a skizofrénia egyik kellemetlen mellékhatása.
És akkor ott vannak még a titkos imádók, meg azok, akiknek ciki lehet bevallani, hogy engem olvasnak, mert mégis csak egy blog, nem pedig a Háború és béke. Meg ott vannak azok, akik utálják a pofámat, de titkon nyomon követik munkásságom.
Tizenkét ember meg egy követendő példa. DDD
És ha azt mondom foglaljuk el a TV székházát, vagy a britt királynő palotáját? Isten óvja!/
Nagyon nagy felelősség ez.
Heh! Közben löfagyott a gépem, de a randszer mentette a cuccot.
Hol tartottam? Igen.
Szóval nagy ez a felelősség, ha valakinek követői, vagy nevezzük inkább úgy, olvasói vannak, de ha abból indulok ki, hogy Shakespeare is kezdte valahol, és az ő olvasói sem rohantak a méregkeverőhöz a fejadagjukért, meg a fegyverkovácsot sem rohamozták meg tőrökért a Rómeó és Júlia olvastán, hát kicsit megnyugodom. :)
S ezen rövid bevezető és a frappáns átkötés után máris elérkeztünk első számú témánkhoz, a pokerhez, ugyanis előzetes bejelentés nélkül ismét tiszteletemet tettem a neves tollnokról elnevezett csehóban egy laza pokerestére.
Egyik magyar kollégám nem ért rá, ezért a másikkal mentem. Nem akarom őket nevesíteni, mert esetleg személyiségjogi pert akasztanak a nyakamba. Nem. Arról van szó, hogy elég nagy ez a bristoli közösség, sok ember ismer még többet, és hátha nem vennék jó néven, hogy egy blogban szerepel a nevük, ahol valaki rájuk ismer.
Mondjuk az élettárs, akinek az lett hazudva, hogy benn kellett maradni túlórázni, azért ért haza hajnal háromra. Ez is csak fikció ám.
Lényeg. Felfegyverkezve, a szokásos menázsival érkeztünk, ahol ismét kedvesen fogadtak minket, mint rég nem látott barátokat. Szinte.
Rövid leszek, mert addig érleltem a gondolataimat, hogy elfelejtettem, mi minden történt azon az éjszakán.
Ami biztos, hogy csapolt Foster's-el indítottunk és San Miguel-el fejeztük be az estét. :)
Ami még fontos. Kiderült, hogy a faszi akinek már a nevét is tudom, tehát Colin nem azért nem ült le a múltkor, mert részegségében lefordult volna a székről, hanem van valami betegsége, de nem aranyér, ami miatt nem tud leülni. Mondjuk ez nem gátolta meg abban, hogy megint seggrészegre igya magát. Meg arra is volt esze, hogy megbántson, mert mikor kiestem, vállatam az osztó szerepét, hogy haladjunk. Mindenki elégedett volt, de Colin kikötötte, hogy helyette én ne osszak, mert a kezem túl gyors, nem látja amit csinálok. Persze. Colin barátomnak egy csiga versenytempója is gyors lett volna azon a szinten. Komolyan. Majdnem egy egész vakszinten át osztott le egy kört.
Előre szaladtam kissé. No, a szokásos iramban kezdtem, mert ők továbbra sem tágítottak a 2-3 vaknyi emeléstől, meg a minrease-től. Ilyenek, hogy ezres kasszába van képe belehívni kétszázat? Már kíváncsiságból is emeltem nyolcszázig. Jól álltam nagyon, sőt egy flössömet is kifizették, pedig már turnon kész voltam. Aztán a szemben ülő testépítőt nulláztam egy floppolt sorral.
Agressziómra jellemző, hogy egy partiban, ahol valamiért öten voltunk, flop után körcsekk, én meg gombról megtettem a ztokásos bejelentésem.- Áj Ríííz...
Jobbomon a faszi üvöltve:
-RÍÍÍZ, RÍÍÍZ! VÁJ RÍÍÍZ?
Nem idézem magam angolul, mert esetleg überelném mókásságban az eddig leírtakat, de azért elmagyaráztam a videojátékokból kölcsönzött nyelvismeretemmel, hogy az ott középen halott pénz. Senkinek nem kell, mert nem licitáltak rá. Nekem kell, de ha neki is, akkor tartson vagy emeljen. Nőttem a szemükben, mert ilyen hosszú monológot még nem hallottak tőlem.
Leírom még, hogyan mákoltam ki vasgyúrót szemben aztán elég is lesz a pokerből.
Ezek után befeszültem, és vártam a nagy kasszát.
Ismét gombról játszottam, mert az jó. 3 6o-val agróztam keményen és flop után még mindig voltunk hárman.
Egy bátor emelés, egy kissé gyanús megadás után jöttem én, akinek mindössze egy hármas párja volt a 3AK floppból, ahol az A meg a K az kőr volt. Lazán all in toltam, nem sejtvén, hogy vasgyúró barátomnak egy K párja is akad. Ketten maradtunk, és szégyenkezve mutattam lapjaimat.
-Disz iz a bed blaff.-rebegtem halkan. Turn kőr 6, river Kőr3. Jaj. Nem írtam ide, hogy nála is volt egy kőr, így flösse lett.
Boldogan húzta volna be a kasszát, de mikor már sokadszor szóltam neki, hogy ájm szorri, ájem the winner, végre felnézett, és látta meg a fullomat.
Itt elszakadt a cérna, mert semmi gratuláció, amit meg is értek valahol, hanem felpattanván berontott a wc-be és úgy bebaszta az ajtót, hogy mindenki felkapta a fejét, a csapos meg a sörétes puskáját.
Bement, lecsillapította és mikor kijött, csak akkor gratulált, de akkor már csak arra tudtam gondolni, vajon mosott-e kezet?
No közben elszaladtam bevásárolni, meg tankolni, de mindjárt megyek is tovább, mert rohanok Kedvesemért a belvárosba, aztán meg az új lakásunkba, aláírni a bérleti szerződést.
Innen folytatom, csak még egy Murphy féle törvényt idebiggyesztek.
A jó csajok törvénye:
Ha jó csajokkal futsz össze a szálloda folyosóján, biztos, hogy te vagy a legméltánytalanabb helyzetben.
Folyományai:
-Kinevetnek
-Megbámulnak
-Megbámulnak, aztán kinevetnek
Axióma
Mindig van valami a kezedben, ami ösztökéli őket.
-wc kefe
-felmosó fa
-a farkad, amit éppen igazítani akartál
Akkor folyt. köv.
Tizenkét olvasó az nagy szám. No jó, velem együtt tizenhárom, de én csak tévedésből kezdtem követni magam.
Ez a skizofrénia egyik kellemetlen mellékhatása.
És akkor ott vannak még a titkos imádók, meg azok, akiknek ciki lehet bevallani, hogy engem olvasnak, mert mégis csak egy blog, nem pedig a Háború és béke. Meg ott vannak azok, akik utálják a pofámat, de titkon nyomon követik munkásságom.
Tizenkét ember meg egy követendő példa. DDD
És ha azt mondom foglaljuk el a TV székházát, vagy a britt királynő palotáját? Isten óvja!/
Nagyon nagy felelősség ez.
Heh! Közben löfagyott a gépem, de a randszer mentette a cuccot.
Hol tartottam? Igen.
Szóval nagy ez a felelősség, ha valakinek követői, vagy nevezzük inkább úgy, olvasói vannak, de ha abból indulok ki, hogy Shakespeare is kezdte valahol, és az ő olvasói sem rohantak a méregkeverőhöz a fejadagjukért, meg a fegyverkovácsot sem rohamozták meg tőrökért a Rómeó és Júlia olvastán, hát kicsit megnyugodom. :)
S ezen rövid bevezető és a frappáns átkötés után máris elérkeztünk első számú témánkhoz, a pokerhez, ugyanis előzetes bejelentés nélkül ismét tiszteletemet tettem a neves tollnokról elnevezett csehóban egy laza pokerestére.
Egyik magyar kollégám nem ért rá, ezért a másikkal mentem. Nem akarom őket nevesíteni, mert esetleg személyiségjogi pert akasztanak a nyakamba. Nem. Arról van szó, hogy elég nagy ez a bristoli közösség, sok ember ismer még többet, és hátha nem vennék jó néven, hogy egy blogban szerepel a nevük, ahol valaki rájuk ismer.
Mondjuk az élettárs, akinek az lett hazudva, hogy benn kellett maradni túlórázni, azért ért haza hajnal háromra. Ez is csak fikció ám.
Lényeg. Felfegyverkezve, a szokásos menázsival érkeztünk, ahol ismét kedvesen fogadtak minket, mint rég nem látott barátokat. Szinte.
Rövid leszek, mert addig érleltem a gondolataimat, hogy elfelejtettem, mi minden történt azon az éjszakán.
Ami biztos, hogy csapolt Foster's-el indítottunk és San Miguel-el fejeztük be az estét. :)
Ami még fontos. Kiderült, hogy a faszi akinek már a nevét is tudom, tehát Colin nem azért nem ült le a múltkor, mert részegségében lefordult volna a székről, hanem van valami betegsége, de nem aranyér, ami miatt nem tud leülni. Mondjuk ez nem gátolta meg abban, hogy megint seggrészegre igya magát. Meg arra is volt esze, hogy megbántson, mert mikor kiestem, vállatam az osztó szerepét, hogy haladjunk. Mindenki elégedett volt, de Colin kikötötte, hogy helyette én ne osszak, mert a kezem túl gyors, nem látja amit csinálok. Persze. Colin barátomnak egy csiga versenytempója is gyors lett volna azon a szinten. Komolyan. Majdnem egy egész vakszinten át osztott le egy kört.
Előre szaladtam kissé. No, a szokásos iramban kezdtem, mert ők továbbra sem tágítottak a 2-3 vaknyi emeléstől, meg a minrease-től. Ilyenek, hogy ezres kasszába van képe belehívni kétszázat? Már kíváncsiságból is emeltem nyolcszázig. Jól álltam nagyon, sőt egy flössömet is kifizették, pedig már turnon kész voltam. Aztán a szemben ülő testépítőt nulláztam egy floppolt sorral.
Agressziómra jellemző, hogy egy partiban, ahol valamiért öten voltunk, flop után körcsekk, én meg gombról megtettem a ztokásos bejelentésem.- Áj Ríííz...
Jobbomon a faszi üvöltve:
-RÍÍÍZ, RÍÍÍZ! VÁJ RÍÍÍZ?
Nem idézem magam angolul, mert esetleg überelném mókásságban az eddig leírtakat, de azért elmagyaráztam a videojátékokból kölcsönzött nyelvismeretemmel, hogy az ott középen halott pénz. Senkinek nem kell, mert nem licitáltak rá. Nekem kell, de ha neki is, akkor tartson vagy emeljen. Nőttem a szemükben, mert ilyen hosszú monológot még nem hallottak tőlem.
Leírom még, hogyan mákoltam ki vasgyúrót szemben aztán elég is lesz a pokerből.
Ezek után befeszültem, és vártam a nagy kasszát.
Ismét gombról játszottam, mert az jó. 3 6o-val agróztam keményen és flop után még mindig voltunk hárman.
Egy bátor emelés, egy kissé gyanús megadás után jöttem én, akinek mindössze egy hármas párja volt a 3AK floppból, ahol az A meg a K az kőr volt. Lazán all in toltam, nem sejtvén, hogy vasgyúró barátomnak egy K párja is akad. Ketten maradtunk, és szégyenkezve mutattam lapjaimat.
-Disz iz a bed blaff.-rebegtem halkan. Turn kőr 6, river Kőr3. Jaj. Nem írtam ide, hogy nála is volt egy kőr, így flösse lett.
Boldogan húzta volna be a kasszát, de mikor már sokadszor szóltam neki, hogy ájm szorri, ájem the winner, végre felnézett, és látta meg a fullomat.
Itt elszakadt a cérna, mert semmi gratuláció, amit meg is értek valahol, hanem felpattanván berontott a wc-be és úgy bebaszta az ajtót, hogy mindenki felkapta a fejét, a csapos meg a sörétes puskáját.
Bement, lecsillapította és mikor kijött, csak akkor gratulált, de akkor már csak arra tudtam gondolni, vajon mosott-e kezet?
No közben elszaladtam bevásárolni, meg tankolni, de mindjárt megyek is tovább, mert rohanok Kedvesemért a belvárosba, aztán meg az új lakásunkba, aláírni a bérleti szerződést.
Innen folytatom, csak még egy Murphy féle törvényt idebiggyesztek.
A jó csajok törvénye:
Ha jó csajokkal futsz össze a szálloda folyosóján, biztos, hogy te vagy a legméltánytalanabb helyzetben.
Folyományai:
-Kinevetnek
-Megbámulnak
-Megbámulnak, aztán kinevetnek
Axióma
Mindig van valami a kezedben, ami ösztökéli őket.
-wc kefe
-felmosó fa
-a farkad, amit éppen igazítani akartál
Akkor folyt. köv.
2010. november 7., vasárnap
Guy Fawkes Night, más néven Bonfire Night
Nem az a lényeg, hogy miért ünneplik ezt a napot, mert ki lehet keresni a neten, akinek Gugli a barátja, hanem a hogyanja.
Amúgy is olyan lelkes nép az angol, ha rendezvényről van szó, de ha piálással egybekötött tüzijátékolás a műsor, hát felednek mindent, és isznak és lőnek.
Az esemény hivatalos időpontja okt. 5.-e, de ők már napokkal előtte hangolnak.
Szórványos tüzijátékok mindenfelé, meg ami ilyenkor kell. Haverok, buli, csandra.
De amikor eljő a nagy nap, az valami hihetetlen. Tűzbe borul a város szinte.
Esett tegnap, így azt hittem, elmossa az eső a cuccot, de ezeket nem győzi le holmi csapadék.
Már délután négykor dobszerkó hangolására lettem figyelmes, pedig mi aztán olyannyira a város szélén lakunk, hogy ha tovább mennénk kifelé, leesnénk a város pereméről.
Aztán jött a zene, majd ahogy sötétedett, úgy adta át egyik őrület a helyét a másiknak.
Láttam már tüzijátékot, de ami a város felett végigvonult, az inkább egyfajta tűzviharhoz volt hasonlatos.
Hét körül ugrottam el boltba kocsival, de a szakadó eső sem tudta lenyomni a puskapor füstjét.
Ja, nem mondtam, hogy szakadt az eső?
Bizony, de ez nem akadály a szórakozni vágyó népnek.
Ez de szar!
Be is fejezem, mert eszembe jutott két jó kis történet, Manóné blogját olvasva. :)
Szóval lőttek ezek felfelé, lefelé, oldalra, egymást, a kocsikat és a házakat. Mindent és mindenkit.
Aztán egész éjjel szóltak a rohamkocsi szirénái.
Tehát akkor a két történet, ami némileg és nemileg is fedi egymást.
Az első az régebbi, és nem is akartam megosztani, mert olyan kicsit aljasosnak érzem, de a másik az mai eset.
Valamely nap, nem oly régen, de nem is mostanában, inkább múltkorában takarítgattam volna, ha nem lett volna kinn az utolsó szobám ajtaján a tábla, Do Not Disturb!
Maradós szobánál ez jó, mert rakok egy pakkot az ajtó mellé, de elmenősnél iszonyat szar, mert meg kell várni a delet, utána lehet kopogtatni, hogy akkor mi legyen, mécc avagy maradol.
Lengyel kollégám is hasonló cipőben járhatott, mert ő is csak téblábolt a folyosón, mikor is öreg landri apó heves integetésére lettünk figyelmesek.
Hevesen gesztikulálva hívogatott, hogy csendesen tendáljunk feléje.
Odasompolyogtunk mellé, de már hallottuk is az indián lépteket megkövetelő eseményt.
Dugtak a szobában, de a csaj nem nagyon fogta vissza magát.
Hallgattuk a műsort egy darabig, meg vihogtunk az ajtó előtt, mint a gyerekek.
Öreg barátom mély baritonján odasúgta-BUT HARD, legalább is ő úgy gondolta súgta.
És abban a pillanatban vége lett a bulinak, mert mély csend lett a másik oldalon. Szétspricceltünk, nehogy ki találjon jönni a bika, de akkor nem jött.
Ám jó fél órával később megint pont az előtt a szoba előtt futottunk össze teljesen véletlenül, mikor kilépett rajta hős barátunk, kidüllesztett mellkassal, büszkén, mint aki tudja, hogy tudjuk, hogy jól teljesített az imént.
Mögötte a csaja, akinek feje úgy olvadt bele zavarában a vörös szőnyegbe, mint mesterlövész az avarba.
A másik friss élmény, még meleg.
Ma történt, hogy már csak három szobám volt, de mindhárom problémás.
Az egyik táblás, a másikban még ott dekkolt a vendég, a harmadikban...
Igen, igen. Ment a farkalás ezerrel.
Fél tizenkettő lehetett mikor kezdték, mert épp gyanútlanul kopogásra emeltem a kezem, mikor a félreismerhetetlen zajok megütötték a fülemet.
A jó kurva anyjukat!-gondoltam magamban. Nem bírtak várni hazáig?
Az rendben, hogy te elmennél amice, de én meg hazamennék. Melyiknek nagyobb a prioritása?
Órámra néztem, fél dél. -Nyertél haver, de gyorsan, mert sietnék!
Közben a mellettük lévő szobából szerencsésen elhúztak, úgyhogy szerelékes kocsi leparkol, Lui meg beette magát tenni a dolgát.
No a fickó sem tétlenkedett, a csaja meg exhibicionista lehetett.
Az egyik ahogy a csövön kifért, a másik meg ahogy a torkán.
Megszámoltam, négy orgazmusa volt a csajnak. És nem kellett fülelni, mert még a folyosó végén is tisztán lehetett hallani, mit művelnek ezek ketten odabenn.
Ejh, gondoltam-a faszi majdnem olyan jó, mint én. Ezt a hasonlatot nagyon könnyen megtaláltam. DDD
Közben végeztem a szobával, zártam az ajtót és hallottam, hogy mellettem is zárul egy fejezet, mert amoroso közölte, mindjárt jön.
Épp időben haver, mert lassan én is mehetek zuhanyozni. Leginkább jeges vízzel.
Jah! Megfigyeltétek, hogy minden nyelven a férfiak jönnek, csak a depis magyaroknál mennek el?
Na derék barátom közhírré tette ejakulációját, én meg mint Pavlov kutyája, lementem az utcára rágyújtani.
Utána mindig ez következik. Vagy nem?
Mire visszaértem, a lepedőakrobaták, vagy inkább dobhártyabetyárok is felöltözhettek, mert itt is nyílt az ajtó és vonultak kifelé.
De ez a csaj nem volt zavarban, sőt...
A fickó a folyosó végéről még visszanézett. Szemében ott volt a kérdés-Na milyen volt a buli?
Én meg felemelt hüvelykemmel, meg egy teleszájas vigyorral jeleztem, tetszett az előadás.
Szeretettel Manónénak és Manónak. IS.
Amúgy is olyan lelkes nép az angol, ha rendezvényről van szó, de ha piálással egybekötött tüzijátékolás a műsor, hát felednek mindent, és isznak és lőnek.
Az esemény hivatalos időpontja okt. 5.-e, de ők már napokkal előtte hangolnak.
Szórványos tüzijátékok mindenfelé, meg ami ilyenkor kell. Haverok, buli, csandra.
De amikor eljő a nagy nap, az valami hihetetlen. Tűzbe borul a város szinte.
Esett tegnap, így azt hittem, elmossa az eső a cuccot, de ezeket nem győzi le holmi csapadék.
Már délután négykor dobszerkó hangolására lettem figyelmes, pedig mi aztán olyannyira a város szélén lakunk, hogy ha tovább mennénk kifelé, leesnénk a város pereméről.
Aztán jött a zene, majd ahogy sötétedett, úgy adta át egyik őrület a helyét a másiknak.
Láttam már tüzijátékot, de ami a város felett végigvonult, az inkább egyfajta tűzviharhoz volt hasonlatos.
Hét körül ugrottam el boltba kocsival, de a szakadó eső sem tudta lenyomni a puskapor füstjét.
Ja, nem mondtam, hogy szakadt az eső?
Bizony, de ez nem akadály a szórakozni vágyó népnek.
Ez de szar!
Be is fejezem, mert eszembe jutott két jó kis történet, Manóné blogját olvasva. :)
Szóval lőttek ezek felfelé, lefelé, oldalra, egymást, a kocsikat és a házakat. Mindent és mindenkit.
Aztán egész éjjel szóltak a rohamkocsi szirénái.
Tehát akkor a két történet, ami némileg és nemileg is fedi egymást.
Az első az régebbi, és nem is akartam megosztani, mert olyan kicsit aljasosnak érzem, de a másik az mai eset.
Valamely nap, nem oly régen, de nem is mostanában, inkább múltkorában takarítgattam volna, ha nem lett volna kinn az utolsó szobám ajtaján a tábla, Do Not Disturb!
Maradós szobánál ez jó, mert rakok egy pakkot az ajtó mellé, de elmenősnél iszonyat szar, mert meg kell várni a delet, utána lehet kopogtatni, hogy akkor mi legyen, mécc avagy maradol.
Lengyel kollégám is hasonló cipőben járhatott, mert ő is csak téblábolt a folyosón, mikor is öreg landri apó heves integetésére lettünk figyelmesek.
Hevesen gesztikulálva hívogatott, hogy csendesen tendáljunk feléje.
Odasompolyogtunk mellé, de már hallottuk is az indián lépteket megkövetelő eseményt.
Dugtak a szobában, de a csaj nem nagyon fogta vissza magát.
Hallgattuk a műsort egy darabig, meg vihogtunk az ajtó előtt, mint a gyerekek.
Öreg barátom mély baritonján odasúgta-BUT HARD, legalább is ő úgy gondolta súgta.
És abban a pillanatban vége lett a bulinak, mert mély csend lett a másik oldalon. Szétspricceltünk, nehogy ki találjon jönni a bika, de akkor nem jött.
Ám jó fél órával később megint pont az előtt a szoba előtt futottunk össze teljesen véletlenül, mikor kilépett rajta hős barátunk, kidüllesztett mellkassal, büszkén, mint aki tudja, hogy tudjuk, hogy jól teljesített az imént.
Mögötte a csaja, akinek feje úgy olvadt bele zavarában a vörös szőnyegbe, mint mesterlövész az avarba.
A másik friss élmény, még meleg.
Ma történt, hogy már csak három szobám volt, de mindhárom problémás.
Az egyik táblás, a másikban még ott dekkolt a vendég, a harmadikban...
Igen, igen. Ment a farkalás ezerrel.
Fél tizenkettő lehetett mikor kezdték, mert épp gyanútlanul kopogásra emeltem a kezem, mikor a félreismerhetetlen zajok megütötték a fülemet.
A jó kurva anyjukat!-gondoltam magamban. Nem bírtak várni hazáig?
Az rendben, hogy te elmennél amice, de én meg hazamennék. Melyiknek nagyobb a prioritása?
Órámra néztem, fél dél. -Nyertél haver, de gyorsan, mert sietnék!
Közben a mellettük lévő szobából szerencsésen elhúztak, úgyhogy szerelékes kocsi leparkol, Lui meg beette magát tenni a dolgát.
No a fickó sem tétlenkedett, a csaja meg exhibicionista lehetett.
Az egyik ahogy a csövön kifért, a másik meg ahogy a torkán.
Megszámoltam, négy orgazmusa volt a csajnak. És nem kellett fülelni, mert még a folyosó végén is tisztán lehetett hallani, mit művelnek ezek ketten odabenn.
Ejh, gondoltam-a faszi majdnem olyan jó, mint én. Ezt a hasonlatot nagyon könnyen megtaláltam. DDD
Közben végeztem a szobával, zártam az ajtót és hallottam, hogy mellettem is zárul egy fejezet, mert amoroso közölte, mindjárt jön.
Épp időben haver, mert lassan én is mehetek zuhanyozni. Leginkább jeges vízzel.
Jah! Megfigyeltétek, hogy minden nyelven a férfiak jönnek, csak a depis magyaroknál mennek el?
Na derék barátom közhírré tette ejakulációját, én meg mint Pavlov kutyája, lementem az utcára rágyújtani.
Utána mindig ez következik. Vagy nem?
Mire visszaértem, a lepedőakrobaták, vagy inkább dobhártyabetyárok is felöltözhettek, mert itt is nyílt az ajtó és vonultak kifelé.
De ez a csaj nem volt zavarban, sőt...
A fickó a folyosó végéről még visszanézett. Szemében ott volt a kérdés-Na milyen volt a buli?
Én meg felemelt hüvelykemmel, meg egy teleszájas vigyorral jeleztem, tetszett az előadás.
Szeretettel Manónénak és Manónak. IS.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)