A munka szabaddá tesz,

írták volt egy tábor bejáratára.
Az ott lakók szempontjából nézve, elég ironikus volt az állítás, viszont ha an block vizsgáljuk az állítást, rájövünk mennyire igaz.
Tehát mai szabadegyetemünk témája a munka, azon belül az én munkám. :)
Első hely, ami befigyelt, az a Currys, mint írtam. Nyolc óra kőkemény munka, mármint nekem.
Lengyelek és valami afrikai náció fiai dolgoztak ott, meg egy buta angol fickó, meg én. Ők kis targoncákkal szedték össze a cuccot amit kiszállításra ítéltek, én meg angol kollégám csak pakoltunk és pakoltunk.
Hol a visszaérkező kamionból a göngyöleget, hol a konténerből a tengernyi szerkezetet.
Ezen pályafutásomnak az tett oda, mikor egyik délután a manager, aki szerintem egy rasszista indiai vagy pakisztáni volt, szólt, hogy váltsam le angol kollégámat, aki épp konténerből rakott volna ki 640 db. mikrót, amiknek 21 kiló volt darabja. Megtettem és vártam a másnap délutánt, naivan azt gondolván, ilyen robot után másnap nem én leszek a pénisz rosszabbik végén.
Én lettem. Műszak elején kiosztja a melót a főni. Ha azt hallom lóding, az jó, azt szeretem, ha azt, konténer, az a fallosz másik vége, ahol nem én állok. Térdelek.
És már mondja is: konténer.
Még bennem volt a tegnapi mikró, de nem volt mit tenni. Nézem mi van benne, 120 lityis hűtők.
Egy darab az könnyű, de ezeket kettesével kell kivonszolni azon a rohadt padlón, aminek csúszásgátolt az alja. Free gim. Lábra megyek. DDD
Kikészültem rendesen, mire végeztem, utána dobozolás. Ez annyit takar, hogy apró szarokat, vasalókat, ilyesmiket, bezsúfolnak egy nagy dobozba, amiből ki kell rázni őket és egy adott konfiguráció szerint újra pakolni. Nem jó, mert vállmagasságban kell rázogatni 20-30 kilós dobozokat, de levezetésnek jó volt. Gondoltam, akkor mára ennyi, de nem csalódtam főnökömben, mert jött hétkor, hogy konténer, aztán elvigyorogta magát és hozzátette, two.
Tönkretette a napom, meg az idegrendszeremet is, mert pár hűtőbe beletapostam az acélbetétes bakimmal.
Lényeg, túléltem és szóltam az ügynökömnek, most egy darabig felejtős a Currys, meg amúgy is, másodikán indul pályafutásom a szállodaiparban.
Tudjátok mi volt még szar? Mondjuk ezt csak bagósok érthetik. Nem lehetett rágyújtani, de még magamnál sem tarthattam a dohányzó készletet.
Ezért a fél óra kajaszünet alatt gyors falás, aztán tűzés a doh. helyre, ahol feltöltöttem elvonási tünetektől szenvedő szervezetemet. Három cigi tíz perc alatt.
Érdekes volt ahogy az afrók ettek. Kézzel. De mindent. Jó, levest nem szervíroztak. DDD
De a nagy görög dinnyét is úgy betermelték kés nélkül, a puszta ujjaikkal, hogy csak lestem. Persze óvatosan, nehogy elővegyék a késeket. :)
De az a disznóól, amit maguk után hagytak, az is látványos volt.
Olyan ügyesen bántak az ujjaikkal, hogy ha megtanítanék egy ilyen brigádot gitározni, biztos siker lenne a rock szakmában.
Na, egy a lényeg, nem hívott az ügynököm azóta sem. Nem is baj.
A Hotel Ibis, ahol megkezdtem a vendéglátással foglalkozó melómat, egy közepes nívójú, közepes méretű szálloda. Misis Don, a főnökasszony egy élte derekán leledző nő, asszisztense Margaret, egy pia és cigimarta hangú matróna, kézfején, esküszöm, hogy egy börtöntetkó ékeskedik. Ja, a Donnak meg a csípőjén, de azt nem hesszelem, mert nem illik. Vagy nem is csípő, hanem tudjátok, ahol olyan divatos mostanság, a feneke fölött a és a háta alatt.
Második nap óriásit szívtam itt is, mert a drága Don keresett egy körömkefét, kihívott az irodából és megmutatta mi a teendőm. Egyszerű, az ajtófélfák tövéből és a küszöb elől kellett elkefélni a szöszöket. Fog ez menni.
Ment is. Az első kettő, aztán úgy besavasodtak a combizmaim, hogy alig bírtam állva tartani magam. Tudni kell, hogy mindkét térdemet műtötték már, ezért mikor guggolok, nem engedem rá testsúlyomat a lábaimra, hanem erőből tartom meg magam ebben az idétlen pozitúrában.
Nőknek viszont jól áll. :)
Nem sok szoba, 170, hét emeleten szétszórva. Mire végeztem halott ember voltam falábakon.
Hogy mi volt első nap?
Elkísért Mariann, mint az iskolás gyerekeket, és megbeszélte a Margarettel, hogy akkor délig leszek, aztán mehetek haza.
Beosztottak egy lengyel fickó mellé, mondván okítson ki a takarítás mesterfogásaira.
Ez olyan jól ment, hogy egy óra múlva már ő is én is külön szobát takarítottunk. Ezt pedig egy tréningen lévő kezdőnek még nem szabad. De nem szaladok előre.
Eljött a dél, én meg gondoltam akkor tipli haza. Mivel nem találtam senkit, szóltam a lengyelnek, adja át üzenetem a főnöknek, hogy léptem. Holnap jövök.
Mivel itt minden kártyával nyílik, kollégám leküldött a földszintre a recepcióhoz.
Jaj, elfelejtettem a lényeget!!!!!
Az eggyenruha fekete nadrág és fekete cipő. Cipőm az volt, a nadrágot meg elbénáztam, ergo nem vettem.
Mariann strasszos fekete rucijában feszengtem, és aki ismeri a Queen énekesét, az elképzelheti hogyan néztem ki az elöl hátul dagadó sztreccs ruciban. Kicsit melegnek tűntem.
Leértem a recepcióhoz, ahol rájöttem, a farmerem meg a dzsekim a staffroomban maradt.
Kulcsom nincs, a recepciós elfoglalt, így hát elindultam kis ruhácskámban megkeresni Kedvesemet. Mivel azt mondta, megvár közös barátnénknál, egyenesen oda vettem az irányt.
A szálló mellett építkeznek. Kőkemény melósok töltik ott az idejüket, akik igen furán néztek, mikor ellibegtem mellettük. Hát még akkor, mikor visszafelé lejtettem, mert Mariann nem volt Zsaninál. Benéztem a szállóba, senki. Akkor marad a kocsi.
És megint ellejtettem a melósok előtt. Ha ezek most rám gerjednek, végem van.-járt az agyam ezerrel, meg a lábaim is.
Negyedszer már Mariannal vonultam fel, de ez semmit nem vont le kecses bájos mivoltomból.
Végre ismét a szálloda, ahol a recepciós hívta a Dont, hogy valami hülye magyar a ruháit követeli rajta. Jött is asszisztensestől, és kiderült, szó sincs délről, pedig párom is azt állította.
Mindegy, visszatereltek a munka frontjára, a lengyel kolléga mellé, aki rettenetesen boldog volt, mert rettenetesen le volt maradva.
Kezdtem a melót, egy egész szobát, mikor jön a főnök és kiveri a balhét, mert hát én csak tréningen vagyok.
El is pakolt egy lengyel néni mellé, amúgy mindenki lengyel, kivéve a Dont, mert ő angol.
Szerencsére már az utolsó szobájánál tartott, így hamar végeztünk és mehettem haza.
Akkor majd innen folytatom, mert igen érdekes dolog ez a szálloda belülről nézve.
Fényképeket most nem rakok be, majd legközelebb.