Miért éppen Bristol?

Régóta érlelődött Kedvesemben és bennem a gondolat, hogy a biztos egzisztenciavesztés elől menekülve más országban kellene letelepedni.
Hollandiára voksoltunk, de arra sem vették a fáradtságot, hogy angolul válaszoljanak azok, akik válaszra méltatták érdeklődő leveleinket.
Akkor a jó öreg Anglia.
Bújtuk a fórumokat, az ügynökségek honlapjait, a blogokat, mígnem ráakadtunk Zsani blogjára.
Részletesen olvashattuk a viszontagságaikat a párjával, és a végére odabiggyesztette, akinek kérdése, kérése van, az írjon neki bátran.
Mariann klaviatúrát ragadott és megindult a csevej Zsanival, napokon, éjszakákon át, aminek az lett a vége, hagyjuk az ügynökségeket, majd segít ő.
És lőn.
Szerzett nekünk szállást, lefoglalózta, befizette a depozitot, elindult nekünk munkát szerezni.
Mi pedig szorongva vártuk az indulás napját, június 23.-át.
Ugrok egy nagyot, mert a szervezés részleteit nem akarom leírni.
Tehát 23. Reggel kilenc óra.
Könnyes szemmel kifordultunk az utcából, bele az ismeretlenbe.
Sejtettem, hogy nehéz menet lesz, mert a vezetés mikéntjében nem állapodtunk meg, ezért gondoltam, végig enyém lesz a volán.
És akkor a nagy menetelés képekben:
Egy képet raktam be és már nem működik a dolog.
El kell apróznom a dolgot, mint eb a szarát.