Munkát kenyeret! De ne azt a szar édes kalácsot!

Igértem volt Józsi barátomnak, írok a munkámról, de sajnos keveset lehet írni róla.
Egy ügynökség foglalkoztat, ami azt jelenti, akkor mész dolgozni, mikor hívnak. Nem nagyon hívnak.
Eddig kétszer voltam egy elektronikai cuccokkal foglakozó logisztikai telephelyen, vasárnap és délután. Nem ideális, mert 44 kilométert kell autóznom csak oda és ritkán esik be a meló.
Amikor meg nem dolgozom, és Kedvesem sem, akkor rójuk Bristol utcáit és bemegyünk minden hotelba, ügynökségbe, és szórjuk a CV-ket, mint Casanova a hímivarsejtjeit.
Én vagyok a nagyobb lúzer ebben a játékban, mert minimális angol tudásommal be van határolva azon helyek száma, ahová mehetnék ha kellenék.
Ja, Kedvesem már dolgozik hála az égnek és magyar segítőinknek.
Jött a füles, hogy a Hotel Ibis housekeepert keres. Jól hangzik mi?
Ez tulajdonképpen teljesen lefedi a takarítónő fogalmát, mint olyat. Négy órát dolgozik, és ha nem viszem kocsival és nem várom meg míg végez, akkor három órát utazik, utazna.
Na most, hírét vettük hotelezés közben, hogy egy másik hotel is keres ilyes munkára embert.
Nosza beromboltunk, Kedvesem előadta amiért jöttünk, mármint hogy meló nekem és kaptunk egy időpontot a következő napra.
Következő nap újra be, és kaptunk egy időpontot a következő napra.
Itt véget is ért a szerencsém, mert Mariann melóba megy, de eszébe ötlött, hogy Zsani barátnénk talán eljöhetne velem, hogy ne írjak alá szerződést, mint esetleges rabszolga.
Bizakodva vártam a napot, ami ma volt tulajdonképpen, hogy végre felvegyenek és felvehessem a takarítók díszes eggyenpólóját.
És jaj! Zsani beteg lett. Innen is jobbulást neki. :)
Semmi pánik! Bemész egyedül, a dossziéval, amit vittél, azzal fedezed az ánuszod, nehogy baj történjen, aztán előadod magad lazán, magabiztosan, mosolyogva. Ez volt a terv.
A kocsi fedezékében ez egyszerűnek tünt, de ahogy kiszálltam és elindultam a hotel felé, éreztem, hogy nem a legjobb tervet kovácsoltam össze. Az összes angol mondat, amit tákolgattam, kiesett a fejemből, a lépcsőn már az sem jutott eszembe, hogy mit mondok, miért jöttem.
A recepciónál senki nem várakozott, de a recepciós telefonált épp. Én meg azon izgultam, nehogy bárki is a pulthoz lépjen és tanúja legyen ékes angolsággal előadott hülyeségemnek.
Nem jött senki, így zavartalanul előadhattam magam.
Bocsánatot kértem amiért ilyen gyengén beszélem Shakespeare gyönyörű nyelvét. Ezt értette, tehát ő legalább beszéli az angolt.
Előadtam miért jöttem, kivel akarok beszélni. Hát a bossal, kivel mással?
Ok, vette a vókitókit és szólt a nőnek, mert nő a főnök, hogy Mr Kovaksz, Ledzsosz Kovaksz keresi. Kérdezte, hogy interjúra jöttem, mondtam jessz.
Visszaszólt, hogy mítingen van, aztán tűz el és KAPTAM IDŐPONTOT A KÖVETKEZŐ NAPRA.
Kedvesen megköszöntem a recepciós segítségét, talán még szép napot is kívántam neki, és boldogan és büszkén kisétáltam, mint valaki.
Nagyon kéne már egy állás, mert tönkre tesz a várakozás.
Voltunk még tegnap az O..... nevű ügynökségnél is. Ők konyhai kisegítőket közvetítenek.
No itt odabasztak az egómnak rendesen, mikor megkérdezte az ügyintéző, hogy ugyan mit akarok én itt mosogatni, mikor még a nyelvüket sem beszélem.
Részben igaza van, de akkor sem értem, hogy minek kellene egy mosogatófiúnak társalgási szinten beszélni az angolt.
Ha más nem, kézenfogva odavezet a mosogató részlegbe, én megfigyelem mit hogyan csinálnak és annyi. De azt is megértem, ha azt mondja Follow Me. Még kézen sem kell fogni. :)
Írok még két vicces sztorit, ami itt élő magyarok kontra Lui esete volt és most csak úgy eszembe jutott.
Bolyongunk autóval a belvárosban, ami már vicces, mert amikor először megláttam séta közben azt az útvesztőt meg lámpaerdőt meg körforgó hegyeket benne a rengeteg autóval meg busszal, azt mondtam, én ide kocsival soha. Érted, SOHA.
Ehhez képest pár napra rá már ott szívtam én is az álló kocsisor közepén.
Állok a lámpánál, mikor mellém áll egy emeletes busz. Ugye annak jobb oldalon, nekem bal oldalon van a volán, plusz elég alacsonyan is ül a vezető, ezért átszólt.
Nem hallottam mit mondott, de gondoltam angolul mondta, ezért szóltam Mariannak, fordítaná-e a csevejünket.
Mariann ki is szól angolul, mire a sofőr vissza:-Szevasztok magyarok! De örülök nektek. Végre magyar rendszámot látok. Hajrá magyarok.
A sofőr magyar volt, én meg süket.
A nagy rökönyben persze rossz sávba fordultam zöldnél és még jó húsz perc múlva is ott bolyongott egy ezüst Nissan, mint egy elveszett lélek, aki a mennybe vezető utat keresi.
A másik a melóhelyemen történt, amit oly ritkán van szerencsém megtisztelni jelenlétemmel.
Nagyon kemény biztonsági intézkedések vannak, többek közt egy véletlenszám generátor, pokeres nyelven RNG.
Ezt kifelé menet meg kell nyomni, és ha zöld, mehetsz, ha piros, külön fülkében alapos vizsgálat.
Nyomtam én is, természetesen piros.
Kipattant a fülkéből egy biztonsági őr és már hadarta is a protokollt, én meg néztem, mint vett malac a fúrikban. Még láttam magyar kollégámat, aki előttem ment ki és zöldet kapott.
Utána kiáltottam, hogy "Mit mond?", de nem volt ideje válaszolni, mert megszólalt a biztonsági őr:-Azt mondtam, hogy menj be a fülkébe és pakolj ki mindent a zsebeidből.
Ez nagy segítség volt részéről. :) Elbeszélgettünk vizsgálódás közben, aztán barátsággal elváltunk. Ő is magyar volt.
Teszek még be pár képet, hadd színesedjen a blog.
Ez egy cica a hátsó udvarban. De járnak ide mókusok is, meg mindenféle szárnyas népség.
Megérkezés egy álláskereső portyáról. Ott élünk a hátam mögött.
Akiknek van pénze új székházra. Dícséretükre legyen mondva, az összképet nem rombolja. Beleillik a város hangulatába.
És akiknek nincs. Ez nekem jobban tetszik. És laknak benne.
Akkor mára ennyi volt. Bye.

Szemelvények

Álláskeresés.
Mivel a tutti melót már elvitték előlem, állás után kellett nézni.
Ez autó híján elég körülményes, mert a lakásunk nyolc kilométerre van a központtól, ahol az ügynökségek találhatók.
Buszra nem akartunk költeni, inkább minden este elsöröztük a buszjegyek árát.
4 font egy napijegy. Borzalom.
Tehát séta.
Eleinte élveztük. Az első kilométer még vidáman telt, de aztán....
Lényeg, hogy megtettük az utat kétszer is a múlt héten. Halál.
Ontottuk a CV-ket, benéztünk szimpi éttermekbe is.
Ilyenekbe. :)
Mostanra mindketten dolgozunk, igaz csak részmunkaidőben, de a cél a hat hónap angol referencia.
Voltunk NI interjún Cardiffban.
Angliában ingyenesek az autópályák és nagyon fejlett hálózatot foglal magában.
Cardiffba menet viszont lehúztak rólunk 5,5-et a Severn folyón átívelő hídon.
A város maga csodálatos. Parkolót egy régi templom tövében találtam. Íme:
Ez nem az. Ez a híd.


Az NI interjún nagyon kedvesek voltak.Tán látták a szememben a zsenialitást, vagy a páni félelmet. Nem tudom.
Egy néger nénihez kerültem az interjún.
Szóltam ékes angolságommal, hogy én megvárnám a feleségem, mert ő fog tolmácsolni, de nem kellett.
Egy számot tárcsázott, intett, hogy vegyem fel a másik telefont, s lett tolmácsom.
Alaposan kifaggatott, de nem talált rajtam fogást. Még a házasságkötésünk dátumát is eltaláltam napra pontosan, amit egy fél mosollyal nyugtázott.
Mikor végeztünk, adtak egy nyomtatványt, ami igazolja, hogy ügyünk eljárás alatt van, és ez garancia, hogy hamarosan lesz angol TB kártyánk.
Tudtátok, hogy Angliában ingyenes a fogamzásgátló? És fél éves adagok vannak, nem három havik.
Otthon mennyi? 7-9000 HUF a negyedéves? Röhej.
Beteszek még pár képet, aztán tolom a brinyót, mert van innen négy kilométerre egy ital és dohány szakbolt, amit fel szeretnék térképezni. Viszont nem tudom meddig van nyitva, mert a kocsiból szúrtam ki.
Ja a vezetés az már simán megy. Most rendeltem egy új GPS-t az ibéjen, azzal király leszek.
A mostani az mindig kikapcsol, és nem szól előtte.
És mindig akkor, mikor a legnagyobb csúcsforgalomban a legbelsőbb belvárosban kampajgok.
A következő körforgalomban fordulj ki a ...
Hol az anyádban te rohadék!!!!

Ennyit látni az anyósülésről, mikor vezetek. Én még ennyit sem látok. DDD
Ez itt egy emeletes busz stoplámpája.
Tipikus britt irodista. Szép nadrág, nyakkendő, edző cipő és háti izsák.
A sárga oszlop a sárga dobozokkal a radar kontroll alkatrészeit rejtik.
Én büntetlenül száguldozhatok, mert külfi vagyok. :)
Tilosban is parkolhatok és ezt ki is használom.
Ez is Cardiff. Van egy hangulatja a városnak.
Hol nyisson bankszámlát az emberfia, ha már ide ette a fene?
Ha Bristol belvárosában van dolgunk, erre felé szoktuk letenni a kocsit.
Aztán átsétálunk a kastély parkon, és már ott is vagyunk a pezsgésben.

Oszlassunk el néhány tévhitet!

Termékeny vagyok, mint a megtrágyázott veteményes.
Ez azért van így, mert ráérek, viszont péntektől már dolgozom, de ez egy másik bejegyzés lesz.
Tehát a tévhitek.
Az eső, mint olyan semmivel sem gyakoribb, mint bárhol máshol. Bristol közel van az óceánhoz, ezért éghajlata ....Bakker, elfelejtettem, de a Gugliba ha beütöd, kidobja a találatokat.
A lényeg. Röpke ittlétem alatt leégtem, kijött a napallergiám, mert kánikula volt. Hiába no, egy vámpír nem bírhatja a napot.
Most olyan mediterrán jellegű az idő. Bárányfelhők, szórt napsütés, enyhe szél, ami a fene tudja merről fúj. Egyszer esett az eső éjjel, de az direkt jól esett.
Szeptembertől valóban megjön a monszun és esik és borult és nyomasztó. Ezt azok mondják akik megéltek már pár évszakváltást itt.
Az angolok hidegek, ridegek.
Ez nem igaz, mert mindenki mosolyog és kedves és barátságos. A boltosok, a benzinkutas, a hivatalnok. Eddig csak ezekkel volt személyes kontaktom.
Ami külön szót érdemel, az a közlekedés.
Rendkívül udvariasak lakott területen. Nem tudom mivel vették rá őket, de maximálisan betartják a szabályokat. Ha a gyalogos csak az átkelő felé néz (direkt nem írtam zebrát, mert Manó biztos kifacsarna belőle valami rossz poént DDD) már áll a kocsisor és nincs dudálás, anyázás, ökölrázás. Megvárják míg átsétálsz, esetleg barátságosan kiintenek, hogy csak nyugodtan.
Az angolok visszafogottan isznak.
Cáfolom. Az angolok vedelnek. Volt már olyan, hogy gyalog jöttünk haza, és csak az úton volt helyünk, mert a kocsma előtt akkora tömeg volt a belvárosban, hogy nem fértünk a járdán. Konszolidált irodisták, melósok, mindenki sört vagy más alkoholt szorongatott a kezében.
A nagyáruházakban a legnagyobb polcrendszer a söröké.
Ösztönzik is a fogyasztást, mert minden napra jut akció. Az a baj, nekem csóró magyarnak legalább is, hogy nem egy adott egység árát viszik le, teszem azt egy négyes pakk Fosterst nem adnak oda 3,8 font helyett kettőért, hanem azt mondják vegyél négy pakkot tízért vagy kilencért.
Az angol ételek ehetetlenek.
Na ez igaz. Ízetlen, nem használnak sót és fűszereket.
Szerintem nem is ismerik a kulináris öröm kifejezést, inkább csak az energiabevitelre koncentrálnak.
Édes a kenyérnek nevezett förmedvény, ami inkább fonott kalácsra emlékeztet, édes a burgonya, a paprika.
Csináltam paprikás krumplit a múlt héten, édes lett, és azt ettük az édes kenyérrel. Nem volt jó.
Az angolok jól főznek.
Az angolok nem főznek, mert mindent készétel vagy elősütött vagy konzerv formájában vásárolnak. Hatalmas piaca van.
A legmegdöbbentőbb talány a burgonya konzerv volt, amit egy bolt polcán találtam.
Hámozott burgonya sós lében. Ez volt ráírva. Ki vesz krumpli kompótot?
Ha valami még érdekel benneteket és a hamis szó vádja nélkül tudok róla értekezni, ne fogjátok vissza magatokat! DDD

Donkerqetól az ágyunkig Doveren át

Megint csak megszívtam. Kép beillesztése után törlődött vagy ötezer leütött karakter, ami erősen visszavetette a lelkesedésemet.
Ezért a szöveges részt kihagyom, mert nincs kedvem legépelni újra az elveszett oldalt.
Tehát ott tartottam, hogy jött a kompunk, amire előrelátóan jegyet vettünk a NET-en.

Ezen a képen az látható, hogy óriási lelkesedéssel bámulom a nagy vizet. Meg az, hogy a fáradtság éveket rakott hamvas orcámra.

Esemény. Hajó a láthatártól kicsit beljebb.

Dover fehér sziklái, de nem biztos, hogy ezek azok.

Őrület! Mindenki a rossz oldalon vezet.
Az autópálya még jó, de mikor nem választ el korlát az őrültektől, az félelmetes.
Ide tartozik, hogy a kocsit baráti tanácsra Kedvesem hozta le a kompról a vámvizsgálat miatt.
Beterelték a kocsisort egy sötét alagútba, ahol kamerák, fényszórók és vámosok vizsla tekintete előtt kellett elhajtani. Természetesen minket megállítottak, de rövid faggatózás után tovább engedtek.
Tervem az volt, hogy követjük a kocsisort, de elment, meg az, hogy egy parkolóban visszaveszem a volánt. Kievickéltünk a barlangból és belecsöppentünk a nagy angol közlekedésbe. Semmi előjáték, egyből balra hajts és körforgalom hegyek, amikbe szintén balról kell bemenni. Kedvesem bepánikolt, és én sem voltam a toppon.
A lényeg. Egy lezárt parkolóban visszavettem az irányítást, hosszas keresgélés után megtaláltuk a terminálból kivezető utat, harmadik nekifutásra sikerült eltalálni a körforgalomban a nekünk jó kijáratot és a helyes irányból is hajtottam bele. Irány Bristol az autópályán.
Naivan azt hittem, hogy az angolok betartják a szabályokat, hát nem.
Kocsit kímélendő, 110-es sebességet terveztem, mert a szervó hangját már nehezen nyomta el a hifi, de a legszélső sávból is levillogtak a 120-al közlekedő kamionok.
Kénytelen voltam fölvenni a ritmust és imádkozni a Nissanok istenéhez, ugyan segítené már át ezeken a nehéz időkön a japán csodát.
Kitartott a drága.

Jól látszik az előzést végrehajtó kamion.

Egyre nagyobb a szorongás, mert hamarosan megszűnnek a szembejövőktől elválasztó korlátok.
Viszont nemsokára célba érünk és alhatunk.

Na erről hadováltam. Itt már semmi nem védi őket tőlem. DDD


Egy ilyen jármű kellene nekem is. Már biztos ismeri a járást.

Összegezve, nem lehetetlen feladat egy nagy vágtában levezetni 2200 kilométert, de nem is életbiztosítás. Ha Kedvesem nem olyan jó mitfárer, mint amilyen, és nem olyan figyelmes, biztosan nem lett volna ilyen sima utunk, mert én annak mondanám.

Képes utikalauz Angliába vágyóknak.

Na nézzük!
Tehát akkor képek.
A fenti képen frissen, üdén, egy erős kávé után még derűsen.

Marad ez a formátum. Kép felül, alatta a magyarázó szöveg.
Jobbra kastély.



Mindjárt ránkdől a híd, ezért siettem.













Közel a cél.

















Még közelebb. A sötétről jut eszembe, nincsenek éjszakai fotók.
















Ott jön a kompunk, amire négy órát
vártunk. Alvásról szó sem lehetett, mert az
öt energiaital megtette a hatását.
Innen folytatom, de most elmegyek a helyi kisbótba vacsiért.

Miért éppen Bristol?

Régóta érlelődött Kedvesemben és bennem a gondolat, hogy a biztos egzisztenciavesztés elől menekülve más országban kellene letelepedni.
Hollandiára voksoltunk, de arra sem vették a fáradtságot, hogy angolul válaszoljanak azok, akik válaszra méltatták érdeklődő leveleinket.
Akkor a jó öreg Anglia.
Bújtuk a fórumokat, az ügynökségek honlapjait, a blogokat, mígnem ráakadtunk Zsani blogjára.
Részletesen olvashattuk a viszontagságaikat a párjával, és a végére odabiggyesztette, akinek kérdése, kérése van, az írjon neki bátran.
Mariann klaviatúrát ragadott és megindult a csevej Zsanival, napokon, éjszakákon át, aminek az lett a vége, hagyjuk az ügynökségeket, majd segít ő.
És lőn.
Szerzett nekünk szállást, lefoglalózta, befizette a depozitot, elindult nekünk munkát szerezni.
Mi pedig szorongva vártuk az indulás napját, június 23.-át.
Ugrok egy nagyot, mert a szervezés részleteit nem akarom leírni.
Tehát 23. Reggel kilenc óra.
Könnyes szemmel kifordultunk az utcából, bele az ismeretlenbe.
Sejtettem, hogy nehéz menet lesz, mert a vezetés mikéntjében nem állapodtunk meg, ezért gondoltam, végig enyém lesz a volán.
És akkor a nagy menetelés képekben:
Egy képet raktam be és már nem működik a dolog.
El kell apróznom a dolgot, mint eb a szarát.

Csak semmi poker!: Próba 1 2 3

Csak semmi poker!: Próba 1 2 3: "Úgy döntöttem, nem fórumokon írkálok tovább, hanem önálló formában létrehozom az irományaimat, aztán csak belinkelem oda, ahol az érdeklődés..."