Counter

2011. november 15., kedd

Nincsenek szavak...

         mert mit mondhatnék én, vagy mert mi vigasztalót kaphat bárki is, mikor elveszíti a "leg- et" ?
  Lett légyen az gyermek, apa, anya.
        Ezért hát bocsáss meg apám, nem írok mementót!
        Mi ketten tudtuk, mit jelentünk egymásnak. Szavak nélkül.
        Nyugodj békében Öreg!

7 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy ilyen szomorú, fájdalmas és visszavonhatatlan esemény kapcsán kel tőled bejegyzést olvassak, de ahogy a jót szívesen, mosolyogva veszem, és szurkolok Neked, legyen szerencséd, most is osztozok bánatodban és soraidat olvasva könnyeimet törölgetem.
    Mondhatok, kívánhatok bármit, tudom a fájdalmad nem enyhíti, apukád nem pótolhatja senki, de nem maradtál egyedül.

    VálaszTörlés
  2. Részvétem Drága Lui! Sajnos át tudom érezni a veszteségedet. Abban bízok csak, hogy még életében el tudtatok mondani egymásnak mindent, amit el kellett... Sok erőt kívánok Neked és mindenkinek, aki szerette!

    VálaszTörlés
  3. Őszinte részvétem Barátom!
    Átérzem a fájdalmad és tapasztalatból mondom: akit szeretünk, az velünk marad örökké.

    VálaszTörlés
  4. Részvétem! Mi a nagymamánkat veszítettük el egy hónapja, tudom mit érzel.....

    VálaszTörlés