Még élek még

                    Rég volt már, mikor utoljára karistoltam ezen az oldalon, de van mentségem.
Kibaszott lusta vagyok, meg aztán az új melóm.... De haladjunk sorban a történésekben!
                    Volt ugye egy lakótársunk ebben a fene nagy lakásban, akivel kissé megromlott a kapcsolat.
Állítom, nem rajtunk múllott, de hála a sorsnak, meg neki is, elvonszolta magát másfelé. Rémálom.
Többször nem is említem, mert ellentétben vele, én nem fogom rossz hírét kelteni, meg aztán nem érdemli meg a több karaktert.
       Adtunk fel hirdetést, mert azért vannak költségei egy ilyen háznak, amik jó, hogyha megoszlanak. Sokat gondolkodtunk Mariannal, bajlódjunk-e hazánkbélivel, aztán úgy döntöttünk, nem kell még egy szarkeverő.
Aztán ki mellett döntöttünk a sok jelentkező közül? Hát persze, hogy egy magyar srác? lett a befutó. Azért a kérdőjel, mert bár harmincon túl van, nekem már az fiatal korosztály. DDD
       A Szabi. Nevezzük így új jöttmentünket, ideális lakó.
Már első alkalommal lenyűgözött minket. Bejön, vigyorog, beszél, vigyorog, szólok hozzá, hahotázik.
Akkora arc, és ami fontos, hatalmas humorérzékkel áldotta meg a sors. Még a legfondorlatosabb, kitekert, kibaszott szóvicceimet is érti. DDD
És éjszaka dolgozik ő is, mert recepciós egy hotelben. Otthon meg angol tolmács volt.
Azonos az életciklusunk, kivéve a wc használatot szerencsére. Ő ajánlotta, hogy aludjak füldugóval. Adott is egy párat, újat persze, mielőtt lecsapná valaki. Kipróbáltam, és tényleg jó. Aztán másnap megint, és utána eltünt az egyik. Kerestem mindenhol, de felszívódott. Most aggódom, nem az agyam felé vándorol-e a fülemen át, de szerintem már odaért volna. Hacsak....
Hacsak nem nincs agyam, aztán most csak légüres térben siklik csendben, hogy óvatos landolás után kipottyanjon a másik fülemen.
És nincs a seggemben sem! OK?
De vettem újakat.
Mi volt még, lássuk csak?!
Igen. Új meló.
                Az úgy kezdődött, hogy volt egy barátném, akivel együtt jártam angolra, de aztán abbamaradt a dolog, már az angolozás, de megígérte, hogy ha lesz hozzájuk felvétel, akkor beprotezsál.
Aztán lett felvétel, mindjárt három helyre is, így üzent, hogy mehetek a felvételi lapért.
Elmentem, és elkövettem egy nagy hibát.
Van ugye egy kertecskénk, amit Mariann művel szeretettel, a meztelen csigák meg eszik a virágot előszeretettel. Én ezt elpanaszoltam az ott tartózkodóknak, meg azt is, hogy mi módon vettük fel a harcot a betolakodók ellen. Há' bazmeg, tűzzel-vassal irtottuk, irtjuk őket, és ő ezt hallotta, de a csaj meg radikális állatvédő, aki szerint halljon inkább ember, minthogy állat pusztuljon. Lényeg a lényeg, meg lettem útálva rendesen, de becsületére legyen mondva, amit ígért, megtartotta.
Mi meg, illetve már csak Kedvesem, magányosan folytatja a csigavadászatot. Csigahunter. DDD
Megy minden éjjel és lecsap kíméletlenül.
Hol tartottam? Eltértem vazze, mint Niki a fő csapásról.
Ja a meló.
Elmentem hát interjúra, mert hát kellett.
Az volt a szerencsém, hogy egy másik magyar csaj is akkor ment és nem volt autója. Nekem sem, mert a Nissan már honi aszfalton szeli a ...nem a habokat, hanem a faszom tudja mit.
De Kedvesemnek van egy bérelt Smartja, ami két személyes. Na abba csajt bele a csomiba, én meg elől, és így döcögtünk el jó messzire, mert miért is lenne a szomszédban meló.
Kiszálltunk, bementünk, előadtuk miért, és jött a két nightshift manager és megkezdődött az interjú.
Én tartottam magam keményen, mint tengerészgyalogos a próbavallatáson, nem szólaltam meg, hiába faggattak. Hámmondom, itt van a csaj a középfokújával, nyilatkozzon ő. És lőn. Jól tette a dolgát, mert miután megígértem, hogy tanulok, meg esküszöm, hogy nagyon, de nagyon...megszólalt a pötööm fickó:
Wellcome on the board. Board???? Mi van itt, poker night? Aztán leesett, persze, hogy miről van szó, mert azért bár nem beszélem a nyelvet, hülye nem vagyok. Fel lettem véve, amit egy kézfogással pecsételtünk meg.
Következett még rá három napra a tréning, ahol egy vézna irodista spiné előadta két órán keresztül, hogy mit csinál a vállalat, kiknek szállít, mik az elvárások, etc...
Mit mondjak? Interkontinentális íven leszartam, mert nem értettem. Annyit tudtam, ha elém tettek egy papírt, azt alá kellett írni. Na jó, többet, de úgy nem poénos.
Aztán mi volt még?
Ja. Felmondtam a hotelben. Mariann írt egy gyönyörű felmondólevelet, amit Dawn, a manager nagyon díjjazott. Mondta, hogy ilyen szépen megfogalmazott, összeszedett irományt még nem is látott.
Hehe. Odaadtam neki a levelet, elolvasta, aztán felkiálltott:-NO, LUI, NO!
De mondom, yes, mennem kell bakker, mert éhen hal a család. Szeretett engem.
            Első nap a melóban.
Mondták, készüljünk, mert hideg lesz. Ok. Magamra kaptam a komplett hazai ruhatárat, biztos ami biztos.
Bekocogtunk, mint egy-egy Michelin baba. Elég snassz volt így követni a betanító csajt. Mert a tanulás fontos.
Mentünk is a csaj után, mint a kiskutyák. Nem is, inkább kiskacsák. Szépen, libasorban, mert igen szűk a hely a picker roomban.
Hogy mi lett volna a feladat? Szállodák, éttermek, iskolák zöldség-gyümölcs rendeléseit kellett volna összeszedni, dobozolni, gépre vinni, aztán kitolni egy nagy kocsin a megfelelő autóhoz, hogy berakodják.
Nem nehéz.
De.
Szaladgáltunk a csajjal egy órán kersztül, aztán szólt Trevor, az éccakás manager, hogy segítsek Joenak, az angol topup mannnak. Topup? Az meg mi a fasz?
Hát az a legrohadtabb meló a világon.
A pickerek szedik össze a cuccot egy igen kis teremben, tán 50 négyzetméter ha van, középen fémasztalok, rajta mérleg a számítógéphez csatolva, meg monitorok, amin dolgoznak, a falak mentén meg fémpolcok fej feletti magasságig, amin az összeszedendő cuccok vannak, de rengeteg féle és nagy mennyiségben.
És ezek gyors ütemben fogynak, és pótolni kell őket, szintén gyorsan, hogy basznák meg.
És van két raktár egy irdatlan hosszú, ahol nulla fokon tárolják a cuccot, meg egy másik az udvar túloldalán, ahol meg a banánérlelő van, meg narancs, citrom, krumpli, ilyesmi. Na innen kell topupolni befelé.
És folyamatosan. Addig havaj volt, míg ketten csináltuk Joeval, de három nap múlva már egyedül kellett.
Iszonyat.
Bemegyek műszak elején, elkezdek pakolni befelé és reggel abbahagyom. Vannak eszközeim is.
Molnárkocsi, béka, meg egy hatalmas kétkerekű kordé, amit én nem is használok, mert szar megemelni súllyal, meg szar tolni is.
Lényeg, hogy kemény a meló, én meg vézna vagyok. Nem elég, hogy már a farkamat is látom, ha lenézek, de ha jobban megerőltetem a szemem, vagy felteszem az olvasószemüvegem, akár az ánuszomat is.
    Na, közzéteszem, emésszétek, aztán egyszer csak folytatom. :)
Ajánlom Nikinek, újdonsült barátnémnek. :)