Egy paraszt család kandallópárkánya. Műelemzés

           Van itt nekem egy fotóm egy nagyon ronda, nagyon elbaszott kandallópárkányról.
Ezt fogjuk ma kielemezni.
Mindjárt megkeresem. Itt kell lennie valahol a bristoli fényképek között. Na már meg is van.
Felkészültetek? Rögtön feltölti. Kapaszkodjatok.
Íme.

A párkány felett függő szakadt szélű, noname tájkép is megérne pár szót, de azzal most idő hiányában nem foglalkozunk.
    Vizsgáljuk meg a fotót előbb anblock!
Ott van először is maga a kandalló helye, amiben paraszt családunk virágot tart, -csak az nem látszik- mert az ott olyan nagyon jól néz ki. Mondják ők. Ellenben mi mutathatna jól egy kandallóban? Igen. A tűz.
Ez az őselem. Minden titkok tudója. De nem egy cserép virág, könyörgöm!
Maga a címszereplő általában a lakás fő helye, és mindenki ügyel arra, hogy ha már díszítik, akkor azt ízléssel tegyék, mert egyből odavonzza a belépő tekintetét.
De nézzük immár a miénket!
Giccs hátán giccs, meg két szemétre való plasztik figura. Förtelem. Lesír róluk az olcsóság, az ócskaság, a filléres bóvli soha ki nem irtható mindenhatósága.
Külön említeném a mindenáron való szimmetriára törekvést. Látszik, hogy akik berendezték, merev szabályok szerint élik óccsó életecskéjüket. És valóban. Minden nap ugyanaz a verkli. Még a mosdóba is időpontra mennek, nem a szükségletek szerint.
Vegyük most már közelebbről is szemügyre ezt a szeméthalmazt! Induljunk el balról, nem mintha lenne jelentése.
        Egy pár szélmalom. Egy pár kibaszott porcelán szélmalom. Miért! Uram miért versz engem ilyesmivel?!
Ti nem láthatjátok, de én tudom, hogy a szélkereket egy 4x40-es félgömfejű csavar tartja, ami belelóg a térbe, ezáltal még rondábbá teszi a látványt. Ezen megoldás a paraszti kreativitás szép példája.
-Mivel tegyük vissza a szélkereket annyuk?
-Há valami erős csavarral, hogy túléljen még egy atomot is.
És lőn. Egyből kettő is, hogy egyforma legyen a két oldal. Egy pár porcelán elefánt a szerencse jegyében.
A fáma szerint csak az a felemelt ormányú elefánt hoz szerencsét tulajdonosának, amit ajándékba kapott, s jó szívvel adták.
Parasztjaink bizonyára egymást ajándékozták meg, mert nincsenek barátaik. Van viszont egy közös szerelmük, a britt királyné. Minden bankón, minden érmén az ő orcája díszeleg. Nagyjából.
Elképzelem, hogy parasztné így szóla a paraszthoz:
-Dől a pénz, van mit a tejbe aprítani, de kellene még egy kis szerencse. Hátha nyerünk, vagy ilyesmi, és akkor még több pénzünk lesz. Eriggyünk ki a használt cikk piacra, nézzünk elefántot. Ha találunk öt penny alatt, akkor veszünk. Te nekem, én neked, mert csak úgy érvényes.
Találtak, de csak picikét, megvették, hazavitték, kitették.
    Kényelmesen hátradőltek, úgy szemlélték határtalan ízléstelenségük immár burjánzásnak indult sarjait.
De most jön a kedvenc.
A két plasztikból fröccsöntött nyúlmalac.
Ismét csak képzeletemre hagyatkozom, mikor felvázolom, hogyan kerülhetett a lakásba ez a két rettenet.
Helyszín a Car but, a helyi ócskapiac, annak is a szemétgyűjtő konténere, mert szerintem ott végezték volna, ha ízléspartizán barátaink nem karolják fel őket.
-Záróra van apjok. Eriggyünk ki a szemetes konténerhez, hátha találunk valami értékeset. Emlékezz, hogy    majdnem mindent onnét szereztünk be!
-Gyerünk no, hisz ingyen van a szemét, és nem is ismer senki errefelé.
-Némmá anyjok! Milyen bájos figurák. Dejsze jó lesz ez a párkányunkra. Olyanok mint mi vagyunk.
 Kövérek és randák. Önarckép. He?
    És méltó helyükre kerültek a figurák.
A következő tárgyaknál megbomlik a rend.
Lehet nem volt két egyforma szardarab, amit kitehettek volna még, ezért balról egy aranyozott műanyag álló óra, jobbról pedig egy kalocsai vagy mittudomén milyen /megmondhatná egy autentikus személy/ motívumokkal díszített porcelán csengettyű díszeleg.
Az óráról nem beszélek, hátha van otthon valamely olvasómnak. :)
      A csengettyű.
Kérem szépen, a csengettyű, mint funkcionális elem, megszűnt létezni, mert leragasztották a kis golyót, ami a hangképzésben elengedhetetlen. Egyszerűen kiherélték.
Biztosan a női egyed volt. Aszondta:-Ehen egy golyó. Csak egy? Ammeg minek? Zitty. Leragasztom, ne kolompoljon itt nekem.
Nem azé vettem.
Így hatástalanítva immár méltán kaphatott előkelő helyet a párkányon. Majdnem a közepén.
Mert a közepet egy fiatal pár uralja.
Nem lehet tudni, hogy jegyesek-e, netán egy szerelmes pár.
Bár nem hiszem, mert ártatlan orcájukon ott van még a gyermekkor hamvas üdesége.
Bassza meg! Azért ez a mondat ott van, nem? El is olvasom még egyszer. :)
Lehet testvérek, de ezt az alkotójából kellene kiszednie Jack Bauernek. De nagyon rábíznám az olyanokat, akik ilyet alkotnak.
Egy a lényeg. Beleillik a társaságba, ami ott díszeleg a nappali fő helyén.
Befejezem legott, mert eszembe jutott, túl sok karaktert áldoztam már előző landlordunkra és becses nejére.
Isten óvjon az ilyen emberektől!